Eger belvárosának régi házai nemcsak építészeti emlékeket őriznek. Falak mögött szerelmek, családi történetek, tréfák és városi legendák élnek tovább. A Széchenyi István utca 7. szám alatt álló Kilián-házhoz például egy különösen pajzán történetet kapcsol a hagyomány: a „fiatal cica és a vén kandúr” históriáját.
Egy barokk ház Eger főutcáján
A Széchenyi István utca Eger történelmi belvárosának egyik legértékesebb utcája. A régi polgárházak között találjuk a Kilián-házat, amely ma is műemléki védelem alatt áll. Eger önkormányzatának műemléki jegyzéke a Széchenyi István utca 7. alatti épületet Kilián-ház néven tartja nyilván.
A műemléki leírás szerint az épület barokk stílusú, zártsorú beépítésű, L alaprajzú és egyemeletes. Udvari szárnya előtt kétszintes loggia húzódik, földszinti helyiségeinek egy része pedig boltozott. A ház történetének meghatározó éve 1773.
A ma látható épület elődjének tulajdonosa 1766 és 1772 között Berényi Sándor kanonok volt. Tőle vásárolta meg 1773-ban nemes Kilián István, majd jelentősen átépíttette. A munkálatok Zwenger József nevéhez kötődnek.
Ki volt Kilián István?
Kilián István nem egyszerűen egy tehetős egri polgár volt, hanem a 18. századi város közéletének egyik ismert szereplője.
Pályafutása során több városi tisztséget is betöltött. Egy történeti tanulmány szerint 1764 és 1771 között – kisebb megszakítással – adószedőként, illetve városi pénztárkezelőként tevékenykedett. 1765-ben számfeletti tanácsossá választották, 1770-ben pedig már közgyámi tisztségre jelölték. Később városi vezető szerepe tovább erősödött.
Anyagi helyzete is lehetővé tette, hogy tekintélyéhez méltó otthont alakítson ki magának Eger egyik legelőkelőbb részén.
Az Egri Történeti Ismerettár Pécsi István Ódon házak, hajdan volt egriek című munkájára támaszkodó leírása szerint Kilián 1773. május 22-én vásárolta meg Berényi Sándor kanonoktól az akkor még kisebb házat. Ezután bővíttette és reprezentatívabbá alakíttatta az épületet. A forrás szerint a tehetős Kiliánnak ezen kívül még két másik háza is volt.
Ahol a tények véget érnek, kezdődik a legenda
A Kilián-ház történetének legszórakoztatóbb része azonban már nem az építészettörténethez, hanem az egri szájhagyományhoz tartozik.
Éppen ezért fontos különválasztani a dokumentálható adatokat és a később fennmaradt anekdotát.
A történet szerint Kilián István felesége halála után özvegyen maradt, ráadásul több gyermekről kellett gondoskodnia. Egy idő után úgy érezte, ismét meg kellene házasodnia.
Csakhogy választottja jóval fiatalabb volt nála.
A tekintélyes városi ember állítólag tisztában volt azzal, hogy egy ekkora korkülönbség Egerben könnyen szóbeszéd tárgyává válhat. Egy ideig habozott is, végül azonban győzött a szerelem – és megtartották az esküvőt.
És ekkor kezdődött az a történet, amelynek emléke évszázadokon keresztül fennmaradt.
„Fiatal cica, vén kandúr”
Az esküvői mulatság után a vendégek lassan hazafelé indultak, az ifjú pár pedig végre kettesben maradhatott a Széchenyi utcai házban.
Eger azonban azon az estén állítólag nem akarta ilyen könnyen nyugovóra engedni az újdonsült férjet.
Az utcáról egyszer csak hangos éneklés és lárma hallatszott.
A társaság Kilián és fiatal felesége korkülönbségét figurázta ki, és felhangzott a csúfondáros sor:
„Fiatal cica, vén kandúr.”
Kilián állítólag feldühödött.
Lesietett, hogy rendet teremtsen, és dühösen kinyitotta a kaput. A kinti társaság azonban erre újabb gúnyolódással válaszolt.
Az Egri Történeti Ismerettár által közölt történet szerint ekkor hangzott fel:
„Kec, kec, mit reszkecc…”
A város tekintélyes embere ezek után már kevésbé harciasan indult vissza az emeletre.
Egy kikosarazott fiatalember állhatott a háttérben?
A legenda azonban itt még nem ér véget.
A történet szerint a hangoskodó társaság élén egy fiatal jurista állt, akit korábban kikosarazott Kilián fiatal felesége. Vagyis a nászéjszakai „szerenád” mögött nem pusztán az egri fiatalság tréfája, hanem egy sértett udvarló bosszúja is meghúzódhatott.
Hogy mindebből pontosan mennyi történt meg valóban, azt ma már nehéz lenne bizonyítani.
De éppen az ilyen történetek teszik különlegessé Eger régi házait.
A levéltárakból megtudhatjuk, ki vásárolta meg az épületet, ki tervezte vagy építette át, milyen tisztséget viselt a tulajdonosa – a városi emlékezet viszont azt is megőrizte, min nevettek az emberek több mint két évszázaddal ezelőtt.
A Kilián-ház túlélte az évszázadokat
A Széchenyi utca 7. számú ház későbbi története már jóval kevésbé pikáns. A műemléki adatok szerint az épületet 1969-ben felújították, és ekkor a tetőterét is beépítették.
Műemléki értéke ma is elismert: Eger hivatalos jegyzékében védett műemlékként szerepel.
A Kilián-ház ezért egyszerre őriz kétféle örökséget.
Az egyik kézzelfogható: a barokk épület, a boltozott földszinti helyiségek, az udvari loggia és az évszázados falak.
A másik láthatatlan: az egykori lakók emléke, a városi pletykák és az a bizonyos nászéjszakai csúfolódás.
Eger története a házak falai között él tovább
Ha ma végigsétálunk a Széchenyi István utcán, könnyű úgy tekinteni a régi épületekre, mint egy történelmi város szép díszleteire. Pedig egykor ezekben a házakban ugyanúgy szerettek, veszekedtek, házasodtak, féltékenykedtek és tréfálkoztak az emberek, mint napjainkban.
A Kilián-ház története különösen jó példája ennek.
A Széchenyi utca 7. nem csupán egy 1773-ban átépített barokk műemlék, hanem egy olyan egri ház, amelyhez több mint két évszázaddal később is mosolyt csaló történet kapcsolódik.
Talán ezért olyan izgalmas Eger múltját kutatni: egy-egy régi kapu mögött sokszor jóval több rejtőzik, mint amit első pillantásra a homlokzat elárul.
Források
Egri Történeti Ismerettár – Kilián-ház: „Fiatal cica és a vén kandúr története” – Pécsi István: Ódon házak, hajdan volt egriek alapján.
Eger Megyei Jogú Város – műemlékek jegyzéke
Wikimedia Commons – Kilián House, Eger
Borítókép: a Kilián-ház és a régi Széchenyi utca – a cikkhez készített 16:9 arányú történelmi kreatív.
Legutóbbi hozzászólások