Eger belvárosában vannak utcák, amelyeken nem egyszerűen végigsétálunk. Érdemes lassítani, felnézni a homlokzatokra, benézni egy-egy kapualjba, és közben arra gondolni, hány nemzedék járhatott már előttünk ugyanitt. A Széchenyi István utca pontosan ilyen hely: Eger egyik legfontosabb történelmi tengelye, amely ma egyszerre őrzi a barokk város hangulatát és a modern belváros pezsgését.
Kovács Magdolna fotója remekül megmutatja az utca mai arcát. A történelmi házsorok között sétálók és kerékpárosok haladnak, az épületek földszintjén üzletek és vendéglátóhelyek sorakoznak, a virágokkal díszített lámpák pedig szinte mediterrán hangulatot kölcsönöznek a nyári belvárosnak.
Egy utca, amely évszázadokon át Eger fő tengelye volt
A Széchenyi István utca története jóval régebbre nyúlik vissza mai nevénél. A fennmaradt helytörténeti adatok szerint a város észak–déli tengelyét alkotó útvonalat különböző korszakokban többféleképpen nevezték.
A középkori út északi részét Hosszú vagy Széles utcának hívták, 1550-ben pedig már Hosszú utcaként említették. A 16. századból fennmaradt „via magna intermedia” elnevezés ugyancsak a mai Széchenyi utcát jelentette, míg a déli, kiszélesedő szakaszt Piatz utcának nevezték.
Később a Nagy utca, illetve Fő utca elnevezés is használatban volt. Egy időben az utca déli szakasza a ciszterci templomig Püspök, majd Érsek utca néven szerepelt, az északabbra fekvő rész pedig Szent Miklós vagy Rácz utca volt. Különösen érdekes részlet, hogy Evlia Cselebi 1665-ös beszámolója szerint az utca egy része pallóval volt fedve.
Mindez jól mutatja, hogy a mai elegáns sétálóutca mögött milyen hosszú várostörténeti múlt húzódik meg.
A mocsaras útból Eger reprezentatív utcája
A középkori Eger egészen más képet mutatott. A Széchenyi utca két oldalán még nem húzódtak végig a ma megszokott házsorok. A nyugati oldalon a dombon álló házak kertjei nyúltak le az út irányába, a keleti oldalon csak néhány épület állt, délebbre pedig egészen a patakig rétek terültek el.
Az út ennek ellenére már a középkorban jelentős forgalmat bonyolított le az északi bányavárosok felé. A mocsaras területeken földhányásra fektetett rőzsekötegekkel próbálták járhatóvá tenni. Kikövezésére a 18. század közepén került sor, járdái pedig a 19. század nyolcvanas éveiben kaptak aszfaltburkolatot.
A 18. században aztán fokozatosan kialakult az az utcavonal, amelynek történelmi karakterét ma is felismerhetjük. Ekkor épült vagy formálódott számos meghatározó épület, köztük az érseki palota, a Rottenstein-ház, a ciszterci templom, a Szent Anna-templom és a jezsuita gimnázium.
Barokk kincsek szinte egymás mellett
Kevés egri utcában található ennyi jelentős műemlék ilyen közel egymáshoz.
A Széchenyi utca elején álló Érseki Palota kialakulása több évszázados folyamat eredménye. A három korábbi kastély összeépítésével létrejött püspöki rezidencia épületegyüttesének fejlesztésében olyan mesterek vettek részt, mint Giovanni Battista Carlone, Joseph Ignac Gerl és Fellner Jakab.
Továbbhaladva találjuk többek között a Carlone-házat, amely 1725 körül épült Giovanni Battista Carlone munkájaként, valamint a Hartl-házat, amelyhez Eger régi gyógyszerészeti története kapcsolódik.
A Magyar Királyi Patikát még 1713-ban Telekessy István püspök alapította. A gyógyszertár később több helyen működött, majd 1900 körül került a Széchenyi utca 14. szám alatti épületbe. A történelmi berendezés és a gyógyszerészet emlékei ma patikamúzeumként idézik fel ezt a különleges múltat.
Az utca egyik leglátványosabb épülete a Szent Bernát-templom, vagyis az egykori jezsuita, később ciszterci templom. Építése 1700-ban kezdődött, és 1743-ra készült el a homlokzata. A templom helyén korábban török mecset állt.
Széchenyi István valóban járt Egerben
Az utca neve nem csupán jelképes kapcsolatot jelent a „legnagyobb magyarral”.
Széchenyi István 1845. szeptember 28-án Gyöngyös felől érkezett Egerbe. Lévay kanonok fogadta, találkozott a városi tanács tagjaival és Brezovay Józseffel, Heves vármegye alispánjával, valamint megtekintette Eger nevezetességeit is.
Így amikor ma végigsétálunk a róla elnevezett utcán, olyan városrészen járunk, amelyhez maga Széchenyi személyesen is kötődött.
A történelem mellett ma is él az utca
A Széchenyi utca értékét azonban éppen az adja, hogy nem vált szabadtéri múzeummá.
A történelmi épületek között ma üzletek, kávézók és vendéglátóhelyek működnek. Nyáron megtelnek a teraszok, a virágokkal díszített lámpaoszlopok színt visznek az utcaképbe, turisták és helyiek sétálnak egymás mellett.
A feltöltött fotó is ezt a kettősséget ragadja meg: a több száz éves városi környezetben teljesen természetesen zajlik a 21. századi élet.
Talán éppen ezért különleges ez az utca.
Nem kell elképzelnünk, milyen lehetett Eger történelmi központja – elég végigsétálni rajta, és közben egy kicsit figyelmesebben nézni a házakat.
A Széchenyi István utca ugyanis nem egyszerűen út a Dobó tér és Eger északi városrésze között. Egy hosszú, szabadtéri várostörténeti könyv, amelynek lapjai maguk az épületek.
És miközben minden korszak hagyott rajta valamit, az utca továbbra is teszi azt, amit évszázadok óta: összeköti Eger különböző részeit – és közben összeköti a múltat a jelennel.
Címlapfotó: Kovács Magdolna
Források
Eger város hivatalos oldala – Belvárosi séta, Széchenyi István utca – az utca története, korábbi Hosszú utca elnevezése és az Érseki Palota.
Eger város hivatalos oldala – Érseki Palota – az épületegyüttes története, Carlone és Fellner Jakab munkássága.
Egri Főegyházmegye – Érseki Palota Turisztikai Látogatóközpont – az Érseki Palota története és mai látogatóközpontja.
Egri Érseki Palota hivatalos honlapja – aktuális látogatói információk és programok.
Eger város hivatalos oldala – Szent Bernát-templom – a Széchenyi utca barokk templomának és a ciszterci rendháznak a története.
Legutóbbi hozzászólások