1709. szeptember 26-án, a Tarnaörs mellett felállított kuruc táborban halt meg Bottyán János, a Rákóczi-szabadságharc egyik legismertebb hadvezére. A magyar történelemben Vak Bottyánként ismert generális utolsó hónapjai szorosan kötődnek Heves vármegyéhez: Gyöngyösön még részt vett a vármegye közgyűlésén, Tarnaörs mellett érte a halál, majd holttestét ismét Gyöngyösre vitték, ahol a ferences templomban helyezték örök nyugalomra. Sírjának pontos helyét ma sem ismerjük.
Vak Bottyán gyöngyösi emlékeivel nemrég részletesen foglalkoztunk a Minden, ami Eger oldalán. Akkor annak jártunk utána, mit lehet ma látni a városban a kuruc generális nyomában, hol áll a szobra, hol található emléktáblája, és miért nem sikerült több mint három évszázad alatt megtalálni pontos nyughelyét.
Kapcsolódó cikkünk: Vak Bottyán nyomában Gyöngyösön – ma is keresik a legendás kuruc generális sírját
Most azonban térjünk vissza 1709 szeptemberéhez, Vak Bottyán életének utolsó heteibe.
A végvári vitéztől Rákóczi generálisáig
Bottyán János születésének pontos idejét nem ismerjük, a történeti munkák általában az 1640-es évek első felére teszik. Katonai pályája még a török elleni végvári harcok világában kezdődött.
Élete különös módon szinte összeköti a 17. század török háborúit a 18. század eleji Rákóczi-szabadságharccal. Érsekújvár, Esztergom és Buda környékén is harcolt, és jelentős katonai tapasztalattal rendelkezett már akkor, amikor II. Rákóczi Ferenc szabadságharca kibontakozott.
Vak Bottyán ráadásul nem kezdettől fogva harcolt Rákóczi oldalán. A Habsburg-hadsereg ezredeseként került szembe a kurucokkal, majd 1704-ben csatlakozott a fejedelemhez.
Rövid idő alatt a szabadságharc egyik legjelentősebb katonai vezetőjévé vált.
Különösen az 1705-ös dunántúli hadjárat tette legendás alakká. Csapataival átkelt a Dunán, és jelentős területeket foglalt el. Rákóczi később a Dunántúl katonai parancsnokává tette.
Nevét már életében tisztelet övezte katonái között.
1708 után egyre nehezebb helyzetbe került a kuruc hadsereg
Vak Bottyán utolsó éve azonban már egészen más körülmények között telt.
Az 1708. augusztus 3-i trencséni csata súlyos vereséget jelentett a kuruc hadsereg számára. A következő hónapokban egyre több terület került ismét császári ellenőrzés alá, a hadsereg utánpótlása akadozott, és a szabadságharc vezetésének mind nehezebb körülmények között kellett folytatnia a küzdelmet.
Bottyán ennek ellenére kitartott Rákóczi mellett.
1708 végén a bányavárosok katonai parancsnokságát kapta meg, 1709-ben pedig még mindig hadba vezette katonáit.
Közben azonban újabb ellenség jelent meg.
A pestis is pusztított
1709-ben súlyos járvány söpört végig Magyarország jelentős részén. A pestis nemcsak a lakosságot tizedelte, hanem a hadviselést is megnehezítette.
A kuruc hadsereg sem kerülhette el a járvány következményeit.
Vak Bottyán halálával kapcsolatban ezért hosszú időn át az a hagyomány élt, hogy maga a generális is pestisben halt meg.
A források azonban ebben nem egységesek.
A gyöngyösi ferencesek összefoglalója szerint a pestishez kapcsolódó történet legenda, és Bottyán halálát agyhártyagyulladás okozta. Más helytörténeti összefoglalók továbbra is a pestist említik.
Annyi bizonyos, hogy 1709 szeptemberére a sok háborút megélt hadvezér egészségi állapota súlyosan megromlott.
Vak Bottyán utolsó hónapja Heves vármegyében
Életének utolsó időszaka már közvetlenül kapcsolódik vidékünkhöz.
1709 augusztusában Gyöngyösön tartózkodott, ahol részt vett Heves vármegye közgyűlésén.
Ez különösen érdekes mozzanat, mert alig néhány héttel később ugyanebbe a városba már a halott generálist vitték vissza.
Gyöngyös után Bottyán a Tarnaörs környékén táborozó kuruc csapatokhoz került. A település térségében ekkor katonai tábor állt, amelyben a beteg hadvezér is tartózkodott.
Itt érkezett el 1709. szeptember 26.
„Béhúnyta másik szemét is”
Vak Bottyán halálának időpontjáról meglepően pontos korabeli híradás maradt fenn.
Bercsényi Miklós 1709. szeptember 27-én értesült a történtekről, és levelében azt írta:
„Most hozták a hírt, szegény Bottyán vak sógor tegnap nyolc óra tájban béhúnyta másik szemét is.”
A híradás alapján Bottyán János 1709. szeptember 26-án este nyolc óra körül halt meg.
A források egy részében szeptember 27. is megjelenik halálának dátumaként, a gyöngyösi ferences hagyomány és Bercsényi másnapi híradása azonban egyaránt a szeptember 26-i dátumot támasztja alá.
A legendás kuruc hadvezér tehát nem valamelyik nagy csatatéren esett el.
Évtizedeken át harcolt, túlélte a török elleni háborúkat és a Rákóczi-szabadságharc számos hadjáratát, végül a tarnaörsi kuruc táborban, betegség következtében hunyt el.
Tarnaörsről Gyöngyösre indult az utolsó út
Bottyán halála után földi maradványait Gyöngyösre vitték.
A választás aligha volt véletlen. Gyöngyös ekkor fontos települése volt a térségnek, a ferencesek pedig már régóta jelen voltak a városban.
A generális temetésére 1709 októberének elején került sor.
A gyöngyösi ferences hagyomány szerint katonai pompával búcsúztatták. Ágyúdörgés, hadi- és gyászlobogók kísérték a szabadságharc egyik legismertebb hadvezérét utolsó útján.
Testét a gyöngyösi ferences templom kriptájában helyezték el.
Egy fontos részlet azonban hiányzott: a sírt nem jelölték meg.
Miért nem tudjuk ma sem, hol nyugszik?
Ez Vak Bottyán történetének egyik legérdekesebb, máig megoldatlan fejezete.
A hagyomány szerint a sír pontos helyét azért tartották titokban, hogy a császáriak ne gyalázhassák meg a kuruc generális nyughelyét. A hely ismeretét a ferences szerzetesek őrizték, ám az évszázadok során elveszett.
Ma ezért különös helyzet áll fenn.
Tudjuk, melyik templomban temették el Vak Bottyánt, de azt nem tudjuk biztosan, hol található a sírja.
Az elmúlt évtizedekben többször próbálták megfejteni a rejtélyt. A legutóbbi kutatásokról és arról, hogy mit találhat ma az, aki Vak Bottyán nyomába ered Gyöngyösön, részletesen írtunk korábbi cikkünkben.
Gyöngyös nem felejtette el a generálist
Bár sírhelye elveszett, Vak Bottyán emléke nem.
1907-ben a gyöngyösi ferences templomban vörös márvány emléktáblát állítottak tiszteletére. Az emléktáblát Thaly Kálmán történész, országgyűlési képviselő, a kuruc kor lelkes kutatója avatta fel.
Évtizedekkel később a templom közelében szobrot is kapott.
1969-ben, halálának 260. évfordulóján avatták fel Mihály Árpád Vak Bottyánt ábrázoló lovas szobrát. Az alkotás ma is a ferences templom melletti park egyik meghatározó emléke.
Gyöngyösön oktatási intézmény is őrzi a nevét, Tarnaörsön pedig emlékhely idézi fel azt a területet, ahol a hagyomány szerint utolsó katonai tábora állt.
Egy történelmi út, amely Heves vármegyében ért véget
Vak Bottyán életének helyszíneit felsorolva szinte az egész történelmi Magyarország térképét bejárhatnánk. Harcolt a török ellen, szolgált császári tisztként, majd Rákóczi egyik legfontosabb generálisa lett. Hadjáratai messze túlnyúltak Heves vármegye határain.
Életének utolsó fejezete azonban már itt játszódott.
Gyöngyös – Tarnaörs – Gyöngyös.
1709 augusztusában még élő generálisként vett részt a gyöngyösi vármegyei közgyűlésen. Néhány héttel később a Tarnaörs melletti kuruc táborban súlyosan megbetegedett. 1709. szeptember 26-án este meghalt, majd katonái visszavitték Gyöngyösre, ahol a ferences templom kriptájában temették el.
317 esztendő telt el azóta.
A generális pontos sírhelyét már nem ismerjük, de Heves vármegye két települése ma is őrzi életének utolsó történetét: Tarnaörs, ahol meghalt, és Gyöngyös, ahol örök nyugalomra helyezték.
Források
Minden, ami Eger: Vak Bottyán nyomában Gyöngyösön – ma is keresik a legendás kuruc generális sírját
Gyöngyösi Ferences Könyvtár: Vak Bottyán János
Magyarságkutató Intézet: Vak Bottyán emlékezete
Honvédelem: A kuruccá lett Bottyán János
Tarnaörs Község: Tarnaörs története
Borítókép: Vak Bottyán János lovasszobra, Gyöngyös, Barátok tere.
Legutóbbi hozzászólások