.png){kind=link}
Eger belvárosában vannak utcák, amelyeken szinte naponta végigsétálunk, mégsem gondolunk bele, hány évszázad története rejtőzik a házfalak mögött. Ilyen a Zalár József utca is, amely a Bajcsy-Zsilinszky utca folytatásaként köti össze a Dobó tér környékét a Katona István térrel.
Ma üzletek, vendéglátóhelyek és régi polgárházak sorakoznak itt, miközben az utca nyomvonala Eger történetének jóval korábbi korszakait is őrzi.
Fotó: Magdolna Kovács / Facebook
Oroszlán utca – így ismerték egykor az egriek
A mai Zalár József utca régi neve Oroszlán utca volt. Az elnevezés egy hajdani vendégfogadó emlékét őrizte. Az utca északi végén, a Tábornok-ház előtti területnek is megvolt a maga régi neve: az egriek Halaspiacként ismerték.
Érdekes, hogy a régi Oroszlán utcáról fénykép is fennmaradt. Egy 1878 körül készült felvételen már felismerhető az utca történelmi beépítése. A több mint száznegyven éves kép azért különösen értékes, mert segítségével összehasonlítható a mai utcakép azzal, amit a 19. század második felének egrijei láthattak.
Régi felvétel és történet a Zalár József utcáról – HEOL
Ki volt Zalár József?
Az utca névadója Eger 19. századi történetének egyik különleges alakja volt: egyszerre volt költő, az 1848–49-es szabadságharc résztvevője és Heves vármegye vezető tisztviselője.
Zalár József Hizli József néven született Gyöngyösön 1825. augusztus 28-án. Bölcseleti és teológiai tanulmányait Egerben folytatta, az egri papnevelde hallgatója volt, végül azonban nem a papi pályát választotta. Jogot tanult, majd ügyvédi oklevelet szerzett.
Az 1848–49-es szabadságharc idején önkéntesként harcolt, meg is sebesült, később pedig Damjanich János környezetébe került, tábori történetíróként.
A szabadságharc bukása után bujdosás következett. Később nevelőként dolgozott, majd visszatért Heves vármegye közéletébe.
Zalár és Petőfi egri történetének különös kapcsolata
Kevésbé ismert érdekesség, hogy Zalár József neve Petőfi Sándor egyik egri látogatásának történetében is felbukkan.
A Dobó István Vármúzeum feldolgozása szerint az események egyik fontos forrása éppen Zalár későbbi, 1858-as visszaemlékezése. Zalár ekkor még költői terveket dédelgető egri szeminarista volt. A visszaemlékezés szerint az egri kispapok Petőfit verseiből már ismerték, és örömmel fogadták a városba érkező fiatal költőt.
Petőfi egri látogatásának története – Dobó István Vármúzeum
Így a Zalár név nem csupán egy utcatáblán maradt fenn: személyén keresztül Eger irodalomtörténete közvetlenül kapcsolódik a reformkor és a szabadságharc világához.
Az „aranytollú” Zalár
Zalár hosszú időn keresztül szolgálta Heves vármegyét. 1869-től főjegyzőként dolgozott, majd később alispán lett.
Az egriek és a vármegye tisztikara különösen nagyra becsülte. Ennek látványos bizonyítéka volt az 1886. január 18-án rendezett ünnepség, amikor a megyeházán egy díszes aranytollal ajándékozták meg.
A korabeli Egyetértés beszámolója szerint a megye tisztikara hosszú főjegyzői szolgálata és önzetlen munkája elismeréseként adta át számára az aranytollat.
A történetnek azonban van egy kevésbé ismert egri folytatása is.
Az 1886-os Eger hetilap szerint az ünnepi bankett költségeiből 56 forint maradt meg, amelyet az egri állandó színház alapjának gyarapítására fordítottak. Az összeg a Hevesmegyei Takarékpénztárban „Zalár ünnepélyi alapítvány” néven kamatozott.
Vagyis Zalár József ünneplése közvetve Eger színházi életének fejlődéséhez is hozzájárult.
Zalár József és az egri színház
Kapcsolata a színházzal ennél is szorosabb volt.
Amikor 1884. augusztus 6-án átadták Eger második színkörét, az ünnepi megnyitóra Zalár József írt alkalmi művet. A Gárdonyi Géza Színház történeti összefoglalója is „Heves vármegye aranytollú alispánjaként” emlékezik meg róla. A színkör közel húsz éven keresztül szolgálta Eger színházi életét, mígnem helyén megkezdődhetett a későbbi kőszínház építése.
Az egri színház története – Gárdonyi Géza Színház
Költőként sem feledkezett meg szülőföldjéről
Zalár első verse 1846-ban jelent meg. Több álnéven – például Hunfi, Halmai és Fenyér – is publikált.
Költészetének meghatározó témái közé tartozott a szülőföld, a Mátra, a gyermekkor emléke és mindenekelőtt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc.
Első verseskötete már 1849-ben megjelent. Később összegyűjtött költeményeit három kötetben adta közre, utolsó kötete pedig Emlékek és emlékezések címmel látott napvilágot.
Az „Őszi rózsa, fehér őszi rózsa” című versét Fráter Lóránd zenésítette meg.
A Tábornok-ház
A Zalár József utca egyik legjelentősebb történelmi épülete a 11. szám alatti Tábornok-ház.
Története a 18. század közepéig vezethető vissza. A Helytartótanács 1756-ban arra utasította Eger városát, hogy gondoskodjon megfelelő szállásról a császári generális számára. A munkálatokat Pichler György egri kőművesmester vezette, az épület 1757-re készült el.
A környék egy másik régi elnevezése is ehhez kapcsolódott: a kórház irányába vezető hidat egykor Generális-hídnak nevezték.
Egy középkori fürdő emléke a közelben
A Zalár utca és a Katona tér környéke még ennél is régebbi történetet rejthet.
Egy 1448-ból származó oklevél már megemlíti a Balneum Carthusiensium, vagyis a karthauziak fürdőjét. A forrás egy, az Eger-víz mellett fekvő malom helyének meghatározásakor hivatkozik a fürdőre.
A történeti és vízföldtani kutatások szerint ez Eger középkori fürdőkultúrájának egyik legkorábbi írásos bizonyítéka. A pontos hely meghatározása ugyanakkor nem teljesen bizonyos, ezért óvatosan kell bánni azzal az állítással, hogy pontosan a mai Katona tér egy meghatározott pontján állt.
Ez különösen érdekes, mert Eger fürdővárosi története így jóval a török hódoltság előtti időszakig vezethető vissza.
Egy rövid utca, évszázadnyi történettel
A Zalár József utca nem tartozik Eger leghosszabb utcái közé, történeti rétegei azonban annál gazdagabbak.
Az egykori Oroszlán utca, a Halaspiac, a Tábornok-ház és a Generális-híd emléke, a középkori fürdőkultúra nyomai, valamint Zalár József személye szinte egymásra rakódnak ezen a néhány száz méteren.
Zalár pedig különösen méltó névadója lett az utcának. Gyöngyösön született, de életének jelentős része Egerhez és Heves vármegyéhez kötődött. Kispapként még Petőfi egri történetének tanúja volt, később honvédként élte át a szabadságharcot, költőként megörökítette annak emlékét, főjegyzőként és alispánként pedig évtizedeken keresztül szolgálta a vármegyét.
Egerben hunyt el 1914-ben, és a Hatvani temetőben helyezték örök nyugalomra.
Talán éppen ezért érdemes legközelebb egy kicsit lassabban végigsétálni a Zalár József utcán. A mai kirakatok és vendéglátóhelyek mögött ugyanis ott rejtőzik az Oroszlán utca, a régi Halaspiac és egy olyan Eger emléke, amelyből még ma is meglepően sok részlet maradt velünk.
Források és további olvasnivaló
Magyar Elektronikus Könyvtár – Zalár József életrajzi forrásai
Hungaricana – Eger hetilap, 1886
Gárdonyi Géza Színház – Az egri színház története
Dobó István Vármúzeum – Petőfi egri látogatásának története
HEOL – Így nézett ki közel 150 évvel ezelőtt a Zalár utca
További felhasznált irodalom: Bakos József–Fekete Péter: Eger és Felnémet földrajzi nevei; Kiss Péter: Hatszáznégyen Eger múltjából 1944-ig; Nagy József: Eger története; Voit Pál és szerzőtársai: Heves megye műemlékei II.
Legutóbbi hozzászólások