A Bükk hegység különleges természeti és történelmi értékei között olyan barlangok is találhatók, amelyek több tízezer évvel ezelőtt őskori embereknek nyújtottak menedéket. A Cserépfalu melletti Suba-lyukban egy Neander-völgyi asszony és egy gyermek maradványait fedezték fel, a Szilvásvárad fölötti Istállós-kői-barlang pedig az őskőkori vadászó közösségek életének fontos emlékeit őrzi. A két nevezetes lelőhely napjainkban is felkereshető, miközben a bükki ősemberbarlangok tudományos és természetvédelmi jelentősége az elmúlt években újabb elismerést kapott.
A Bükkalja különleges világa
A magyar természetjárás története szorosan összekapcsolódik a hegyvidékek felfedezésével. A szervezett turizmus első jelentős célpontjai között a Kárpátok magashegységei szerepeltek, majd az első világháborút követően egyre nagyobb figyelem irányult a mai Magyarország területén található középhegységekre.
A Bükk idővel az ország egyik legkedveltebb kirándulóvidékévé vált. A hegység nemcsak erdeivel, szurdokaival és kilátópontjaival vonzza a látogatókat, hanem különleges földtani képződményeivel és gazdag régészeti múltjával is.
A szilvásváradi Archeopark egyik rekonstrukciója (Forrás: Archeopark honlapja)
A hegység déli előterében elterülő Bükkalja változatos tájat alkot. A mészkőből felépülő hegyvidékhez vulkáni eredetű kőzetekkel borított dombvidék kapcsolódik, ahol jelentős területeken található riolittufa.
Ez a viszonylag könnyen faragható kőzet évszázadokon keresztül fontos szerepet játszott a helyi építkezésben és a táj formálásában.
A Bükkalja egyik legkülönlegesebb látványosságát azok a sziklák jelentik, amelyek oldalába a régmúlt emberei kisebb-nagyobb fülkéket faragtak.
Ezeket a különös képződményeket kaptárköveknek nevezzük.
A kaptárkövek, vagy ahogy máshol hívták, az ördögtornyok a szakrális hitvilág emlékei lehetnek
A kaptárkövek eredeti rendeltetését máig nem sikerült minden kétséget kizáróan meghatározni.
A sziklákba vájt fülkék többnyire szabályos alakúak, és gyakran egymás fölött vagy mellett helyezkednek el.
Kozma Attila, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának oktatási referense az M1 „Itthon vagy!” című műsorában elmondta, hogy a kaptárköveket a különböző településeken eltérő nevekkel illették.
A kaptárkő elnevezés Szomolyán terjedt el, máshol püspöksüvegnek, bálványkőnek, vakablakos kőnek vagy ördögtoronynak is nevezték ezeket a különleges sziklaalakzatokat.
A kutatók többféle magyarázatot fogalmaztak meg a fülkék használatával kapcsolatban.
Egyes feltételezések szerint a kaptárkövek a szakrális hitvilághoz kapcsolódhattak. Elképzelhetőnek tartották, hogy halotti urnákat vagy áldozati tárgyakat helyeztek el bennük.
Más elméletek a méhészeti felhasználás lehetőségét vetették fel.
A rendelkezésre álló régészeti bizonyítékok azonban egyik elképzelést sem támasztják alá egyértelműen. A fülkék készítésének pontos ideje és eredeti rendeltetése továbbra is kutatás tárgya.
A szomolyai kaptárkövek ma már könnyebben megközelíthetők, mint korábban. A természetvédelmi területen kialakított tanösvény lépcsőkkel és kiépített járófelületekkel segíti a látogatókat.
A legismertebb sziklacsoportok között található a Királyszéke, amelynek oldalában számos faragott fülke figyelhető meg.
A Bükkalja különleges sziklaemlékeitől észak felé haladva a táj fokozatosan megváltozik. A vulkáni eredetű dombvidéket mészkősziklák és mély völgyek váltják fel.
Itt húzódik a Bükk egyik leglátványosabb természeti képződménye, a Hór-völgy.
A Hór-völgy évszázadokon át fontos közlekedési útvonal volt
A Cserépfalu közelében kezdődő Hór-völgy helyenként szurdokszerűen szűkül össze. A meredek sziklafalak között kanyargó útvonal a Bükkalja és a hegység belső területei között teremt kapcsolatot.
A völgynek nemcsak természeti, hanem közlekedéstörténeti jelentősége is van.
Holló Sándor, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának osztályvezetője az M1 műsorában arról beszélt, hogy a Hór-völgy már a középkorban is fontos összeköttetést jelenthetett az Alföld és Diósgyőr királyi vára között.
A völgyön keresztül vezető út évszázadokon át használatban maradt.
A közlekedés jelentőségét jól mutatja, hogy még az 1960-as években is autóbuszjárat közlekedett a Hór-völgyön keresztül.
A környék azonban jóval régebbi emberi jelenlét emlékeit is őrzi.
A völgy torka fölött, a mészkősziklák között található a Suba-lyuk, amely a magyarországi ősemberkutatás egyik legfontosabb lelőhelye.
A barlang, ahol egykor Neander-völgyi emberek éltek
A Suba-lyuk régészeti történetének meghatározó eseménye 1932 februárjában történt.
Dancza János egri lakatossegéd barátaival kezdte meg a barlang bejáratánál felhalmozódott üledék feltárását.
A munkálatokat egyszerű eszközökkel, csákányokkal és lapátokkal végezték.
A kezdeti kutatás során nagy mennyiségű állatcsont, elsősorban barlangi medvék maradványa került elő.
A feltárás azonban váratlan fordulatot vett, amikor emberi csontokra bukkantak.
A felfedezésről értesítették Kadics Ottokárt, a magyarországi barlangkutatás egyik meghatározó alakját, aki a helyszínre érkezve megvizsgálta a leleteket.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Kaptárkő Tanösvénye Szomolya közelében (Fotó: MTI/Komka Péter)
Holló Sándor az M1 „Itthon vagy!” című műsorában felidézte, hogy a vizsgálatok során két Neander-völgyi ember maradványait azonosították.
Az egyik egy körülbelül hároméves gyermek koponyája, a másik egy 25–35 éves asszony több csontja volt.
A felfedezés rendkívüli jelentőségűnek bizonyult.
A Suba-lyukban találták meg Magyarország első, tudományosan azonosított Neander-völgyi embermaradványait.
A leletek a középső őskőkorból származnak, és megközelítőleg 60–70 ezer évesek.
A felfedezést követően Kadics Ottokár vezetésével folytatódtak a feltárások.
A barlang üledékéből számos pattintott kőeszköz, állatcsont és más régészeti emlék került elő, újabb emberi maradványokat azonban nem találtak.
A leletek között barlangi medve, hiéna, barlangi oroszlán és különböző növényevő állatok csontjait is azonosították.
A kutatások alapján a barlangot több időszakban is használhatták az őskori emberek.
A Suba-lyuk jelentősége nemcsak az emberi maradványokban rejlik. Az üledékrétegek a jégkorszak éghajlati és környezeti változásairól is fontos információkat őriztek meg.
A barlang ma is felkereshető, de fokozottan védett természeti érték.
A látogatás lehetősége az elmúlt években tovább bővült. A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága 2024-ben új, 12 állomásos tanösvényt alakított ki a Suba-lyuk környékén.
A Hór-völgyi Látogatóközponttól induló, 9,17 kilométer hosszú útvonal a barlang mellett a környék földtani, régészeti és természeti értékeit is bemutatja.
A tanösvény érinti a Mész-tető őskori erődítésének környezetét, az Ördögtorony kaptárkövet és a Bükkalja további különleges helyszíneit.
A barlanghoz vezető út meredek, ezért különösen csapadékos időben fokozott óvatosság szükséges.
A Bükk barlangjai az őskori ember életének különleges emlékeit őrzik
A Bükk mészkőhegységében a földtörténet során barlangok sokasága alakult ki.
Ezek közül több már az őskorban alkalmas volt arra, hogy az emberek hosszabb-rövidebb időre menedéket találjanak bennük.
A régészeti kutatások során számos bükki barlangban azonosították az emberi jelenlét nyomait.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának adatai szerint 46 olyan barlang ismert a hegységben, amelyben régészeti kultúrák emlékeit tárták fel.
A kutatások története a 19. század végére és a 20. század elejére nyúlik vissza.
A bükki ősemberbarlangok jelentősége azóta folyamatosan növekedett, hiszen a feltárások nemcsak az egykori emberek életmódjáról, hanem a jégkorszak állatvilágáról és természeti környezetéről is fontos adatokat szolgáltattak.
A tudományos és természetvédelmi értékek elismeréseként 2025 novemberében a „Bükki ősember-barlangok” bekerültek a Magyar Értéktárba.
Az elismerés 17 jelentős barlangot és sziklaüreget érint, köztük a Suba-lyukat és az Istállós-kői-barlangot.
A döntés újabb figyelmet irányított a Bükk őstörténeti örökségére, amelynek megőrzése a következő nemzedékek számára is kiemelt feladat.
A Szalajka-völgy tetején, az Istállós-kő alatti barlangban is éltek ősemberek
A Bükk másik nevezetes őskőkori lelőhelye a Szilvásvárad fölött, a Szalajka-völgy felső részén található Istállós-kői-barlang.
A mészkőhegy oldalában nyíló hatalmas barlangbejárat a környék egyik legkülönlegesebb természeti látványossága.
A barlang régészeti kutatása a 20. század elején kezdődött.
Az első tudományos ásatásokat Hillebrand Jenő ősrégész végezte 1912-ben, miután egy helyi erdész felhívta a figyelmét a lelőhelyre.
A későbbi feltárások során számos pattintott kőeszköz, csontból készült használati tárgy, állatmaradvány és tűzhasználatra utaló nyom került elő.
A régészeti leletek azt bizonyítják, hogy a barlangot az őskőkor különböző időszakaiban használták.
Az M1 „Itthon vagy!” című műsorában elhangzott, hogy a barlangban időszakosan akár 35–40 ember is tartózkodhatott.
A kutatók feltételezése szerint az őskori közösségek elsősorban az őszi és téli hónapokban használhatták menedékként a barlangot.
A melegebb évszakokban a vadászható állatok mozgását követve más területekre vándorolhattak.
Az eredeti műsorban elhangzott elképzelés szerint a vadászok akár a mai Krakkó környékének füves pusztaságait is felkereshették.
Az ilyen távolsági mozgások pontos útvonalát azonban nem lehet minden esetben régészeti bizonyítékokkal igazolni.
Az Istállós-kői-barlang leletei különösen fontosak az őskőkori vadászó közösségek életének megismerésében.
A különböző régészeti rétegek eltérő korszakok emberi jelenlétéről tanúskodnak. Ezért a Suba-lyuk Neander-völgyi embermaradványait és az Istállós-kői-barlang későbbi őskőkori leleteit nem szabad ugyanahhoz az időszakhoz vagy népességhez sorolni.
A barlang napjainkban is szabadon felkereshető, de a Szalajka-völgyből vezető meredek erdei út megfelelő túrafelszerelést igényel.
Szilvásváradon korábban múzeumi bemutatók és az Archeopark rekonstrukciói is segítették az őskori ember életének megismerését.
Az ilyen bemutatók a régészeti eredmények alapján készült szemléltető rekonstrukciók, amelyek az egykori vadászeszközöket, szerszámokat és a feltételezett mindennapi életet idézik fel.
A kapcsolódó kiállítóhelyek aktuális nyitvatartását látogatás előtt külön szükséges ellenőrizni.
Mit tudunk ma az őskori emberek életéről?
Az antropológiai és régészeti kutatások az elmúlt évtizedekben jelentősen megváltoztatták az ősemberekről alkotott képet.
A Neander-völgyieket korábban gyakran kezdetleges képességekkel rendelkező emberekként ábrázolták, a tudományos eredmények azonban ennél jóval összetettebb életmódról tanúskodnak.
A kőeszközök készítése, a vadászat megszervezése, a tűz használata és a változó környezeti feltételekhez való alkalmazkodás jelentős tudást igényelt.
Az őskori közösségek tagjainak alaposan kellett ismerniük környezetük növény- és állatvilágát.
Tudniuk kellett, hol találhatnak ivóvizet, mely területeken mozognak a vadállatok, milyen nyersanyagok alkalmasak eszközkészítésre, és hol alakíthatnak ki biztonságos menedékhelyet.
A mindennapi túlélés szempontjából ezek az ismeretek nélkülözhetetlenek voltak.
A Bükk barlangjaiban feltárt régészeti leletek ennek az összetett tudásnak a fennmaradt bizonyítékai.
A Suba-lyukban talált Neander-völgyi embermaradványok, az Istállós-kői-barlang kő- és csonteszközei, valamint a hegység további őskori lelőhelyei mind hozzájárulnak ahhoz, hogy pontosabb képet alkothassunk az egykor itt élő emberekről.
A barlangok napjainkban már nem menedékhelyek, hanem a természet és az emberiség közös múltjának különleges emlékei.
A Bükk szabadon látogatható ősemberbarlangjai lehetőséget kínálnak arra, hogy a természetjárók személyesen is megismerjék ezeket a több tízezer éves helyszíneket.
A 2025-ben megszerzett Magyar Értéktár-elismerés pedig tovább erősíti annak jelentőségét, hogy a barlangokat és régészeti értékeiket hosszú távon is megőrizzük.
Források
Minden, ami Eger – Kikapcsolódás a föld alatt: hét barlang, ami csak arra vár, hogy felfedezzük
M1 – Itthon vagy! című műsor: a Bükkalja kaptárköveiről, a Suba-lyukról és az Istállós-kői-barlangról készült riport. Az eredeti cikk elsődleges forrása.
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Hivatalos honlap
Legutóbbi hozzászólások