Van Egerben egy étterem, amely túlélte a rendszerváltást, a tulajdonosváltásokat, a vendéglátás átalakulását és több generáció változó étkezési szokásait. A Barkóczy út 4. szám alatt működő Expressz Önkiszolgáló Étterem 1977 februárjában nyitotta meg kapuit. Azóta eltelt közel ötven év, de a hely ma is őriz valamit abból a világból, amikor a tálca, a napi menü és a gyors, megfizethető ebéd a városi hétköznapok természetes része volt.
Amikor 1977 februárjában megnyílt az Expressz
Az Expressz Étterem története 1977 februárjában kezdődött, amikor az Eger és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet, vagyis az ÁFÉSZ megépítette és megnyitotta az önkiszolgáló éttermet.
A helyszínválasztás aligha volt véletlen. A Barkóczy út a város egyik forgalmas területén húzódott, közel az autóbusz-pályaudvarhoz, a belvároshoz és több munkahelyhez. A környéken naponta megforduló dolgozók, diákok és utazók számára fontos volt, hogy gyorsan, elérhető áron juthassanak meleg ételhez.
Az Expressz pontosan ezt a feladatot látta el.
Az önkiszolgáló rendszer egyszerű és praktikus volt. A vendég tálcát vett, kiválasztotta az ételt, majd helyet keresett magának. Nem kellett hosszasan várakoznia a felszolgálásra, és egy rövidebb ebédszünetbe is beleférhetett a meleg étkezés.
Az étterem megnyitása egy olyan korszakhoz kapcsolódott, amikor az üzemi étkezdék, önkiszolgáló vendéglők és szövetkezeti vendéglátóhelyek fontos szerepet töltöttek be a magyar városok mindennapjaiban.
Az Expressz azonban nem csupán egy újabb étkezési lehetőség lett. Idővel Eger egyik legismertebb, több generáció emlékezetében megmaradó vendéglátóhelyévé vált.
Tálcák, ételjegyek és a régi menzák világa
A hetvenes és nyolcvanas évek önkiszolgáló éttermeinek különleges hangulata volt. Az ebédidőben megtelő termek, az egymás után sorakozó tálcák, a levesek és főételek illata, az evőeszközök csörgése mind hozzátartoztak a korszak hétköznapjaihoz.
Sokan emlékezhetnek még az ételjegyekre, a kedvezményes menükre és azokra az időkre, amikor egy éttermi ebéd nem feltétlenül számított különleges alkalomnak.
Az Expressz éppen ezt a hétköznapi vendéglátást képviselte.
A korabeli önkiszolgáló éttermek népszerűségének egyik titka az volt, hogy a vendégek előre láthatták, milyen ételek közül választhatnak. Nem kellett étlapot böngészniük, és a kiszolgálás is gyorsabb lehetett a hagyományos éttermekénél.
Az egyszerű magyaros fogások, a levesek, a főzelékek, a húsételek és a sütemények sokak számára ma is a régi menzák világát idézik.
Az Expressz emléke ezért nem feltétlenül egy különleges fogáshoz kötődik. Sokkal inkább ahhoz az érzéshez, amikor az ember pontosan tudta, hová térjen be egy ebédre.
Az Expressz és a régi Domus környéke
Az étterem elhelyezkedése a város történetének egy másik érdekes fejezetét is felidézi.
A Barkóczy út és környéke évtizedeken át fontos kereskedelmi és közlekedési terület volt. Az autóbusz-pályaudvar közelsége miatt vidékről érkezők, munkába járók, diákok és vásárlók egyaránt megfordultak itt.
A régi Domus Áruház szomszédsága különösen jellegzetes tájékozódási pont volt az egriek számára.
A Domus neve egy olyan időszakot idéz, amikor a nagyobb áruházak felkeresése önmagában is a városi élet része volt. Bútorokat, lakberendezési tárgyakat vásároltak, nézelődtek az emberek, miközben a környék vendéglátóhelyei is a mindennapi forgalom részesei voltak.
Az Expressz így nem elszigetelt étteremként működött, hanem egy forgalmas városi környezet állandó szereplőjeként.
A környék azóta sokat változott, de az étterem neve továbbra is ismerősen cseng.
Egy étterem, amely túlélte a rendszerváltást
Az Expressz történetének egyik legérdekesebb része, hogy a vendéglátóhely az 1989–1990-es rendszerváltás után is fennmaradt.
A szövetkezeti és állami vendéglátás átalakulása országszerte jelentős változásokat hozott. Sok korábbi étkezde megszűnt, mások új tulajdonoshoz kerültek, átalakultak vagy teljesen más jellegű üzletként működtek tovább.
Az Expressz esetében is történtek tulajdonosváltások, az étterem azonban megőrizte eredeti, önkiszolgáló jellegét.
Ez különösen figyelemre méltó, hiszen az elmúlt évtizedekben alapvetően megváltozott az étkezési kultúra. Megjelentek a gyorsétteremláncok, a modern bisztrók, az ételkiszállító szolgáltatások és a különféle új vendéglátási formák.
Az Expressz mégis megtalálta a helyét ebben a megváltozott világban.
A fennmaradásához minden bizonnyal hozzájárult, hogy továbbra is olyan alapvető igényt szolgált ki, amely a különböző korszakokban sem tűnt el: a gyors, kiadós és megfizethető ebéd iránti keresletet.
Honnan kapta a nevét az Aranysíp?
Az Expressz történetének egyik kevésbé ismert érdekessége az Aranysíp név eredete.
A különterem 2000-ben kapta az Aranysíp nevet, mégpedig az akkori üzemeltető vállalkozó kiemelkedő sporttevékenységéhez kapcsolódva.
A név tehát nem az étterem 1977-es megnyitásakor született, hanem több mint két évtizeddel később jelent meg.
Az Aranysíp különteremmel az étterem újabb szerepet vállalt Eger vendéglátásában. Már nem csupán a mindennapi ebédeltetésre helyeződött a hangsúly, hanem családi és közösségi rendezvények lebonyolítására is.
Lakodalmak, születésnapok, névnapok, keresztelők, bankettek és osztálytalálkozók számára is helyszínt biztosítottak.
A különterem mintegy nyolcvan fő befogadására alkalmas, míg az önkiszolgáló étterem jelenlegi ismertetője száz hatvan férőhelyet említ.
Érdekes, hogy az Expressz és az Aranysíp két eltérő vendéglátási világot kapcsol össze. Az egyik a gyors hétköznapi étkezésről, a másik az ünnepi alkalmakról és a közös emlékekről szól.
Amikor az új üzemeltetők egy elhagyatott étterembe léptek
Az étterem saját történeti visszaemlékezésében egy különösen emberi történet is olvasható.
A jelenlegi családi vállalkozás történetének kezdetén az új üzemeltetők egy elhagyatott, félhomályos éttermet találtak.
A helyiség bejárása közben azonban személyes emlékek is előkerültek.
Az egyik visszaemlékező számára az Aranysíp nem ismeretlen hely volt: általános iskolai ballagását követően itt tartották a családi ebédet.
A történethez egy mulatságos emlék is kapcsolódik. Az ünnepi ebéd közben sikerült kiharapnia egy darabot az üvegpohárból, ami természetesen alaposan megijesztette a családot.
Évekkel később ugyanott már nem vendégként, hanem az étterem újraindításán gondolkodó vállalkozóként járt.
A visszaemlékezés szerint az újrakezdés egyik első fontos lépése egy szilveszteri rendezvény meghirdetése volt.
A vendégek visszacsábítása nem bizonyult könnyű feladatnak. A vállalkozásnak számos nehézséggel kellett szembenéznie, de végül sikerült újra életet vinni az étterembe.
A hely azóta családi vállalkozásként működik tovább.
Ez a történet jól mutatja, hogy egy vendéglátóhely fennmaradása nem kizárólag gazdasági kérdés. Személyes kötődések, családi emlékek és kitartó munka is állhatnak mögötte.
A régi Expressz ma is várja a vendégeket
Az étterem napjainkban is megőrizte eredeti alapgondolatát.
A napi menüajánlatok, a magyaros ételek és az önkiszolgáló rendszer továbbra is meghatározzák a működését.
Az étterem jelmondata ma is a régi vendéglátás egyik alapelvét fogalmazza meg: „Finomat, olcsón, gyorsan.”
A kínálat ugyan alkalmazkodott az újabb étkezési szokásokhoz, de a hely nem próbált teljesen más jellegű étteremmé válni.
Ez adja különleges karakterét.
Az Expressz nem egy régi vendéglő helyén működő, teljesen új vállalkozás csupán. Olyan vendéglátóhely, amelynek története és neve közvetlenül összekapcsolódik az 1977-es megnyitással.
A régi önkiszolgáló éttermek világából mára viszonylag kevés maradt fenn eredeti funkciójában. Az egri Expressz ezért nemcsak vendéglátástörténeti érdekesség, hanem a városi hétköznapok egyik élő emléke is.
Közel ötven év története egyetlen étteremben
Az Expressz 2027 februárjában ünnepelheti megnyitásának ötvenedik évfordulóját.
Kevés olyan egri vendéglátóhely van, amely közel fél évszázadon át megőrizte eredeti nevét és alapvető működési formáját.
Az étterem falai között generációk fordultak meg. Voltak, akik diákként ebédeltek itt, mások munkába menet vagy ebédszünetben tértek be. Akadtak családok, amelyek ünnepi alkalmakat tartottak az Aranysípban, és olyan vendégek is, akik hosszú évek után ismét visszatértek.
Egy város történetét nemcsak a műemlékek, templomok és történelmi épületek őrzik.
Ugyanilyen fontosak azok a hétköznapi helyek, amelyek évtizedeken keresztül részei maradnak az emberek életének.
Az Expressz Étterem ilyen hely Egerben.
A tálcák, a napi menük, a régi Domus környéke és az ebédidőben megtelő étterem emléke sokak számára egy egész korszakot idéz fel.
Miközben a város folyamatosan változott körülötte, az Expressz megmaradt.
És talán éppen ez a legnagyobb érdekessége: nem múzeumként őrzi a múltat, hanem úgy, hogy ma is betérhetünk ebédelni.
Önnek milyen emlékei vannak a régi egri Expresszről? Járt itt diákként, munkába menet vagy családi ebéden? Emlékszik a régi ételekre, árakra, a tálcákra vagy az étterem egykori dolgozóira?
Források
-
Expressz–Aranysíp Étterem – Az étterem története és bemutatkozása
-
Eger város hivatalos honlapja – Pótszilveszter az Expressz–Aranysíp Étteremben
Borítókép: Az Expressz–Aranysíp Étterem, Eger, Barkóczy út 4.
Legutóbbi hozzászólások