Eger kulturális örökségét nemcsak a vár, a barokk templomok, a Líceum vagy a történelmi belváros épületei jelentik. Van egy kevésbé látványos, mégis rendkívül értékes öröksége is a városnak: az a tudás, amely mesterről tanítványra, szülőről gyermekre, egyik nemzedékről a másikra öröklődik. „Eger élő népművészete” 2014 óta az Egri Települési Értéktár része, és éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy a népművészet nem csupán a múlt emléke, hanem ma is létező, folyamatosan változó és megújuló kultúra.
Mit jelent az, hogy „élő” népművészet?
A feltöltött értéktári anyag nagyon szépen fogalmazza meg a népművészet lényegét: olyan közösségi tudásról van szó, amely generációról generációra vándorol, közben pedig folyamatosan újraalkotják.
Ez azért fontos, mert a népművészet nem egyszerű másolása a régi tárgyaknak. Az alkotók megőrzik a hagyományos motívumokat, technikákat és formavilágot, ugyanakkor olyan tárgyakat is készítenek, amelyek a mai ember környezetében is használhatók.
Ezt a szemléletet követi a mai országos népművészeti mozgalom is. A 2026-os Országos Népművészeti Kiállítás pályázati céljai között például kifejezetten megjelenik, hogy a hagyományos népművészetből kiinduló alkotások feleljenek meg a 21. század igényeinek, és helyet találjanak a mai lakás-, viselet- és tárgykultúrában.
Eger népművészei bekerültek a városi értéktárba
Az Egri Értéktár Bizottság 2014. június 5-én egyhangú döntéssel fogadta el a Heves Megyei Népművészeti Egyesület egri alkotóinak értéktárba történő felvételét. A bizottság kérésére kapta az érték a ma ismert „Eger élő népművészete” elnevezést.
A város hivatalos értéktári felsorolásában ma is megtalálható: az „Eger élő népművészete” a kulturális örökség kategóriájába tartozik, benyújtója pedig a Heves Megyei Népművészeti Egyesület volt.
Ez különösen szép elismerés: itt ugyanis nem egyetlen épületet vagy műtárgyat nyilvánítottak értéknek, hanem emberek tudását, alkotómunkáját és hagyományőrző tevékenységét.
Fafaragástól a csipkeverésig
A népművészet sokkal gazdagabb világ annál, mint amit elsőre a hímzett terítők vagy a népviseletek alapján gondolnánk.
A Heves Megyei Népművészeti Egyesület alkotói között számos mesterség képviselői megtalálhatók. A felsorolásokban szerepel többek között a hímzés, szövés, fafaragás, gyöngyfűzés, népviselet-készítés, fazekasság, bőrművesség, népi ékszerkészítés, lószőrfonás, gyertyaöntés, mézeskalácsosság, kosárfonás, csipkeverés, bútorfestés, valamint a szaru- és csontfaragás is.
Az Egri Kulturális és Művészeti Központ bemutatása szerint az 1982-ben alakult egyesület alkotói 14 szakág 29 mesterségét képviselik. Számos tagjuk népi iparművészi, Népművészet Ifjú Mestere vagy Népművészet Mestere címmel rendelkezik.
Kik képviselték „Eger élő népművészetét”?
A feltöltött értéktári anyag az egri alkotók között többek között Alagyi Jánosné, Balatoni Tibor, Bódi Klára, Bíró László, Erdész Judit Mária, Farkas József, Fehér János, Fehér Jánosné, Gulyás Béla, Ignácz József, Kiss István, Támus Antal, Dohnál Tiborné, Szontaghné Demeter Ágnes és Varga Csaba nevét sorolja fel.
Mögöttük rendkívül különböző mesterségek állnak: népviseleti babakészítés, fafaragás, csipkeverés, kéregedény-készítés, hímzés, viseletkészítés, kerámia, gyertyaöntés, bőrművesség, gyöngy- és lószőrékszer-készítés, valamint fa-, csont- és szarufaragás.
Ez a sokszínűség mutatja igazán, milyen gazdag Eger és Heves vármegye népi kézműves kultúrája.
Érdekesség: százéves egri népművész
A történetnek különösen szép aktualitása van. Az egyesület 2026-ban köszöntötte 100. születésnapján Alagyi Jánosnét, Surányi Klárát, aki 1926. július 1-jén született Egerben. Az egyesület méltatása szerint egész életében fontos szerepet játszott számára a tudás továbbadása, a közösség szolgálata és a magyar népi kultúra megőrzése.
Kevés jobb példát lehetne találni arra, mit jelent az „élő népművészet”: egy évszázados életút köti össze a régi mesterségbeli tudást a jelen generációival.
A hagyomány ma sem állt meg
Az egri és Heves vármegyei alkotók napjainkban is jelen vannak országos rendezvényeken és kiállításokon.
2025-ben például a XXI. Virágzó Népművészet kiállításon több mint háromszáz zsűrizett pályamű szerepelt. A Heves Megyei Népművészeti Egyesületből Szontaghné Demeter Ágnes lószőrékszerekkel, Szabó Zsolt fafaragásokkal, Kiss István pedig busómaszkkal szerepelt; Szontaghné Demeter Ágnes különdíjat is kapott.
Berzeviczy-Fehér Jánosné viseletkészítő, a Népművészet Mestere pedig 2025-ben a Kisgyőri Népművészeti Sokadalomban is képviselte az egyesületet több Heves vármegyei alkotótársával.
Mindez azt bizonyítja, hogy az értéktári megnevezésben az „élő” szó valóban lényeges.
Nem vitrinekbe zárt múlt
Talán ez „Eger élő népművészetének” legfontosabb üzenete.
Egy faragott tárgy, egy kézzel készített viselet, egy csipke, egy lószőrékszer vagy egy hímzett textília mögött nemcsak sokórányi munka áll. Benne van egy tájegység ízlése, motívumvilága, egy mester tapasztalata és sok esetben több nemzedék felhalmozott tudása.
A népművészet akkor marad igazán életben, ha nem csupán megőrizzük, hanem használjuk, tanítjuk, továbbadjuk és újragondoljuk.
Eger ebből a szempontból különösen gazdag város. A barokk örökség és a történelmi emlékek mellett olyan alkotói közösséggel rendelkezik, amelynek tagjai kézzel fogható formában őrzik a magyar népi kultúra egy-egy darabját.
Eger élő népművészete ezért nem egyszerűen egy tétel az értéktárban. Emberek, mesterségek és történetek közössége – egy olyan örökség, amely addig marad valóban élő, amíg van, aki elkészíti, van, aki megtanulja, és van, aki továbbadja.
Források
Heves Megyei Népművészeti Egyesület – hivatalos oldal
Eger Megyei Jogú Város – Egri Értéktár Bizottság
Egri Kulturális és Művészeti Központ – Heves Megyei Népművészeti Egyesület
Legutóbbi hozzászólások