Patika, cukorkagyártó műhely, színház, kaszinó, szakszervezeti székház, Ifjúsági Ház, Kepes Intézet – 2026-tól pedig Kracker Ház. Kevés egri épület mondhatja el magáról, hogy több mint két évszázadon át ennyiféle szerepet töltött be a város életében.
A Széchenyi István utca 16. számú ház Eger egyik különleges történetű épülete. Patika, cukorkagyártó műhely, kávéház, színházi helyszín, kaszinó, szakszervezeti székház, Ifjúsági Ház, Művészetek Háza és Kepes Intézet is működött falai között. Ma ismét a művészeté a főszerep: Kracker Ház néven az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Művészeti Karának otthona.
A ház homlokzatán ma is olvasható a történetét talán mindennél jobban összefoglaló latin felirat:
FATI PARTUS – „a végzet szülötte”.
Nem véletlenül került oda. Az épület többször került nehéz helyzetbe, tűzvész pusztította, átépítették, tulajdonosai és használói váltották egymást, mégis mindig új élet kezdődött benne.
A történet a török kor utáni Egerben kezdődött
A mai hatalmas épület helyén természetesen nem mindig ez a ház állt. A török hódoltságot követő időszakban kisebb, részben romos épületek foglalták el a telket. 1690-ben Somogyi Mihály hajdúkapitány vásárolta meg az itt álló házakat.
A következő évszázadban több tulajdonosváltás történt, mígnem 1802-ben egy olyan ember kezébe került az ingatlan, akinek neve elválaszthatatlanná vált a ház történetétől.
Ő volt Spetz József gyógyszerész.
Spetz nem egyszerűen lakóházat akart magának. Vállalkozó szellemű ember volt, aki felismerte a Széchenyi utca – akkori városi viszonyok között is fontos – fekvésében rejlő lehetőségeket.
Patikát működtetett itt, a telek hátsó részén pedig még cukorkagyártó üzemet is létesített. Tevékenysége azonban ennél is szerteágazóbb volt: gyógynövények gyűjtésével és értékesítésével foglalkozott, és az úgynevezett egri víz készítése és forgalmazása is kapcsolódott hozzá.
Povolni Ferenc tervei alapján épült át
Az igazi változás 1812-ben kezdődött.
Spetz nagyszabású építkezésbe fogott, amelynek során az udvart épületszárnyakkal vették körül, a házat pedig emelettel bővítették. Az 1812 és 1814 között zajló munkálatok terveit Povolni Ferenc, Eger klasszicista építészetének egyik jelentős mestere készítette.
A földszinten kávéházat alakítottak ki, az emeleten pedig táncterem, lakások és a kulturális rendezvények számára használható helyiségek kaptak helyet.
A nagytermet a korabeli szóhasználatban „szálának” nevezték.
Ez már jóval több volt egy gazdag egri polgár lakóházánál. Olyan társasági és kulturális hely kezdett kialakulni, amely tulajdonképpen előrevetítette az épület későbbi kaszinói szerepét.
Déryné is lakott és játszott a házban
A ház egyik legérdekesebb története Déryné Széppataki Rózához, a magyar színjátszás legendás alakjához kapcsolódik.
Egerben már az 1810-es években tartottak itt színielőadásokat. Déryné 1823 decemberében játszott a házban, és naplójának tanúsága szerint itteni tartózkodása alatt az épület egyik emeleti szobájában lakott, közvetlenül a nagyterem mellett.
Vagyis ahol ma egyetemi hallgatók járnak órákra és kiállításokra, ott több mint kétszáz évvel ezelőtt színészek laktak, próbáltak és játszottak az egri közönségnek.
Az emeleti lakásokat egyébként nem kizárólag színészek használták. A színi évadon kívül tekintélyes egri polgárok és családok is béreltek itt helyiségeket.
1827 – Eger nagy tűzvésze a házat sem kímélte
1827. augusztus 26-án hatalmas tűzvész pusztított Egerben.
A lángok a Spetz-házat is elérték és súlyosan megrongálták.
Spetz József azonban nem mondott le az épületről. Újjáépíttette, és az első emelet fölé egy második emeletet is húzatott. Ezzel alakult ki lényegében az a kétemeletes, klasszicista megjelenés, amely ma is meghatározza az épületet.
Az újjászületés emlékét őrzi a homlokzat híres latin felirata:
FATI PARTUS.
Vagyis:
„A végzet szülötte.”
A mondatot úgy is értelmezték, hogy a ház éppen a pusztító tűzvésznek köszönhette új, nagyobb és reprezentatívabb formáját.
Érdekesség, hogy a felirat története sem volt zavartalan. Egy, az Agria folyóiratban megjelent tanulmány szerint 2005-ben eltűnt a homlokzatról, majd 2016-ban ismét visszakerült.
A mostani fényképen is látható, bár annyira visszafogottan simul a világos homlokzatba, hogy aki nem tud róla, könnyen elsétálhat alatta.
Megérkezett az Egri Kaszinó
Az 1830-as évek elején Egerben is megindult a kaszinó létrehozását célzó mozgalom. A korabeli kaszinót természetesen nem a mai szerencsejáték-kaszinókhoz kell hasonlítani.
A reformkor kaszinói a társasági, kulturális és részben közéleti élet fontos színterei voltak.
Az Egri Kaszinó Társaság 1833-ban már Spetz házában talált otthonra. A blogon korábban a Dr. Sándor Imre utca történetéről szóló cikkben is foglalkoztunk az épülettel: a fennmaradt adatok szerint a társaság 1833. január 19-én alakult meg.
Kezdetben csak az épület egy részét bérelték.
Spetz József anyagi helyzete közben egyre rosszabbá vált. A nagy építkezések és különféle vállalkozásai jelentős terhet jelentettek számára. Végül elveszítette a házat, amelyet elárvereztek. Az új tulajdonosok Rajner Károly és Frimm János egyházatyák lettek.
A Kaszinó azonban nem költözött el.
1844-től már az egész épületet bérelte.
Eger társasági életének egyik központja lett
A 19. század második felében a Kaszinó jóval többet jelentett egy elegáns találkozóhelynél.
Hangversenyeket, színielőadásokat és bálokat rendeztek, jótékony célokra gyűjtöttek, és komoly figyelmet fordítottak saját könyvtáruk fejlesztésére. Még külön könyvtárbizottságot is működtettek.
Az egyesület kapcsolatokat ápolt az ország kulturális életének fontos intézményeivel, és pártoló tagként támogatta többek között a Kisfaludy Társaságot és a Magyar Tudományos Akadémiát.
A Kaszinó alapítói között nem csupán a városi és vármegyei társadalom előkelő képviselőit találjuk. Egri művészek, mesterek és iparosok is bekapcsolódtak az egyesület életébe.
Így vált a ház a 19. századi Eger egyik fontos társadalmi és szellemi találkozóhelyévé.
1878-ban végre a Kaszinóé lett a ház
A társaság évtizedeken át bérelte az épületet, majd elérkezett a nagy fordulat.
Az 1878. június 28-án tartott rendkívüli közgyűlésen úgy döntöttek, hogy megvásárolják az ingatlant. A vételár 32 ezer forint volt, amelyet 16 éves részletfizetéssel vállaltak.
Ettől kezdve jelentős összegeket fordítottak a ház korszerűsítésére.
1883-ban parkettázták a nagytermet. 1886-ban tűzbiztonsági és kényelmi okokból új kijáratot nyitottak a mai Dr. Sándor Imre utca felé. Az 1890-es években a második emelet egy részét szállodai célra alakították át, 1904-ben pedig az egész épület jelentős felújításon esett át.
Amikor dézsában vitték a bálba érkező lányokat
A Kaszinó történetéhez egy olyan anekdota is kapcsolódik, amely ma már szinte elképzelhetetlen képet fest Eger belvárosáról.
Az 1860-as években a környék útviszonyai még messze voltak a maitól. Esős időben olyan mély sár alakulhatott ki, hogy a Kaszinóba érkező, báli ruhába öltözött lányoknak komoly problémát jelentett eljutniuk az épület bejáratáig.
A fennmaradt helyi történet szerint ilyenkor dézsába állították őket, amelyet két markos férfi vitt át a sáron.
Így próbálták megóvni a báli ruhákat és cipőket.
Az 1880-as évekre már sokat változott a környezet: a járdák korszerűsítésével, aszfaltozásával könnyebbé vált a Kaszinó megközelítése.
Ez az apró történet jól mutatja, milyen hatalmas változáson ment keresztül a Széchenyi utca alig néhány emberöltő alatt.
A Kaszinó korszaka után új világ következett
A második világháború végével az Egri Kaszinó története is lezárult.
A háború után az épület a szakszervezetek városi székháza lett. A korábbi reprezentatív terek egy részét átalakították, válaszfalakat építettek, új ajtók és ablakok jelentek meg.
Ezzel teljesen más korszak kezdődött a régi Spetz-ház életében.
A hetvenes években már többféle intézményi funkciót is ellátott. Irodák, szakszervezeti könyvtár és közösségi helyiségek működtek falai között.
Aztán ismét a kultúra következett.
Generációk emlékeznek rá Ifjúsági Házként
Az 1980-as évek elejére az épület műszaki állapota miatt komoly felújítás vált szükségessé.
Az átalakítás után Ifjúsági Ház költözött ide.
Az idősebb és középkorú egriek közül sokan ma is „Ifiházként” emlékeznek a Széchenyi utca 16-ra. Koncertek, klubok, kiállítások, előadások és különféle közösségi rendezvények követték egymást.
Újabb generációk számára vált találkozóhellyé ugyanaz az épület, amelyben egy évszázaddal korábban még az egri Kaszinó báljait rendezték.
Az Ifjúsági Ház 2010 augusztusáig működött itt.
Az épület kulturális szerepe azonban ezzel sem ért véget.
Művészetek Háza, majd Kepes Intézet
A következő korszakban Művészetek Háza néven ismerték az épületet, majd újabb jelentős átalakítás következett.
2012-ben megnyílt benne a Kepes György Nemzetközi Művészeti Központ, vagy ahogy Egerben sokan ismerték, a Kepes Intézet.
Kepes György művészeti öröksége mellett kortárs képzőművészeti kiállítások, rendezvények és különböző művészeti programok kaptak helyet az egykori Kaszinóban.
Ismét művészet töltötte meg a régi falakat.
A Kepes-korszak azonban szintén lezárult. Az épület 2024 őszén visszakerült Eger önkormányzatához. A város tájékoztatása szerint ekkor már komoly műszaki problémákkal küzdött: sem a fűtés, sem az elektromos rendszer nem működött megfelelően.
A benne őrzött Kepes-hagyatékot a Dobó István Vármúzeum szakemberei dokumentálták és biztonságba helyezték.
2026 – új név került a régi házra
A több mint kétszáz éves történet 2026-ban újabb fejezethez érkezett.
A Széchenyi István utca 16. ma Kracker Ház, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Művészeti Karának épülete.
A ház Kracker János Lukács festőről kapta nevét, akinek munkássága szorosan összefonódott Eger 18. századi művészeti életével.
A régi épület ismét oktatási, alkotói és kiállítási tér.
A változás nem csupán névleges. 2026 nyarán már itt rendezték meg a Best of Diploma 2026 kiállítást is, amelyen a Művészeti Kar frissen végzett hallgatóinak munkáiból mutattak be válogatást. Ugyancsak a Kracker Ház adott otthont több kortárs művészeti programnak és kiállításnak.
A mostani fénykép már ezt az új korszakot örökíti meg: a bejárat felett ott olvasható a Művészeti Kar – Kracker Ház felirat, fölötte pedig a Best of Diploma 2026 kiállítás molinója.
Kétszáz év után szinte visszatért oda, ahonnan elindult
Talán ez a ház történetének legérdekesebb fordulata.
Az 1810-es években Spetz József olyan épületet hozott létre, amelyben a gyógyszertár és a kávéház mellett már táncterem, színházi előadások és kulturális események kaptak helyet.
1823-ban Déryné játszott és lakott itt.
A reformkortól az egri Kaszinó társasági és kulturális központja lett.
A 20. században Ifjúsági Házként ismét fiatalokkal és kulturális programokkal telt meg.
Később a Művészetek Háza és a Kepes Intézet működött benne.
2026-ban pedig ismét fiatal művészek tanulnak, állítanak ki és alkotnak ugyanebben a házban.
Eger változott körülötte, a Széchenyi utca is egészen más lett, mint amikor a bálozó lányokat állítólag dézsában kellett átvinni a sáron. Az épület funkciói és nevei egymást követték, de valami újra és újra visszatért: a kultúra.
Talán ezért is különösen találó még ma is az a két latin szó, amelyet közel kétszáz éve írtak a homlokzatára:
FATI PARTUS – a végzet szülötte.
A ház, amelyet a történelem többször átformált, de amely mindig képes volt új életet kezdeni.
Források
Minden, ami Eger – Dr. Sándor Imre utca
Eger városa – Eger, egykor és most
Egri Lokálpatrióta Egylet – Egri séták nemcsak egrieknek III.
Summáját írom – Eger, a volt Szakszervezeti Székház, ma Ifjúsági Ház
Eger városa – Belvárosi ismerkedés, Széchenyi utca
Eszterházy Károly Katolikus Egyetem – Művészeti Kar, Kracker Ház
Best of Diploma 2026 – Kracker Ház
Borítókép: Az egykori Spetz-ház és Egri Kaszinó, ma az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Művészeti Karának Kracker Háza, Eger, Széchenyi István utca 16. Fotó: Szinok Gábor, 2026.
Legutóbbi hozzászólások