Az ősvilág Pompeije. Így emlegetik az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terültet, merthogy itt is egy gigantikus vulkánkitörés végzett az ősi világgal, amelyet emberi szem a maga pompájában nem láthatott, hiszen a katasztrófa 17 millió évvel ezelőtt söpörte el a faóriásokat és az őslényeket.
Nógrád megye északi szegletében bújik meg egyik jelentős földtani örökségünk az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület. Az 1944 óta védett, világhírű terület lenyűgöző természeti kincsekkel büszkélkedhet.
A Bükki Nemzeti Park Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területen található a Miocén erdő arborétum 4 hektáros területe. Bemutatja a 20 millió évvel ezelőtti miocén kor flórájának jelenkori leszármazottjait és ősállatreprodukciókat. (MTI-fotó: Czimbal Gyula)
24 millió évvel ezelőtt, a mai Földközi-tenger helyén a földtörténet egyik legjelentősebb – egykor több ezer kilométer széles – óceánjának nyugati szárnya terült el. Az ennek egyik mellékágán kialakuló sekélytenger fedte a mai Ipolytarnóc vidékét.
A tenger aljára leülepedett egykori iszap később homokkővé alakult át. Juhász Tamás az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület természetvédelmi őre az M1 – Kék bolygó című műsorában kifejtette, apró kagylók, csigák vázai, váztöredékei fordulnak elő benne, tengerisün-tüskék, nagyon ritkán cápafogak.
Mintegy hárommillió év alatt új élettér alakult itt ki. A visszahúzódó őstenger helye vulkánokkal, folyókkal tarkított övezetté vált.
Az egykori folyó menti buja természetben pedig különleges ősállatok éltek. A valamikor itt élt szárazföldi növényevők lépteit vérszomjas ragadozók lesték. A szakember szerint a tarnóci bestia három lábnyomát a nagy bemutatócsarnokban találták meg. A kutyafélék közé tartozó, középtermetű ragadozó volt.
Kordos László a geológiai tanösvény egyik részletét mutatja az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területen 2015. március 2-án. A miocén parkban újabb ősállatok nyomai kerültek elő: míg korábban 11 gerinces állatfajt, köztük emlősöket és madarakat azonosítottak nyomaikról, az újabb leletek arról tanúskodnak, hogy a mai hüllőkre és kétéltűekre emlékeztető lények is éltek 17-18 millió évvel ezelőtt az Ősvilági Pompejinek is nevezett területen. (MTI Fotó: Komka Péter)
Ám a ragadozók sem voltak biztonságban, a természet erői őket sem kímélték. Hogy honnan tudják mindezt a kutatók?
Kordos László paleontológus kifejtette, hagyományosan azt szokták mondani, hogy Ipolytarnóc ősvilági Pompeji. Húszmillió évvel ezelőtt hatalmas vulkánkitörés kezdődött meg, gyorsan folyó lávával, amely nagyon hirtelen az eredeti, éppen felszínen lévő területet 8-10 méter vastagságban beborította, és minden, ami alatta volt, úgymond konzerválódott – fejtette ki a műsorban.
A vulkáni katasztrófa bár elpusztította az ősi Ipolytarnócot, egyúttal lehetőséget is adott rá, hogy maradványai átvészeljék az évmilliókat. A tovatűnt világ relikviáit geológiai tanösvény őrzi, így a 20 millió évvel ezelőtti miocénkor állatvilágának lábnyomai is megmaradtak.
Megkövesedett ragadozólábnyomok az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területen 2015. március 2-án. (MTI Fotó: Komka Péter)
Azonban az első felfedezés – amely megalapozta Ipolytarnóc hírnevét nem állatnyom, hanem egy növény, ősfa volt. A fatörzs darabjait a szakember szavai szerint 1836-ban fedezték fel. Egy kihalt fenyőfaj képviselője, száz méter magas lehetett.
Juhász Tamás hozzátette, ennek a fának köszönhető, hogy Ipolytarnócon megkezdődtek a kutatások. Hosszú időn keresztül jártak vissza a kutatók tisztázni a fatörzs földtani viszonyait, milyen körülmények uralkodtak akkor, milyen volt a terület ősföldrajza, és ennek következtében bukkantak rá aztán annak a lábnyomos homokkőnek a felszínére is, amelyen több állatfaj nyomait vélték felfedezni – magyarázta.
Ezen a területen korábban már tizenegy állatfaj nyomaira leltek. Néhány éve pedig újabb leletekre bukkantak a kutatók, ezáltal egy frissebb – az eddigieknél is gazdagabb – élettér hajdani jelenlétét bizonyíthatják.
Napjainkban is izgalmas felfedezések tartják lázban a kutatókat
Őslábnyomok, kövesedett ősfa, cápafog és még számos más 24-17 millió éves képződmény látható Ipolytarnócon, ezáltal a mintegy 510 hektáros földtani örökséggel bíró terület természetvédelmi oltalom alatt áll.
Kordos László kifejtette, a természetvédelemnek van egy olyan kategóriája, amely a földtani természetvédelmet foglalja magában. Célja, hogy a földből előkerült ősmaradványok, ásványok, vagy együttesen olyan kőzetrétegsorok, amelyek típusul szolgálhatnak más további területek kutatásaihoz, úgy legyenek védettek, hogy ne pusztuljanak el, de védelmük lehetőséget biztosítson a szakmai tudományos továbbkutatásra is – magyarázta a műsorban.
Magyar Krónika, Az ősvilág Pompei-je – Ipolytarnóc | MédiaKlikk
Az Ipolytarnócon látható leletek az egykori környezetet elpusztító és egyúttal betemető vulkáni katasztrófa miatt maradhattak meg.
Juhász Tamás hozzátette, az itt látható levéllenyomatok körülbelül 20 millió évesek. Az egykori trópusi, szubtrópusi erdő növényvilágának maradványai. Közelebbről vizsgálva jó látszik, olyan tökéletes állapotban maradtak fenn, hogy fel lehet őket használni fajmeghatározáshoz.
A múlt és a jelen élővilágának összehasonlítása pedig fontos információkkal szolgál. A levéllenyomatokból a Természettudományi Múzeum Növénytárában is számos darabot őriznek. Hably Lilla egyike volt azoknak a kutatóknak, akik a leletek rendszerezésében és elemzésében vettek részt.
A paleobotanikus kifejtette, a Daphnogene nemzetség uralkodó faja volt a flórának. Nagyon jól felismerhető jellegzetes erezetéről, ép szélű levelei vannak – tette hozzá.
Ezek az ismeretek hatással vannak a jelenkor természetvédelmi törekvéseire is. Kifejtette, a mai természetvédelem kapcsán is fontos, hogy legyen egy célkitűzés, milyen állapotot akarunk megőrizni, hiszen a változás sokszor elkerülhetetlen.
Megkövesedett ősorrszarvú-lábnyomok az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területen 2015. március 2-án. (MTI Fotó: Komka Péter)
Éppen ezért bőven akad még mit kutatni Ipolytarnócon, a legutóbbi felfedezések például alapjaiban változtatták meg az egykori élőhelyről alkotott képet.
Szarvas Imre természetvédelmi őr a műsorban kifejtette, régebben még úgy tudták, hogy itt olyan szárazföldi ősélőhely terült el, amelyet az orrszarvúak uraltak. De 2013-ban a nagycsarnokban végzett feltárásokkal olyan ősélőhelytípus is felszínre került, amely ezt az egész elképzelést felforgatta – magyarázta.
Az új élőhely számtalan, felfedezésre váró nyomot kínál. A legújabbak idén márciusban kerültek elő.
Kordos László szavai szerint négy madárnyomot ismertek, tulajdonosaik mind a szárazföldön lépegettek. Miután nem volt úszóhártyájuk, nem is gondoltak rá, hogy gázlómadarak, vagy vízhez közeli életmódot folytatók, de most ezzel az aprólékos átnézéssel sikerült olyan nyomot találniuk, amelynek a három ujja között széles úszóhártyák vannak, illetve egy egészen szabályos, körülbelül hat-nyolc centiméter hosszúságú, tipikus ragadozó madár nyomát is fellelték – tette hozzá.
Ezenkívül még számos új állatfaj nyomait is megtalálták, köztük egy óriási ragadozóét, amelynek jelenléte nem sok jót ígérhetett az akkor itt élt növényevő fajoknak.
forrás: M1
Legutóbbi hozzászólások