Hatvanöt éve, 1961. szeptember 28-án hunyt el Jávorka Sándor, a 20. századi magyar botanika egyik legjelentősebb alakja. Életének nagy vállalkozása a Kárpát-medence növényvilágának feltárása és rendszerezése volt, de kutatóútjai a Bükkbe is elvezették. A hegységben összesen mintegy kilencven napot töltött terepi kutatással, elsősorban a Déli-Bükk növényvilágát vizsgálva. Munkáinak eredményei ma is részei annak a tudásnak, amelyre a Bükk különleges természeti értékeinek megismerése épül.
A Bükköt járó botanikus
Jávorka Sándor neve elsősorban a magyar flóra tudományos feldolgozásával forrt össze, életművének azonban fontos része volt a terepi kutatás. Nem csupán herbáriumokban és könyvtárakban dolgozott: évtizedeken át járta az ország hegyeit, völgyeit, erdeit és rétjeit.
A Bükk sem maradt ki ezekből az utakból.
A hegység növényvilágának kutatástörténetét feldolgozó munkák Jávorkát azok között a botanikusok között tartják számon, akik jelentősen hozzájárultak a terület florisztikai megismeréséhez. Különösen az 1920-as évek első felében fordult meg rendszeresen a Bükkben.
1920 és 1924 között elsősorban a Déli-Bükk területén botanizált, több alkalommal Széts Béla koronauradalmi erdőmérnök társaságában. A kutatások eredményei később Jávorka nagy összefoglaló munkáiba is bekerültek.
Ez Eger szempontjából sem mellékes. A Déli-Bükk közvetlenül kapcsolódik a város környezetéhez, és az Eger fölött emelkedő hegyvidék növényvilága évszázadok óta különösen érdekes területe a magyar botanikának.
Kilencven nap a Bükkben
Jávorka nem egyszeri kirándulóként érkezett a hegységbe.
A Bükk botanikai kutatásának történetét összegző adatok szerint összesen mintegy 90 napot töltött a hegységben. Ez jól mutatja, milyen komolyan foglalkozott a terület növényvilágával.
Abban az időben a terepmunka egészen mást jelentett, mint napjainkban. A hegység belsejének jelentős része csak gyalog volt megközelíthető. A botanikusok növénymintákat gyűjtöttek, pontos lelőhelyi adatokat jegyeztek fel, majd a begyűjtött példányokat herbáriumi lapokon őrizték meg és hasonlították össze más területek növényeivel.
Jávorka számára éppen ez a terepi tapasztalat jelentette tudásának egyik alapját.
Élete során elképesztően sok időt töltött a természetben. Feljegyzései alapján több mint kétezer napot fordított terepi kutatásokra, bejárva a Kárpát-medence mellett Európa és a Balkán számos vidékét.
Ennek a hatalmas munkának egyik helyszíne volt a Bükk.
Egy különleges növény nyomában
Bükki kutatásainak egyik érdekes emléke egy 1922-ben megjelent tudományos közleménye.
Jávorka ekkor közölte a Telekia speciosa, vagyis a Teleki-virág bükki előfordulásának adatát. Tanulmánya „Két új adat hazánk flórájához” címmel jelent meg, és külön foglalkozott a faj Bükk hegységbeli jelenlétével.
A Teleki-virág nagy termetű, feltűnő sárga virágú növény. Elsősorban hegyvidéki, üde élőhelyeken fordul elő, természetes elterjedésének súlypontja a Kárpátok és a Balkán térsége.
Jávorka számára azonban egy-egy ilyen adat sohasem önmagában volt érdekes. A növények előfordulásából egy táj növényföldrajzi múltjára, kapcsolataira és sajátosságaira is következtetni lehetett.
Éppen ez tette különlegessé a Bükköt is.
A hegység földrajzi fekvése, változatos kőzettani felépítése, mély völgyei, fennsíkjai, sziklái, meleg déli lejtői és hűvös erdei rendkívül változatos növényvilág kialakulását tették lehetővé.
Újabb bükki felfedezés
Jávorka évekkel később ismét külön tanulmányt szentelt egy bükki növényelőfordulásnak.
1934-ben jelent meg írása egy tölgyfaj Bükk hegységbeli előfordulásáról. Ez is jól mutatja, hogy kapcsolata a hegységgel nem ért véget az 1920-as évek nagy terepbejárásaival.
A Bükk növényvilágát hosszú időn keresztül figyelemmel kísérte.
Adatainak jelentőségét az is mutatja, hogy a hegység flórájának későbbi kutatói rendszeresen hivatkoztak munkáira. A mai botanikai kutatásokban ugyanis különösen értékesek a régi, pontosan dokumentált előfordulási adatok.
Segítségükkel megállapítható, hogy egy növényfaj hol élt száz évvel ezelőtt, fennmaradt-e ugyanazon a területen, visszaszorult vagy esetleg teljesen eltűnt.
Jávorka ezért nemcsak saját korának Bükkjéről hagyott ránk adatokat.
Munkái egyfajta botanikai időkapszulaként is szolgálnak.
Eger környékén évszázados hagyománya van a növénykutatásnak
Jávorka egy már jóval korábban megkezdődött történethez csatlakozott.
A Bükk növénytani kutatása több mint két évszázados múltra tekint vissza. A hegység tudományos feltárásának egyik első nagy alakja Kitaibel Pál volt, aki 1796-os kutatóútján a Bükk déli peremét is érintette, és Eger környékéről is maradtak fenn botanikai adatai.
A 19. században újabb kutatók érkeztek.
Sadler József, Vrabélyi Márton, Janka Viktor és Borbás Vince munkája egyre részletesebb képet adott a hegység növényvilágáról. A 20. században pedig többek között Jávorka Sándor, Boros Ádám, Zólyomi Bálint, Soó Rezső és más botanikusok folytatták a kutatásokat.
Ebben a hosszú tudományos történetben Eger földrajzi helyzete különösen érdekes.
A várostól néhány kilométer alatt egészen eltérő élőhelyek érhetők el. Az Eger környéki meleg, száraz domboldalaktól a Déli-Bükk erdein keresztül a Bükk-fennsík hűvösebb hegyvidéki világáig rendkívül változatos növénytársulások követik egymást.
Nem véletlen, hogy botanikusok nemzedékei tértek vissza erre a vidékre.
A Magyar Flóra megalkotója
Jávorka legnagyobb vállalkozása azonban messze túlnőtt egy-egy hegység kutatásán.
1924–1925-ben jelent meg monumentális műve, a Magyar Flóra – Flora Hungarica, amelyben több mint 1300 oldalon foglalta össze a történelmi Magyarország és a Kárpát-medence növényvilágának ismereteit.
A mű mérföldkő lett a magyar botanika történetében.
Jávorka nem egyszerű növényhatározót készített. Évtizedek kutatási eredményeit, herbáriumi gyűjteményeket, korábbi botanikusok megfigyeléseit és saját terepi tapasztalatait rendszerezte.
Ebben a hatalmas tudásanyagban a Bükkben végzett kutatásainak eredményei is helyet kaptak.
Később Csapody Verával együtt készítette el A magyar flóra képekben című monumentális növényatlaszt. Csapody Vera növényábrázolásai tudományos pontosságuk mellett művészi értéket is képviselnek, és a kötet a magyar botanikai könyvkiadás egyik legismertebb alkotásává vált.
Élete végéig dolgozott
Jávorka Sándor 1883. március 12-én született Hegybányán, a történelmi Hont vármegyében. Középiskolai tanulmányait Selmecbányán végezte, majd Budapesten tanult tovább.
1905-ben került a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytani Osztályára.
Gyakorlatilag egész életét a magyar növényvilág kutatásának szentelte. A Növénytár igazgatója is volt, nyugdíjazása után pedig tovább folytatta tudományos munkáját.
A Magyar Tudományos Akadémia 1936-ban levelező, 1943-ban rendes tagjává választotta. 1952-ben Kossuth-díjat kapott.
Több mint kétszáz tudományos munkát hagyott hátra, és élete utolsó éveiben is dolgozott.
-
szeptember 28-án hunyt el Budapesten.
Amit ma látunk a Bükkben, annak megismeréséhez generációk munkája kellett
Ma természetesnek vesszük, hogy könyvekben, adatbázisokban vagy akár egy túra előtt néhány perc alatt utánanézhetünk, milyen növények élnek a Bükkben.
E tudás mögött azonban évszázadok munkája áll.
Voltak kutatók, akik gyalog járták végig a völgyeket, kapaszkodtak fel a sziklás hegyoldalakra, növényeket gyűjtöttek, jegyzeteket készítettek, majd otthon vagy a múzeumi gyűjteményekben összehasonlították azokat a korábbi példányokkal.
Jávorka Sándor közéjük tartozott.
A Bükkben eltöltött mintegy kilencven kutatónap, a hegységről közölt növénytani adatai és a nagy országos összefoglaló művekbe beépített megfigyelései miatt neve a Bükk tudományos feltárásának történetéből sem hagyható ki.
Hatvanöt évvel halála után ezért Egerből nézve is érdemes emlékezni rá. Amikor a Déli-Bükk erdeiben, rétjein vagy sziklás oldalain járunk, ugyanannak a rendkívül gazdag növényvilágnak egy részét látjuk, amelyet Jávorka Sándor csaknem száz évvel ezelőtt kutatóként járt és vizsgált.
Források
-
Magyar Elektronikus Könyvtár – Jávorka Sándor élete és munkássága
-
A Bükk hegység növényvilága – a flóra- és vegetációkutatás története
-
Kitaibelia – Florisztikai adatok a Déli- és az Északi-Bükkből
-
Magyar Természettudományi Múzeum – Jávorka Sándor és a Magyar Flóra
Legutóbbi hozzászólások