60 éves a Púpos – a magyar vasút legendája Hatvanban is évtizedeken át szolgált

Hatvan évvel ezelőtt kezdődött meg annak a magyar dízelmozdonynak a sorozatgyártása, amelynek még a becenevét is szinte minden vasútbarát ismeri. Az M40-es, vagyis a Púpos a magyar vasút dízelesítésének egyik emblematikus típusa lett. Személyvonatot, tehervonatot, munkavonatot egyaránt továbbított, és miközben eredetileg a gőzmozdonyok leváltásának egyik eszköze volt, idővel maga is egy letűnt vasúti korszak jelképévé vált.

Az évforduló éppen most különösen aktuális. 2026. szeptember 26–27-én a LokoPiknik egyik főszereplője a hatvanéves Púpos: nyolc M40-es találkozik a Magyar Vasúttörténeti Parkban. Köztük olyan mozdonyok is vannak, amelyek történetéhez Hatvan neve szorosan hozzátartozik.

A gőzmozdonyok utáni új korszak egyik magyar gépe

Az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején a magyar vasút előtt óriási feladat állt. A gőzvontatás még meghatározta a mindennapokat, miközben egyre sürgetőbbé vált a korszerű dízel- és villamos vontatás bevezetése.

Ebben az időszakban született meg az M40-es.

Az első prototípusok 1963-ban készültek el, a sorozatgyártás pedig 1966-ban indult meg a Ganz–MÁVAG-ban. Ezért ünnepli a típus 2026-ban a hatvanadik évfordulóját. A MÁV számára összesen 74 mozdony készült.

A Púpos dízel-villamos mozdony volt: dízelmotorja generátort hajtott, a megtermelt villamos energia pedig a vontatómotorokat működtette. Legnagyobb engedélyezett sebessége 100 kilométer/óra volt, így nemcsak tehervonatokhoz, hanem személyszállító szerelvényekhez is használható univerzális mozdonyt kapott vele a vasút.

Honnan kapta a Púpos nevet?

Ehhez nem kell vasúti szakembernek lenni, elég oldalról megnézni egy M40-est.

A vezetőállás a mozdony közepén magasodik, előtte és mögötte pedig hosszú, alacsonyabb géptér található. A jellegzetes forma valóban egy púpot idéz, innen származik a vasutasok által adott becenév.

A név annyira elterjedt, hogy az M40-est ma már hivatalos vasúti rendezvényeken is rendszeresen Púposként emlegetik.

A mozdony ráadásul nemcsak külsejével vált felismerhetővé. Jellegzetes motorhangja legalább annyira hozzátartozott a típushoz, mint a formája. Aki a hetvenes, nyolcvanas vagy kilencvenes évek vasútját még személyesen ismerte, annak egy Púpos hangja éppúgy felidézheti a korszakot, mint a régi Bhv személykocsik vagy a klasszikus vidéki állomások világa.

Hatvan a Púposok egyik fontos otthona lett

Az M40-esek történetében Hatvan külön fejezetet érdemel.

A hatvani vontatási telep hosszú időn keresztül komoly Púpos-bázisnak számított. A nyolcvanas években az itt szolgáló M40-esek a Hatvan–Somoskőújfalu vonal személyforgalmának jelentős részét is ellátták. A nagyobb terhelésű vonatoknál más dízelmozdonyok is megjelentek, de a Púpos mindennapos szereplője lett ennek a vasútnak.

A mozdonyok nem csupán személyvonatokkal dolgoztak. Tehervonatok, tolatós tehervonatok és különféle üzemi feladatok élén is megfordultak.

A régi hatvani felvételeken egész Púpos-sorozattal találkozhatunk. Az M40 201, 206, 220, 224, 232 és 235 is feltűnik a város vasúti környezetében. A Benbe vasútfotó-gyűjteményében például olyan felvétel is fennmaradt, amelyen egyszerre négy M40-es – a 206-os, 220-as, 201-es és 232-es – látható Hatvanban.

Ez már nem alkalmi vendégszereplés volt: a Púpos évtizedeken keresztül hozzátartozott Hatvan vasúti életéhez.

A Mátra térségében is ismerős volt

A hatvani M40-esek munkája természetesen nem ért véget az állomás határánál. A mozdonyok rendszeresen jártak észak felé, Lőrinci, Pásztó és Salgótarján irányába.

A típus későbbi éveiből is fennmaradtak érdekes történetek. Az M40 224 például egy meghibásodott Uzsgyi motorvonat helyett személyvonattal is dolgozott Lőrinci és Pásztó között. Máskor gyomirtóvonattal jelent meg a Mátraverebély–Tar szakaszon.

2020-ban pedig egy egészen különleges időutazásban lehetett része annak, aki jókor járt a 81-es vasútvonal mellett. Járműhiány miatt a Hatvan–Somoskőújfalu vonalon ismét előkerült az M40 224, mögötte pedig klasszikus Bhv kocsikból álló szerelvény közlekedett. Egy rövid időre olyan látvány tért vissza, amely évtizedekkel korábban még hétköznapinak számított.

A 224-es lett az egyik utolsó hatvani túlélő

Az M40 224 különösen sokáig őrizte a Púposok hatvani emlékét.

Miközben a sorozat példányai az ország nagy részéről fokozatosan eltűntek, a 224-es még a 2010-es évek végén is dolgozott. 2018-ban például a jászberényi tolatós tehervonat továbbítását bízták rá.

2021-ben még mindig Hatvanból járt ki szolgálatba. A helyzete akkor változott meg, amikor a hatvani tolatós tehervonatok vontatási rendszere átalakult, és az addigi MÁV-START dízelek elvesztették ezt a feladatot. Az M40 224 ezzel egyik utolsó rendszeres munkájától búcsúzott el.

Gondoljunk bele: egy olyan mozdonysorozat egyik példánya dolgozott még itt, amelynek sorozatgyártása 1966-ban kezdődött.

Vámosgyörkön is megjelentek a Púposok

A típus történetét tovább követve egy másik ismerős állomás neve is előkerül: Vámosgyörk.

A 235-ös Púposról fennmaradt olyan felvétel, amely a Vámosgyörk–Jászárokszállás szakaszon örökítette meg, illetve a mozdony a ludasi kitoló szolgálatból hazafelé tartva is látható volt Vámosgyörknél.

A hatvani vasúti csomópont és a környező vonalak tehát több ponton őrzik az M40-esek emlékét.

Egyre kevesebb feladat maradt számukra

A Púpos történetének különös fintora, hogy ugyanaz a műszaki fejlődés szorította háttérbe, amelynek néhány évtizeddel korábban maga is részese volt.

Az M40-esek annak idején a gőzmozdonyok leváltásában segítettek. Később azonban terjedt a villamosítás, megjelentek az újabb dízelmozdonyok és motorvonatok, így egyre kevesebb munkájuk maradt.

A személyvonatok éléről fokozatosan eltűntek, majd a tehervonati feladatok száma is csökkent. Az 1990-es évektől felgyorsult a sorozat selejtezése.

Egykor természetes volt, ha az utas Púpost látott a vonata élén. Később már külön eseménynek számított, ha valamelyik még működő példány személyvonattal jelent meg.

A 60. születésnapra újra összegyűltek

2026-ban azonban nem feledkeztek meg róluk.

A szeptember 26–27-i LokoPiknik egyik központi témája éppen az M40-es sorozat hatvanadik évfordulója. A rendezvényen a tervek szerint nyolc Púpos sorakozik fel: az M40 201, 224, 235, 302 és 303 mellett az M40 114, 203 és 219 is látható.

Az esemény egyik különlegessége az M40 201 bemutatkozása. A mozdony felújításon esett át, és a nagyközönség most először láthatja elkészülte után. Ugyanez a pályaszám azonban a hatvani vasút történetéből is ismerős.

És természetesen ott van a találkozón az M40 224 is.

Az a Púpos, amelyet még évekkel ezelőtt is rendszeresen lehetett látni Hatvan környékén.

A régi hatvani fényképek ma már vasúttörténeti dokumentumok

Talán ez mutatja legjobban, mennyit változott hatvan év alatt a vasút.

Egy 2006. április 17-én Hatvanban készült fényképen az M40 201 szinte gyári fényében áll az állomáson. Akkor még több működő Púpos volt Hatvanban: a 201-es mellett a 224-es, 232-es, 235-ös és 220-as is megfordult itt.

Húsz év telt el azóta.

Ami akkor még szolgálati jármű volt, ma már ünnepelt ipartörténeti emlék.

Az M40-es pedig hat évtized után is azonnal felismerhető. Nem kellett hozzá áramvonalas forma, nem kellett rekordsebesség és nem kellett hangzatos név sem.

Elég volt egy furcsa, középen megemelkedő mozdonytest.

A vasutasok elnevezték Púposnak – és ezen a néven vonult be a magyar vasút történetébe.