Az elmúlt évek aszályai után már nem egyszerűen arról van szó, hogy kevesebb víz van a hazai horgásztavakban. Egyes vízterületeken a fennmaradás a tét. A 2026-os rendkívüli szárazság pedig Heves vármegyében különösen látványosan megmutatta, milyen gyorsan kerülhet veszélybe egy korábban biztosnak hitt vízfelület.
Most félmilliárd forintos program segítheti a horgászvizek vízpótlását és vízmegtartását. A támogatásból többek között vízbevezetések, zsilipek és más vízkormányzó műtárgyak helyreállítása, szivattyús vagy gravitációs vízpótlás kialakítása, vízkapcsolatok helyreállítása és kisebb rehabilitációs munkák is megvalósulhatnak.
Heves vármegyében mindez már nem elméleti kérdés. Kál, Boconád és Heves-Alatka térségében olyan súlyossá vált a helyzet, hogy az egyik kiszáradó horgásztóból nyáron már a halállomány egy részét is ki kellett menteni.
Ötszázmillió forint jut a víz megtartására
Az új program keretösszege 500 millió forint. A cél kifejezetten azoknak a kisebb, helyben megvalósítható beruházásoknak a támogatása, amelyekkel javítható egy-egy horgászvíz vízellátása vagy tovább tartható a víz a mederben.
Ez fontos változás. A horgásztavaknál ugyanis hosszú időn keresztül elsősorban halgazdálkodási, telepítési vagy hagyományos infrastrukturális fejlesztések kerültek előtérbe. A sorozatos aszályok után azonban világossá vált, hogy megfelelő mennyiségű víz nélkül minden más fejlesztés értelmét veszítheti.
A támogatás a beruházások elszámolható bruttó költségének legfeljebb 85 százalékát fedezheti, egy pályázó pedig legfeljebb 15 millió forinthoz juthat.
Nemcsak a kivitelezés támogatható. A szükséges tervezési, szakértői és engedélyezési feladatokra is fordítható pénz, ami a kisebb horgászegyesületek számára különösen fontos lehet.
Heves vármegyében már halakat kellett menteni
A program jelentőségét talán éppen Heves vármegye mutatja meg a legjobban.
Kál és Heves-Alatka között közel két tucat kisebb-nagyobb horgásztó található. Az elmúlt évek csapadékhiánya, az egyre hosszabb száraz időszakok, a nyári hőhullámok és az erős párolgás miatt ezek közül több komoly vízhiánnyal küzd.
A Boconád külterületén található Koi Pákász-horgásztó helyzete nyáron annyira súlyossá vált, hogy augusztus 18-án halmentést kellett végrehajtani.
A tó területének mintegy kétharmada kiszáradt. A veszélybe került állományból több mint 80 kilogramm háromnyaras pontyot, süllőket és egy hat kilogrammos pontyot sikerült kimenteni. A halak az egerszalóki Laskóvölgyi-víztározóba kerültek.
A tó egyes részein mindössze 50–100 centiméteres víz maradt, majd a vízszint tovább csökkent. A megmaradt vízben szivattyúval próbálták keringetni és oxigéndúsabbá tenni a vizet, hogy legalább az ott maradt halállomány túlélési esélyeit javítsák.
Éppen egy ilyen tó számára jelenthet esélyt az új program
A dél-hevesi példa azért különösen érdekes, mert a helyi horgászegyesület már jelezte: az új, 500 millió forintos keretből megpróbálnának segítséget szerezni a tó megmentéséhez.
Az egyik lehetséges beavatkozás a meder kotrása lehet.
Ez természetesen önmagában nem oldja meg az aszály problémáját, és vizet sem teremt. Egy mélyebb, megfelelően karbantartott meder azonban több vizet képes megtartani, lassabban melegszik át, és hosszabb száraz időszakban is nagyobb esélyt adhat a halállomány túlélésére.
A probléma azonban sürgető.
A kiszáradt mederrészeken gyorsan megindul a növényzet. Ha egy korábban vízzel borított terület néhány évig szárazon marad és teljesen benövi a növényzet, a helyreállítása egyre nehezebb és költségesebb lesz.
Vagyis egyes Heves vármegyei tavaknál valóban az utolsó pillanatok egyikében járhatunk.
Nemcsak a horgászokról van szó
A kisebb horgásztavak jelentőségét könnyű kizárólag a horgászathoz kötni, pedig ennél jóval többről van szó.
Ezek a tavak helyi víztározóként is működnek. Vizet tartanak a tájban, növelik környezetük páratartalmát, élőhelyet biztosítanak halaknak, kétéltűeknek, vízimadaraknak és számos más fajnak.
Egy tó eltűnése ezért nem egyszerűen azt jelenti, hogy megszűnik néhány horgászhely.
Eltűnik egy kisebb vizes élőhely is.
Ez különösen fontos szempont Heves vármegyében, ahol 2026 nyarán és őszén egymást követték a vízhiányról szóló figyelmeztető jelek.
Sástó kiszáradása már megmutatta, milyen súlyos a helyzet
Korábban a Minden, ami Eger oldalán is bemutattuk a Mátrában található Sástó rendkívüli állapotát.
Magyarország legmagasabban fekvő tavának medréből hatalmas területek kerültek szárazra, a megszokott víztükör helyén repedezett iszap jelent meg. A látvány azért volt különösen figyelmeztető, mert jól mutatta: a vízhiány már nem kizárólag az Alföld problémája.
A Mátra magasabban fekvő területein is látványosan jelentkezett a csapadékhiány.
A dél-hevesi horgásztavak helyzete ugyanehhez a folyamathoz kapcsolódik. A kisebb, elsősorban csapadékból és talajvízből táplálkozó tavak különösen érzékenyek, mert ha egyszerre marad el az eső és süllyed a talajvíz szintje, gyakorlatilag megszűnhet a természetes utánpótlásuk.
A Tarna és a Zagyva állapota is figyelmeztetés
Az elmúlt hetekben arról is beszámoltunk, hogy a Zagyva vízrendszerében rendkívül alacsony vízhozamokat mértek. A folyó felső szakaszán olyan területek is kialakultak, ahol gyakorlatilag megszűnt a természetes vízutánpótlás.
A Tarna térségében ugyancsak súlyos vízhiány alakult ki.
Mindez ugyanannak a problémának különböző megjelenési formája: egyre nehezebb megtartani azt a vizet, amely csapadékos időszakban még rendelkezésre áll.
Ezért válik egyre fontosabbá a vízmegtartás.
Nem egyszerűen arra kell felkészülni, hogyan vezessük el gyorsan a nagy mennyiségű vizet, hanem arra is, hogyan őrizzünk meg belőle minél többet a száraz hónapokra.
A Markazi-víztározótól a kisebb dél-hevesi tavakig minden víz érték
Heves vármegye rendkívül változatos vízfelületekkel rendelkezik. A Mátra alatt ott található a Markazi-víztározó, Egerszalóknál a Laskóvölgyi-víztározó, a vármegye déli részén pedig számos kisebb horgásztó működik.
Méretük és vízellátásuk nagyon különböző, ezért természetesen nem lehet valamennyi vízterület problémájára ugyanazt a megoldást alkalmazni.
Van, ahol a meder rehabilitációja segíthet. Máshol vízpótló csatornára, szivattyúra, zsilipre vagy egy korábbi vízkapcsolat helyreállítására lehet szükség.
Éppen ezért lehet jelentős az új program: nem egyetlen országos műszaki megoldást akar minden tóra ráerőltetni, hanem kisebb, helyi beruházások megvalósítását teszi lehetővé.
A pénz önmagában azonban nem hozza vissza az esőt
Az 500 millió forintos keret fontos segítség lehet, de a probléma nagyságához képest nem jelent végleges megoldást.
Egy kotrás, zsilip vagy szivattyú csak akkor működik, ha van megtartható vagy átvezethető víz.
A 2026-os év éppen azt mutatta meg, milyen nehéz helyzet alakulhat ki akkor, amikor hosszú időn keresztül nem érkezik elegendő csapadék, a talaj kiszárad, a talajvíz szintje süllyed, a patakok vízhozama pedig drasztikusan visszaesik.
Mégis minden megtartott köbméter víz számít.
Heves vármegyében pedig a Kál és Heves-Alatka közötti tavak története már nem figyelmeztetés a távoli jövőre. Ott a vízhiány következményei most történnek.
Halakat kellett kimenteni, horgászhelyek váltak használhatatlanná, és olyan tavak jövője került veszélybe, amelyek évtizedeken keresztül természetes részét jelentették a környék életének.
Az új félmilliárdos program ezért Heves vármegyében különösen fontos lehet.
Nem biztos, hogy minden veszélybe került tavat meg lehet menteni. De ahol műszaki beavatkozással még megtartható a víz, helyreállítható egy vízkapcsolat vagy mélyíthető a meder, ott most valódi esély nyílhat arra, hogy néhány év múlva ne csak egy kiszáradt tómeder emlékeztessen arra, hogy valaha horgászvíz volt a helyén.
Források
Minden, ami Eger – Kiszáradt a Sástó, alig maradt víz Magyarország legmagasabban fekvő tavában
Minden, ami Eger – Heves vármegye legszebb tavai ősszel
Magyar Országos Horgász Szövetség – Pályázatok
Pecaverzum – Félmilliárdos programmal segítik a horgászvizek megmentését
Heol – Drámai a helyzet Hevesben: lehalászták a halakat a kiszáradó tóból
Borítókép: Paul’s Vision – „A Tisza-tavi aszály esztétikuma” című film, videóképkocka.
Legutóbbi hozzászólások