A Herner-háztól a Kálvin-házig – három évszázad története az Eger-patak partján

Eger belvárosában, a Generális híd mellett áll egy különleges barokk épület, amely mellett könnyű úgy elsétálni, hogy talán észre sem vesszük, mennyi történetet őriz. A mai Kálvin-ház egykor Herner-házként volt ismert, története pedig csaknem három évszázadra nyúlik vissza. Volt főbírói lakóház, istentiszteleti hely, iskola, protestáns közösségi központ, majd lakóház – végül ismét visszakerült az egri reformátusokhoz.

A Markhot Ferenc utca 2. szám alatt álló ház nemcsak Eger barokk építészetének érdekes emléke, hanem annak is tanúja, miként talált újra otthonra a református közösség a katolikus püspöki városban.

Herner Ferenc háza volt

A történet az 1720-as években kezdődött. A ház első névadója Herner Ferenc, az egri püspök serfőzője, később Eger főbírája volt. Herner 1725-ben szerezte meg a telket, amelyen néhány éven belül földszintes lakóházat építtetett. Az Egri Magazin történeti összefoglalója szerint az épület tervezője valószínűleg Giovanni Battista Carlone, az Eger barokk arculatának kialakulásában is jelentős szerepet játszó itáliai építőmester lehetett.

A ma látható épület azonban nem egyszerre készült el. Az eredetileg földszintes házat később emeletessé alakították; műemléki leírás szerint 1799-ben már egyemeletesként említették. A jellegzetes torony ennél is fiatalabb: a 19. század második felében épült hozzá.

Éppen ez a kis torony teszi ma is könnyen felismerhetővé az épületet a patakpart városképében.

A reformátusok 1862-ben vásárolták meg

Eger vallástörténetének különösen érdekes fejezete kapcsolódik a házhoz. A reformáció a 16. században a városban és az egri vár katonasága körében is jelen volt, az 1596-os török hódítás azonban megszakította ezt a folyamatot. Amikor 1687-ben Eger felszabadult az oszmán uralom alól, a város katolikus püspöki központként épült újjá, és a korábbi protestáns közösség nem szerveződött újjá.

Csak jóval később erősödött meg ismét az egri reformátusság.

A közösség 1862-ben vásárolta meg a Herner-házat, 1866-tól pedig már istentiszteleteket is tartottak benne. Ekkor még saját lelkészük sem volt. A ház azonban nem csupán istentiszteleti hely lett: külön összejöveteleket rendeztek a leányok, az asszonyok és a férfiak számára is.

Így egy 18. századi polgárház fokozatosan Eger protestáns közösségi életének egyik legfontosabb helyszínévé vált.

Templom, iskola és közösségi ház egyetlen épületben

A Kálvin-ház történetének egyik érdekessége, hogy hosszú időn keresztül egyszerre több feladatot látott el. Az Egri Magazinban Püski Imre egyházközségi főgondnok úgy idézte fel a múltját, hogy 1930-ig templomként szolgált, de lelkészlakás és iskola is működött benne.

A helyzet 1930-ban változott meg gyökeresen.

Ekkor készült el az egri református templom, így a Herner-ház elvesztette korábbi templomi szerepét. A parókia is másik belvárosi ingatlanba került, az épület pedig egyre inkább protestáns kulturális központként működött tovább.

Vagyis a ma Kálvin-házként ismert épület története szorosan összekapcsolódik azzal az időszakkal, amikor az egri református közösségnek még nem volt önálló temploma.

Államosítás után lakóház lett belőle

A második világháborút követő évek újabb nagy fordulatot hoztak. A források az államosítás pontos évében nem teljesen egységesek: az Egri Történeti Ismerettár 1946-ot ír, míg egy későbbi egri önkormányzati kiadvány 1950-et említ. Abban viszont egybehangzóak, hogy az épületet államosították, és korábbi egyházi-közösségi szerepe megszakadt. Az épület jelentős részét lakóházzá alakították.

A rendszerváltás után nyílt lehetőség arra, hogy az egyházközség ismét visszakapja az ingatlant.

A tulajdonviszonyok rendezését követően 1997-ben kezdődött meg az épület helyreállítása. A belső tereket igyekeztek az eredeti elrendezéshez közelítve visszaállítani, és a ház ismét az egri református közösségi és kulturális élet szolgálatába került.

Ekkor vált igazán általánossá a Kálvin-ház elnevezés is.

Egy érdekes építészeti részlet: nem mindig volt tornya

Ha régi egri felvételeket keresünk a környékről, érdemes külön figyelni az épület tornyára. A ház eredeti, 18. századi formájának ugyanis még nem volt része a ma annyira jellegzetes torony.

Az épület U alaprajzú, egyemeletes barokk lakóház, ferdén levágott sarkokkal és az emeleti sarkokon kiugró zárterkélyekkel. A Markhot Ferenc utca felőli sarok fölé emelkedő torony csak a 19. század második felében készült. A ház műemléki nyilvántartásban is szereplő épített örökség.

A mai városképben viszont már szinte elképzelhetetlen nélküle a Generális híd környéke.

2012-ben ismét megszépült

A Kálvin-ház újabb jelentős felújítására 2012-ben került sor az egri történelmi belváros rehabilitációjához kapcsolódva. A munkák októberben kezdődtek és novemberre be is fejeződtek.

A homlokzat új, lélegző vakolatot kapott, kijavították az ereszcsatornákat, valamint felújították a nyílászárókat. Érdekesség, hogy a falkutatás során nem sikerült egyértelműen meghatározni az épület legkorábbi eredeti színét, ezért a korábban is alkalmazott zöld színvilághoz tértek vissza.

Ez az a visszafogott zöld-fehér homlokzat, amely ma is annyira jellegzetessé teszi a patakparti épületet.

Károli Gáspár emlékét is őrzi

A ház belsejében egy kevésbé ismert emléket is találunk. A belső folyosón Károli Gáspár domborművét helyezték el. Ennek egri vonatkozása sem véletlen: Károli nemcsak az első teljes magyar nyelvű bibliafordításhoz kötődik, hanem a 16. századi észak-magyarországi reformátusság egyik meghatározó alakja is volt.

A Kálvin-ház az újjászületése után ismét kulturális rendezvények, előadások, irodalmi találkozók, hangversenyek és egyházi programok helyszínévé vált.

A Generális híd mellett ma is mesél a ház

A Kálvin-ház különlegessége talán éppen abban rejlik, hogy története Eger több korszakát is összeköti. Megszületése a barokk város újjáépítésének idejére vezet vissza, Herner Ferenc személyén keresztül a 18. századi polgári Egerhez kapcsolódik, később pedig az újjászerveződő református közösség otthona lett.

A 20. században elveszítette eredeti szerepét, majd évtizedek múltán ismét visszakapta azt.

Ma, amikor a Generális híd felől nézzük a kis tornyos, zöld homlokzatú épületet, valójában Eger közel háromszáz éves történetének egyik csendes tanúját látjuk.