Egerben ma is van Harangöntő utca, de kevesen gondolnak bele, milyen komoly mesterség emlékét őrzi ez a név. A vár tövében működő műhelyből egykor templomok tucatjaiba kerültek harangok, az egri mesterek munkáival pedig Heves vármegyén messze túl is találkozhatunk. A műhely történetében egymást követték mesterek, özvegyek, vejek és újabb családok – miközben több mint száz éven keresztül szinte megszakítás nélkül folyt az öntés.
A Minden, ami Eger oldalán korábban már jártunk a Harangöntő utcában, bemutattuk a Harangöntő-házat, és az eltűnt egri mesterségek között is felidéztük a harangöntők munkáját. A történet azonban ennél jóval nagyobb: egy egész iparosdinasztia és több egymásba kapcsolódó család története bontakozik ki előttünk.
Nem Johel József volt az első – de vele kezdődött a hosszú dinasztia
A török uralom után újjáéledő Eger templomainak ismét harangokra volt szükségük. Kezdetben más városokból – többek között Kassáról, Budáról és Bécsből – szereztek be harangokat.
A kutatások szerint a török kor utáni első ismert egri harangöntő Balthasar Rais volt, aki 1736 és 1738 között dolgozott Egerben. Utána Joseph Anton Lampert következett 1739 és 1743 között, majd Johann Schwarzenbeck 1746 és 1750 között.
A hosszú életű egri harangöntő műhely történetének egyik meghatározó alakja azonban Joseph Johel, vagyis Johel József lett.
1763-ban már a Harangöntő utcai házban élt. Felesége, Kristelli Rozália maga is híres pozsonyi harangöntő családból származott. Négy gyermekük született.
Johel ismert munkái között két egerszalóki harang szerepel: 1763-ban egy másfél bécsi mázsás, 1764-ben pedig egy három és fél mázsás harangot öntött az egerszalóki templom számára. Legnagyobb ismert műve egy négy bécsi mázsás harang volt, amely 1768-ban Harsány templomába került.
Johel ugyanebben az évben Besztercebányán meghalt.
A történet azonban itt nem szakadt meg.
Egy özvegyasszony körül folytatódott a dinasztia
Kristelli Rozália 1769. április 24-én Egerben feleségül ment Joseph Justelhez – Justel Józsefhez.
Ezzel különös módon nem vér szerinti örökléssel, hanem házasság révén folytatódott az egri műhely története.
A házaspár a Harangöntő utca 4. szám alatt lakott. Justel 1776-ban egri polgárjogot kapott, és tekintélyét mutatja, hogy 1784-ben a Trinitárius templom leltározó bizottságának munkájában is részt vett.
Harangjai Eger számos templomába eljutottak. Dolgozott a Főszékesegyház, a minoriták és a ferencesek számára is.
1769-ben a Líceum huszártornyába egy 38 centiméter átmérőjű harangot készített.
Különösen érdekes, hogy 1773-ban ő öntötte át először a ferencesek híres Rákóczi-harangját.
Legjelentősebb munkái közé tartoztak a későbbi Bazilika elődjének Mihály- és József-harangjai. A Mihály-harang később az első világháború harangrekvirálásának áldozata lett, a megrepedt József-harangot pedig 1828-ban saját fia, Justel János öntötte újra.
Justel Józsefnek mintegy negyven harangjáról tudunk.
1793-ban, 54 évesen hunyt el, és az egri Rókus temetőben helyezték örök nyugalomra.
Rozália nem zárta be a műhelyt
Justel halála után akár véget is érhetett volna az egri harangöntés történetének egyik legfontosabb korszaka.
Nem így történt.
Kristelli Rozália tovább működtette a műhelyt.
Harangokon Rosalia Justel és Rosalia Justlin névvel is találkozhatunk. A tényleges öntést minden bizonnyal alkalmazott művezető végezte, a műhely tulajdonosa és működtetője azonban Rozália volt.
Első ismert, hozzá kapcsolható harang 1795-ben Bőcsre készült, az utolsó ismert darab pedig 1801-ben Noszvajra.
Különösen érdekes a Károlyfalva számára 1795-ben készült harang, amely a forrás szerint még ma is működik.
1807-ben Rozália fiának, Jánosnak adta át a Harangöntő utcai házat és a műhelyt. 1814-ben, 75 éves korában halt meg.
Justel János nemcsak harangokat öntött
Justel János 1779. július 1-jén született Egerben.
Felesége Virág Anna volt, ötödik gyermekük, Erzsébet pedig később egy újabb harangöntő, Bernecker Mátyás felesége lett.
János 1814-ben megszerezte a Harangöntő utca 4. szám alatti kettős ház másik részét is, így az egész épület az ő tulajdonába került.
És itt bukkan fel az egri harangöntők történetének egyik legérdekesebb, ma már alig ismert részlete.
A harangöntők egyben Eger tűzvédelmét is szolgálták
Justel János testvérével, Józseffel „gólyanyakú fecskendős” négykerekű tűzoltókocsit készített.
1809-ben már öt ilyen eszköz szolgálta Eger tűzvédelmét.
Ez nem véletlen mellékfoglalkozás volt. A harangöntők és rézművesek fémmegmunkálási tudása alkalmassá tette őket arra, hogy a korabeli fecskendőket és úgynevezett vízipuskákat elkészítsék, karbantartsák és javítsák.
Vagyis amikor Egerben tűz ütött ki, a harangöntő mesterek nem csupán azzal segítettek, hogy harangjaik félreverésével jelezték a veszélyt: maguknak a tűzoltóeszközöknek a működőképességéért is felelősek voltak.
Justel János első harangjai 1802-ben készültek, és jelenleg 37 munkájáról tudunk.
Egerben is fennmaradtak hozzá köthető harangok. A Szervita templom számára 1827-ben készült a Flórián-harang, 1828-ban ő öntötte újra a József-harangot, 1830-ban pedig a Kisboldogasszony temetőkápolna Mária-harangját.
János apjához hasonlóan 54 évesen halt meg. 1834-ben a Rókus temetőben temették el.
Újabb özvegy állt a műhely élére
A történet szinte megismételte önmagát.
Justel János halála után özvegye, Virág Anna tovább működtette a harangöntő üzemet.
Két mestert alkalmazott: Anton Sahlingert, azaz Sahlinger Antalt, valamint Bernecker Mátyást.
Sahlinger két ismert munkájáról tudunk: egyik harangja Tokaj református templomába, a másik Máriapócs görögkatolikus templomába került.
Bernecker Mátyás és az egri Rákóczi-harang
A bajorországi Roth településről származó Mathias Bernecker – Bernecker Mátyás – 1841-ben feleségül vette Justel Erzsébetet.
A családi kapcsolat ismét biztosította a mesterség folytonosságát.
Bernecker is részt vett Eger tűzvédelmében. A város fizetést biztosított számára a tűzvédelmi eszközök felügyeletéért, házában pedig katonatiszti lakrészt alakítottak ki.
1848-ban nemzetőrként szolgált az egri I. zászlóaljban.
Mintegy húsz harangjáról maradt fenn adat.
1840-ben kisharangot öntött az egri városháza számára, 1844-ben pedig ő készítette a Csengős Mária-szobor haranglábának első harangját.
Legnagyobb egri munkája azonban a Rákóczi-harang 1840-es átöntése volt. A 129 centiméter átmérőjű harang tömege 16 bécsi mázsa, vagyis megközelítőleg kilencszáz kilogramm lehetett.
Bernecker mindössze 35 éves volt, amikor 1849. január 17-én meghalt.
Korrentsch Márk – az egri műhely egyik utolsó nagy mestere
Bernecker özvegye, Antal Erzsébet sem zárta be az üzemet.
A műhelyben Schürer József dolgozott művezetőként, mellette pedig feltűnt Marcus Korrentsch, vagyis Korrentsch Márk.
Korrentsch 1852-ben feleségül vette Antal Erzsébetet.
A szabadságharc utáni években ismét nagy szükség mutatkozott harangokra, így az egri műhely újabb virágzó időszakát élte. Korrentschnek több mint negyven harangjáról maradt fenn adat.
Munkái elképesztően nagy területre jutottak el.
Az egri műhelyből Szentkútra, Monokra, Tarnaleleszre, Borsodgesztre, Szikszóra és számos más településre is kerültek harangok.
Heves vármegyében is maradt nyoma
A tarnaleleszi templom egyik harangját 1851-ben Korrentsch Márk öntötte Egerben.
Mátraverebély-Szentkút számára 1863-ban egy körülbelül 60 kilogrammos harangot készített.
1862-ben Monokra egy 250 kilogrammos harang került az egri műhelyből, és ez ma is a református templom harangállományának része.
Borsodgeszten egy 280 kilogrammos, 1866-ban készült Korrentsch-harangot tartanak számon.
Ezek azért különösen értékes emlékek, mert fizikailag is bizonyítják, milyen messzire eljutott az egykor a vár tövében működő egri műhely híre.
Két különleges harang Egerben is megmaradt
Korrentsch egyik első ismert munkája az 1850-ben készült úgynevezett Tanyasi harang.
A helytörténeti forrás szerint ez, valamint az 1862-ben öntött Parád-csevicei harang Egerben, a Harangöntő-házhoz kapcsolódó emlékanyagban maradt fenn.
Ez különösen érdekes kapcsolat múlt és jelen között, hiszen a Harangöntő utca 4. ma is látogatható helyszín: itt működik a Kopcsik Marcipánia.
Korrentsch Márk 1868. február 4-én Pesten, mindössze 47 éves korában halt meg. Egerben, a Rókus temetőben temették el. Haláláról az Eger című újság is megemlékezett.
„Korrentsch Márk Nő” – ismét egy asszony mentette meg a műhelyt
Korrentsch halálával ismét egy özvegy kezébe került az üzem.
Antal Erzsébet „Korrentsch Márk Nő” néven folytatta a vállalkozást.
Legalább öt harangot ismerünk ebből az időszakból. Különösen érdekes a gyöngyöspatai harang, amelyen maga a „Korrentsch Márk Nő” felirat szerepel.
Az egri harangöntés történetében tehát nem egyszerűen férfi mesterek egymást követő nemzedékeiről beszélhetünk. Kristelli Rozália, Virág Anna és Antal Erzsébet nélkül a műhely folytonossága valószínűleg többször is megszakadt volna.
Ez az egri ipartörténet egyik különösen érdekes, ritkán emlegetett fejezete.
1869-ben egy salzburgi mester érkezett
1869 nyarán újabb fordulat következett.
Antal Erzsébet átadta a műhelyt Hollederer Józsefnek, aki maga is jelentős harangöntő családból származott.
-
július 1-jén vette át hivatalosan az üzemet. A változásról az Eger című lapban közös hirdetésben tájékoztatták a közönséget.
Hollederer egri időszakához öt harangot kapcsolnak: Szilvásváradra 1870-ben, Jászdózsára szintén 1870-ben, Vécsre 1871-ben, Nyírábrányba 1875-ben, Tiszanagyfaluba pedig 1876-ban készült harang.
Ekkorra azonban megváltozott a világ.
A nagyobb harangöntő üzemekkel egy hagyományos kisvárosi műhely egyre nehezebben tudott versenyezni.
A vár tövében több mint egy évszázadon keresztül működő egri harangöntés lassan megszűnt.
Egy apró egri utca mögött több mint száz év története rejtőzik
Ma könnyű néhány perc alatt végigsétálni a Harangöntő utcán.
Pedig ezen a kis területen egykor kemencék izzottak, bronz olvadt, formák készültek, mesterek és segédek dolgoztak. Innen indultak útnak azok a harangok, amelyek közül több még ma is templomtornyokban függ.
A történet ráadásul nem egyetlen család története.
Rais, Lampert, Schwarzenbeck, Johel, Justel, Bernecker, Korrentsch és Hollederer neve kapcsolódik az egri harangöntéshez. Mellettük pedig ott találjuk Kristelli Rozáliát, Virág Annát és Antal Erzsébetet – azokat az asszonyokat, akik férjük halála után nem hagyták megszűnni a műhelyt.
És talán ez az egri harangöntők történetének legszebb öröksége.
A műhely régen elnémult, de az itt öntött harangok közül több ma is megszólal. Amikor pedig valahol Tarnaleleszen, Monokon vagy más településen megkondul egy régi Korrentsch-harang, valójában a 19. századi Eger hangjából is tovább él valami.
Források
Minden, ami Eger – korábbi cikkeink:
Ahol a harangok születtek – az egri Harangöntő-ház árnyékában, a vár tövében
Harangöntő utca Egerben – egy apró utca, ahol a vár és a régi mesterségek története találkozik
Amikor még harangöntő, kádár és kallómester dolgozott Egerben – eltűnt mesterségek nyomában
Minden, ami Eger – Harang a földön: 2001-ben így tért vissza Eger elveszett nagyharangja
Külső források:
Magyar Katolikus Lexikon – harangöntők és az egri mesterek jegyzéke
Magyar Katolikus Lexikon – Tarnalelesz
Mátraverebély-Szentkút – Korrentsch Márk 1863-as szentkúti harangja
Kopcsik Marcipánia – Harangöntő utca 4.
Borítókép: Az egri Harangöntő-ház, Harangöntő utca 4. – a több mint száz éven át működő egri harangöntő műhely egykori otthona. Fotó: Szinok Gábor
Legutóbbi hozzászólások