Az egyre gyakoribb aszályok és a szélsőséges csapadékeloszlás miatt alapvetően változik a hazai vízgazdálkodás szemlélete. Míg korábban elsősorban az volt a cél, hogy a belvizet és a fölöslegesnek tekintett vizet minél gyorsabban elvezessük, ma egyre inkább az kerül előtérbe: amit lehet, meg kell tartani a tájban. A kérdés Heves vármegyében is különösen aktuális, ahol 2026 nyarán patakok és források vízhozamának drasztikus csökkenése mutatta meg, milyen sérülékennyé vált a vízháztartás.
A víz többé nem egyszerűen „felesleg”
Magyarország területének közel fele síkvidéki jellegű. Ezeken a területeken évtizedeken keresztül a vízrendezés egyik legfontosabb célja a belvíz gyors és biztonságos elvezetése volt. Ennek megvolt az oka: a tartós vízborítás komoly károkat okozhat a mezőgazdaságban, és településeket, utakat, más infrastruktúrát is veszélyeztethet.
Az éghajlat változásával azonban a helyzet átalakul. Egyre gyakoribbak azok az időszakok, amikor nem a túl sok, hanem éppen a túl kevés víz jelenti a problémát. A korszerű megközelítés ezért arra törekszik, hogy ahol biztonságosan megoldható, a csapadékosabb időszakok többletvizének egy részét ne vezessük el azonnal, hanem tartsuk vissza, tározzuk vagy segítsük a talajba történő beszivárgását.
Agrotrend – Szemléletváltás a síkvidéki vízgazdálkodásban
A vízvisszatartás több célt szolgál egyszerre. Segíthet megőrizni a talaj nedvességtartalmát, utánpótolni a felszín alatti vízkészleteket, javítani a vizes élőhelyek állapotát, és mérsékelni a következő száraz időszak következményeit.
A csatornáknak is új szerep jut
Magyarországon az Agrotrend összefoglalója szerint közel 21 ezer folyamkilométernyi síkvidéki belvízcsatorna található. A hálózat jelentős részén zsilipek, tiltók és más vízkormányzó műtárgyak teszik lehetővé a víz mozgatását.
Ezeknek a csatornáknak a jövőben már nem kizárólag az lehet a feladatuk, hogy a vizet elvezessék. Vízpótlásra, vízátvezetésre és – megfelelő körülmények között – vízvisszatartásra is használhatók. Ahol a gravitációs vízmozgatás nem elegendő, ott szivattyútelepek segíthetik a rendszert.
Különösen érdekes lehetőséget jelentenek a természetes mélyedések és az egykor rendszeresen vízjárta területek. Országos felmérés alapján mintegy 40 ezer hektárnyi potenciális területet határoltak le, amely önkéntes alapon alkalmas lehet szabályozott vízvisszatartásra. A felmérésben részt vevő gazdálkodók közel 80 százaléka fontosnak tartotta a víz helyben tartását, körülbelül felük pedig megfelelő feltételek mellett a területhasználat megváltoztatására is nyitott lenne.
A természet is lehet a vízgazdálkodás része
A megoldás nem kizárólag újabb betonműtárgyakat jelent. Egyre nagyobb figyelem irányul a természetközeli módszerekre.
Ilyen lehet a holtágak rehabilitációja, a vizes élőhelyek helyreállítása vagy bizonyos árterek és mélyfekvésű területek időszakos elöntése. Ezek a területek természetes „szivacsként” működhetnek: lassítják a víz lefolyását, növelik a beszivárgást, és közben értékes élőhelyeket teremtenek.
A megfelelően működő vizes élőhelyek ráadásul a helyi mikroklímára és a biodiverzitásra is kedvezően hathatnak.
A vizet akár a föld alatt is „el lehet raktározni”
Az egyik érdekes új irány a felszín alatti vízkészletek mesterségesen támogatott utánpótlása. Az úgynevezett Managed Aquifer Recharge (MAR) megoldások lényege, hogy a megfelelő időszakban rendelkezésre álló többletvizet ellenőrzött módon segítik beszivárogni a felszín alá.
Ennek mezőgazdasági változata az Ag-MAR. A cél ilyenkor nem feltétlenül egy felszíni tó kialakítása, hanem a talajvíz és a mélyebb vízkészletek utánpótlásának támogatása. Természetesen az ilyen beavatkozások csak megfelelő talajtani, vízminőségi és hidrogeológiai feltételek mellett alkalmazhatók.
„Vizet a tájba!” – már vannak kézzelfogható eredmények
A szemléletváltás egyik legismertebb hazai kezdeményezése a „Vizet a tájba!” program. Az Agrotrend által ismertetett adatok szerint 76 helyszínen nyílt lehetőség szabályozott vízvisszatartásra. Ennek eredményeként mintegy 4100 hektárnyi területre 14,37 millió köbméter vizet sikerült kijuttatni, illetve helyben tartani.
Ez már jól érzékelteti a nagyságrendet: olyan vízről beszélünk, amely megfelelő körülmények között nem egyszerűen elfolyik az országból, hanem a talajban, a felszín alatti készletekben és a természetes élőhelyeken hasznosulhat.
Heves vármegyében különösen aktuális a kérdés
Bár az Agrotrend cikke elsősorban a síkvidéki vízgazdálkodásról szól, a mögötte álló alapelv Heves vármegye szempontjából is rendkívül fontos.
A vármegye déli része már átmenetet képez az Alföld irányába, miközben északon a Mátra és a Bükk egészen más vízrajzi viszonyokat teremt. A közös probléma azonban ugyanaz: hogyan lehet a rendelkezésre álló vizet minél tovább a tájban tartani?
A 2026-os nyár erre különösen kemény figyelmeztetést adott. Augusztus elején az Eger-patak felső szakasza Szarvaskő térségében annyira kiszáradt, hogy halmentést kellett végezni. Összesen 69 halat – köztük 67 fejes domolykót, egy sebes pisztrángot és egy kövi csíkot – telepítettek át olyan egri patakszakaszra, ahol még megfelelő vízállás volt.
A vízhiány ráadásul nemcsak az Eger-patakot érinti. Az EGERERDŐ területeiről szóló friss beszámoló szerint az Eger-patak és a Mész-patak egyes részei kiszáradtak, több forrás vízhozama jelentősen visszaesett, a bélapátfalvai Lóczi-forrás pedig már a nyár elején elapadt. A Szalajka-völgyi Felső-tó vízszintje mintegy másfél méterrel csökkent.
Ezek már nem elméleti figyelmeztetések, hanem helyben látható következmények.
A Minden, ami Eger korábbi cikkei is ugyanabba az irányba mutatnak
A Minden, ami Eger oldalán több olyan korábbi írás is található, amely kapcsolódik a mostani problémához.
Az Eger-patakról szóló korábbi összeállítás bemutatta, hogy a vízfolyás a térség egyik meghatározó vízrajzi eleme: Balaton község térségéből indul, és mintegy 68 kilométeres út után éri el a Tiszát. Vízgyűjtője Eger és Bélapátfalva térségének jelentős részét érinti.
Minden, ami Eger – Az Eger-patak a leghosszabb vízfolyás Egerben és környékén
Érdekes történelmi párhuzam, hogy Egerben egykor éppen a túl sok víz jelentette a legnagyobb veszélyt. A blog korábbi cikke az 1878. augusztus 31-i pusztító egri árvízről is beszámolt, amikor a Bükkben lehullott rendkívüli mennyiségű csapadék után az Eger-patak hatalmas víztömeget vezetett a város felé.
Minden, ami Eger – Az egri nagy árvíz pusztítása
A két történet együtt mutatja meg a mai vízgazdálkodás egyik legnagyobb kihívását. Ugyanazon vízrendszernek időnként hatalmas víztömegeket kell biztonságosan elvezetnie, máskor pedig szinte minden csepp vizet meg kellene őriznie.
A mezőgazdaságban is létkérdés
A Minden, ami Eger nyári piaci beszámolójában már szintén megjelent az aszály problémája. A cikk szerint a forró, csapadékszegény időjárás komoly kihívást jelentett a gazdálkodóknak, és a Heves vármegyei dinnyetermesztésben is fontos szerepet kapott az öntözés.
Minden, ami Eger – Lédús dinnye, zamatos szilva és nyári bőség
Országos szinten sem átmeneti problémáról van szó. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara 2026-os vízgazdálkodási anyagai ugyancsak a csapadékhiányra, a magas párolgásra és a felszín alatti készletek csökkenésére hívták fel a figyelmet.
Nem mindenhol ugyanaz a megoldás
Fontos azonban, hogy a „tartsuk meg a vizet” elv nem jelentheti azt, hogy minden csatornát egyszerűen lezárunk vagy minden mélyebb területet elárasztunk.
A vízvisszatartást mindig az adott terület vízrajzi, talajtani, földtani és mezőgazdasági adottságai alapján kell megtervezni. Nem veszélyeztetheti a lakott területeket, utakat, épületeket vagy a gazdálkodás biztonságát. A gazdálkodók együttműködéséhez pedig kiszámítható támogatási és kompenzációs rendszerre is szükség lehet.
Éppen ezért a jövő vízgazdálkodása valószínűleg nem egyetlen nagy megoldásból áll majd. Csatornák, kisebb tározók, vizes élőhelyek, holtágak, talajvízpótlás, korszerű öntözés, talajnedvesség-megőrző gazdálkodás és természetközeli módszerek együttese adhat valódi eredményt.
Ami télen vagy tavasszal feleslegesnek tűnik, nyáron kincs lehet
Talán ez foglalja össze legjobban a szemléletváltás lényegét.
A vizet hosszú időn keresztül elsősorban akkor vettük észre, amikor túl sok volt belőle. Ma egyre inkább azt is meg kell tanulnunk, hogyan őrizzük meg akkor, amikor még rendelkezésünkre áll.
Heves vármegye kiszáradó patakjai, csökkenő vízhozamú forrásai és az aszállyal küzdő mezőgazdaság azt mutatják, hogy ez már nem csupán az Alföld problémája. A víz megtartása Eger, a Bükk, a Mátra és a vármegye déli mezőgazdasági területeinek jövője szempontjából egyaránt stratégiai kérdéssé válhat.
Források
Agrotrend – Szemléletváltás a síkvidéki vízgazdálkodásbanNemzeti Agrárgazdasági Kamara – VízgazdálkodásNAK – Aszály és vízgazdálkodási információkPecaverzum – 69 halat mentettek ki a kiszáradó Eger-patakbólHEOL – Az aszály már az erdőkben is nagy károkat okozMinden, ami Eger – Az Eger-patak a leghosszabb vízfolyás Egerben és környékénMinden, ami Eger – Az egri nagy árvíz pusztításaMinden, ami Eger – Egri piac, termelők és a 2026-os aszály
Legutóbbi hozzászólások