Új kórház épült Egerben – 1975-ben tették le a 410 ágyas épület alapkövét

Eger egészségügyi ellátásának történetében jelentős fordulópontot hozott az 1970-es évek közepének kórházfejlesztése. A város növekedésével és az egészségügyi ellátás iránti igények emelkedésével egyre nagyobb szükség lett a meglévő intézmény bővítésére. A beruházás azonban nem üres területen valósult meg: az építkezésekhez a régi városrész több telkét, lakóházát és gazdasági épületét is igénybe vették.

A régi kórház és a fejlesztések előzményei

Az egri gyógyítás története több évszázadra nyúlik vissza. Az irgalmas rendi férfi kórház alapításáról 1726-ban döntöttek, és az intézmény 1728 decemberében kezdte meg működését. A kórház falai között Markhot Ferenc vezetésével 1769-ben megindult a magyar orvosképzés egyik úttörő kezdeményezése, a Schola Medicinalis is.

A városban korábban két jelentős kórházi intézmény működött: a Széchenyi utcai, Vincés nővérekhez kötődő kórház, valamint az irgalmas rendi férfi kórház. Az 1950-es államosítást követően a két intézmény egységes egészségügyi ellátórendszerbe került.

A második világháború után fokozatosan megindult a kórház korszerűsítése. Új osztályok, laboratóriumi részlegek és betegellátó egységek jöttek létre. Az 1960-as évekre azonban már egyértelművé vált, hogy a további fejlődéshez nagyobb területre és új épületekre van szükség.

Telkek, üzemek és lakóházak helyén kezdődött az építkezés

Az 1960-as években megkezdett nagyszabású fejlesztésekhez az irgalmas rendi kórháztól északi irányban fekvő területeket is bevonták. A kisajátítások több kisebb-nagyobb telket érintettek. A környéken Tüzép-telephely, faipari üzem és lakóházak is álltak, amelyek helyére az új egészségügyi épületek kerülhettek.

A fejlesztés következő jelentős szakasza 1975-ben következett. Ekkor újabb ingatlanokat sajátítottak ki, többek között az egykori Knézich-házat is. A régi épület eltűnésével Eger egy történeti emléke is elveszett: a ház Knézich Károly honvédtábornok egri életének egyik fontos helyszíne volt.

A kórház terjeszkedése tehát nemcsak az egészségügyi ellátás fejlődését jelentette, hanem a környék korábbi városszerkezetének átalakulását is. Az egykori lakóházak, gazdasági épületek és telkek helyén egyre nagyobb intézményi terület alakult ki.

1975. november 10. – letették az új kórház alapkövét

A beruházás egyik legfontosabb eseményére november 10-én került sor: ünnepélyesen letették az új, 410 ágyas kórház alapkövét.

A tervezett épület a korábbi kórházi kapacitások bővítését szolgálta. A fejlesztés jelentőségét jól érzékelteti a 410 ágyas tervezett befogadóképesség, amely a korabeli egészségügyi igényekhez igazodó nagyberuházást jelzett.

A korabeli Heves Megyei Népújság is megörökítette az építkezés időszakát. Molnár István Géza fényképe az épülő kórház egyik fontos dokumentuma. Az ilyen felvételek ma már nem egyszerű építkezési képek: segítségükkel felidézhető, hogyan változott meg Egernek ez a része, és milyen léptékű munkálatok előzték meg a később kialakult kórházi épületegyüttest.

A Markhot Ferenc Kórház történetének új fejezete

A kórház fejlesztése az 1975-ös alapkőletétellel nem ért véget. Az elkövetkező években további építkezések, korszerűsítések és szervezeti változások alakították az intézményt. A betegellátás bővítése mellett új részlegek és korszerűbb kiszolgálóegységek kialakítása is a fejlesztések részét képezte.

Az intézmény 1989-ben vette fel Markhot Ferenc nevét, tisztelegve az egri orvos és az orvosképzés úttörőjének emléke előtt. A név azóta is összekapcsolja a kórházat Eger több évszázados gyógyítási hagyományaival.

A mai Markhot Ferenc Kórház épületegyüttese így több különböző korszak fejlesztéseinek eredménye. A régi irgalmas rendi épületek, a későbbi bővítések és az újabb beruházások együtt rajzolják ki az intézmény történetét.

Egy városrész átalakulásának emléke

Az 1975-ös kórházépítés története Eger városfejlődésének is fontos fejezete. A beruházás új lehetőségeket teremtett az egészségügyi ellátásban, ugyanakkor a környék régi épületeinek és korábbi településszerkezetének jelentős átalakulásával járt.

A mai kórházi épületek mellett már nehéz elképzelni, hogy ezen a területen egykor lakóházak, üzemek és gazdasági telephelyek álltak. A Knézich-ház és a többi eltűnt épület története arra emlékeztet, hogy egy nagyvárosi fejlesztés nemcsak új épületeket hoz létre, hanem sokszor a korábbi városi környezetet is végleg megváltoztatja.

Az 1975. november 10-i alapkőletétel ezért egyszerre jelentett új kezdetet a gyógyítás történetében és egy régi egri városrész átalakulásának fontos állomását.