Mit tesz az aszály az erdőkkel? Az EGERERDŐ szakemberei a Bükk és a Mátra fáit is érintő kérdésre keresik a választ

A tartós szárazság és a szélsőséges időjárás egyre komolyabb kihívás elé állítja Magyarország erdeit. A fák egészségi állapota, növekedése és természetes megújulása is összefügg azzal, mennyi vízhez jutnak a talajból. De vajon számít-e, hogy egy erdőállományt korábban meggyérítettek, vagy érintetlenül hagytak? Az EGERERDŐ Erdészeti Zrt. szakemberei egy több éven át tartó vizsgálattal keresik a választ.

Különleges erdészeti vizsgálat indult

Az EGERERDŐ Zrt. munkatársai középkorú bükkösökben, tölgyesekben és cseresekben végeztek mintavételeket. A kutatás célja annak megismerése, hogy a különböző erdőgazdálkodási beavatkozások miként befolyásolják a fák aszálytűrését.

A szakemberek hasonló termőhelyi adottságú, egymáshoz közeli erdőállományokat választottak ki. Az összehasonlítás egyik oldalán olyan erdők állnak, amelyekben korábban gyérítést végeztek, a másik oldalon pedig olyanok, amelyekben nem történt ilyen beavatkozás.

A felmérések során 250 négyzetméteres mintaköröket jelöltek ki. Az egyes fákat megszámozták, majd ötfokozatú skálán értékelték a lombkoronájuk állapotát. A fák pontos helyét a TERI szakmai alkalmazásban rögzítették, miközben az állomány egészéről, valamint a cserje- és lágyszárú növényzetről is dokumentáció készült.

A vizsgálatot a tervek szerint két éven keresztül megismétlik. Így nem csupán egy adott időpont állapotát rögzítik, hanem az időbeli változásokat is nyomon követhetik.

Miért fontos, hogy gyérített vagy gyérítetlen egy erdő?

Az erdőgazdálkodásban a gyérítés régóta alkalmazott beavatkozás. Ennek során bizonyos fákat eltávolítanak, hogy a megmaradó egyedek számára több élettér, fény és növekedési lehetőség álljon rendelkezésre.

A fák azonban nem egymástól függetlenül élnek. Egy erdőállományban a lombkoronák, a gyökérzet, a talaj és az aljnövényzet összetett rendszert alkotnak.

Ha egy állomány túl sűrű, a fák egymással versengenek a rendelkezésre álló vízért és tápanyagokért. A gyérítés következtében csökkenhet a fák közötti verseny, ugyanakkor a lombkorona megbontása több napsugárzást és szelet engedhet az erdő belsejébe, ami a talaj és a növényzet kiszáradását is befolyásolhatja.

Éppen ezért nem lehet általánosságban kijelenteni, hogy a gyérített erdő minden esetben jobban viseli az aszályt. Az eredmény függhet a fafajtól, a termőhelytől, a talaj vízháztartásától, az állomány korától és a beavatkozás mértékétől is.

Az EGERERDŐ vizsgálatának egyik legfontosabb kérdése éppen az, hogy ezek a különbségek miként jelennek meg a fák lombkoronájának állapotában és későbbi növekedésében.

A bükkösök különösen érzékenyek lehetnek

A Bükk hegység erdeinek egyik meghatározó fafaja a bükk. A hűvösebb, kiegyenlítettebb mikroklímát és megfelelő talajnedvességet igénylő fafaj számára a tartós meleg és a csapadékhiány komoly megterhelést jelenthet.

Az aszály nem kizárólag abban mutatkozik meg, hogy a levelek elszáradnak. A vízhiány miatt csökkenhet a fotoszintézis hatékonysága, lassulhat a növekedés, romolhat a fák kondíciója, és hosszabb távon a pusztulás veszélye is növekedhet.

A tölgyesek és cseresek sem mentesülnek a problémák alól. Bár egyes tölgyfajok szárazságtűrőbbek lehetnek a bükköknél, a tartós vízhiány, a magas hőmérséklet és a másodlagos károsító szervezetek együttes hatása ezeket az állományokat is megviselheti.

A Soproni Egyetem és más kutatóhelyek vizsgálatai szintén arra hívják fel a figyelmet, hogy az erdők egészségi állapota egyre nagyobb figyelmet igényel. A klímaváltozás következtében nemcsak egyes fafajok állapota romolhat, hanem hosszabb idő alatt az erdők összetétele és szerkezete is átalakulhat.

Nemcsak a fák, az egész erdei életközösség érintett

Az erdő nem pusztán egymás mellett álló fák együttese. A lombkorona, a cserjeszint, a gyepszint, a talaj élőlényei, a gombák, a rovarok és az állatok egymással szoros kapcsolatban álló rendszert alkotnak.

A tartós szárazság ezért az egész életközösségre hatással lehet. A talaj kiszáradása megnehezítheti a növények természetes megújulását, megváltozhat az aljnövényzet összetétele, és az állatok számára elérhető táplálék, illetve búvóhely mennyisége is módosulhat.

Az erdők vízmegtartó szerepe szintén kiemelkedő. A növényzet és az erdei talaj segíti a csapadék beszivárgását, mérsékli a felszíni lefolyást, és hozzájárul a helyi mikroklíma kiegyenlítéséhez. Egy egészséges, változatos erdei ökoszisztéma ezért nemcsak önmagában érték, hanem a környező táj működésének is fontos része.

Más kutatások is az erdők alkalmazkodását vizsgálják

Az EGERERDŐ Zrt. kezdeményezése nem elszigetelt szakmai munka. Magyarországon több kutatóintézet és erdőgazdaság foglalkozik azzal, hogyan lehet felkészíteni az erdőket a megváltozó éghajlati viszonyokra.

A Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. és az Erdészeti Tudományos Intézet 2026-ban például olyan közös kutatásról számolt be, amelyben a szárazságot jobban viselő akác- és tölgyegyedek genetikai tulajdonságait is vizsgálják. A cél olyan ismeretek megszerzése, amelyek segíthetik a jövő erdőinek kialakítását és a megfelelő erdősítési megoldások kiválasztását.

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont egyik 2024 és 2026 között zajló kutatási programja pedig a különböző erdészeti üzemmódok mikroklímára gyakorolt hatását vizsgálja. Kiemelt kérdés, hogy az erdőben kialakított kisebb lékek, a lombkorona szerkezete és a gazdálkodási módszerek miként befolyásolják az erdei környezet hőmérsékleti és páratartalmi viszonyait.

Ezek a kutatások egyaránt azt mutatják, hogy az erdők jövőjéről egyre több adat és hosszabb időn keresztül végzett megfigyelés alapján kell dönteni.

Mit mutathat meg a következő két év?

Az EGERERDŐ Zrt. által megkezdett felmérés egyik legértékesebb eredménye az lehet, hogy az egymáshoz közel fekvő, hasonló termőhelyi adottságú, de eltérő módon kezelt erdők állapotát összehasonlíthatóvá teszi.

A következő két évben ismételt megfigyelésekből kiderülhet, hogyan változik a megjelölt fák lombkoronájának állapota, és milyen különbségek rajzolódnak ki a gyérített és a gyérítetlen állományok között.

A kutatás eredményei a későbbi erdőgazdálkodási döntésekhez is hasznos szakmai támpontokat adhatnak. Különösen fontos ez a Bükk és a Mátra térségében, ahol az erdők nemcsak természeti értéket képviselnek, hanem a kirándulók, a helyi közösségek és a teljes térségi ökoszisztéma számára is meghatározóak.

Az erdők változásait sokszor csak hosszabb idő elteltével vesszük észre. Egy-egy elszáradt lombkorona, ritkuló erdőrészlet vagy elmaradó természetes újulat mögött azonban olyan folyamatok húzódhatnak meg, amelyek már évekkel korábban elkezdődtek.

Az EGERERDŐ Zrt. vizsgálata ezért fontos lépés lehet annak megértésében, hogyan őrizhetők meg erdeink a következő évtizedek egyre szélsőségesebb időjárási viszonyai között.