A föld mélyén őrzött évezredek – a novaji Földvár titkai

A Novaj határában húzódó szántóföld első pillantásra alig árulja el, milyen különleges régészeti emléket rejt. A magasból azonban kirajzolódik egy több ezer éves erődített település nyoma. A Novaji-halom története a bronzkortól a vaskoron át egészen a honfoglalás koráig vezet, és már a 19. század régészei is kutatták.

Novaj neve legtöbbünknek a bükkaljai falut, a híres remélést, a népi hagyományokat vagy éppen az Eger építészetében is fontos szerepet játszó novaji követ idézi fel. A település határában azonban található egy ennél sokkal régebbi emlék is.

A Novaji-halom, más néven Novaji földvár vagy Galasi-halom Heves megye egyik különleges régészeti lelőhelye. Ma már szántóföld borítja, a földről nézve pedig nem könnyű felismerni az egykori erődítés formáját. A légifelvételeken viszont egészen más arcát mutatja a táj: a talaj eltérő színei, az egykori árkok és a domborzat maradványai több ezer évvel ezelőtti emberi jelenlétről mesélnek.

A Civertan Stúdió légifotója éppen ezt teszi látványossá.

Novajtól három kilométerre rejtőzik

A földvár Novaj központjától dél-délkeletre, mintegy három kilométerre, egy északnyugat–délkeleti irányban húzódó lapos dombvonulat délkeleti végén található.

A hely kiválasztása aligha lehetett véletlen.

Kelet felől természetes, meredek domboldal biztosított védelmet, a többi irányból pedig mesterséges árok választotta el az erődített részt a környező területtől. Az évszázadokon, sőt évezredeken át tartó mezőgazdasági művelés azonban alaposan átformálta a felszínt.

Az árok fokozatosan feltöltődött, a központi domb pedig lekopott.

A régebbi felmérések szerint az árok felső szélessége még így is elérhette a 40–55 métert, miközben mélysége a későbbi állapotában már csupán körülbelül egy méter volt. A központi, lapos tetejű kis domb átmérőjét mintegy 30 méterre becsülték, területe hozzávetőleg 0,08 hektár.

Különösen érdekes, hogy már az 1870-es években éltek olyan helybeliek, akik még arra emlékeztek: az árok korábban jóval mélyebb és meredekebb volt.

Vagyis a földvár pusztulását részben már az akkori emberek is érzékelhették.

Már 1873-ban felfigyeltek rá

A Novaji-halom régészeti története meglepően régre nyúlik vissza.

A lelőhely első ismert említése 1873-ból származik, amikor Foltiny János járt a területen és régészeti tárgyakat gyűjtött.

Néhány évvel később, 1876-ban Kandra Kabos már részletesebben foglalkozott a hellyel. Beszámolója szerint a domb környezetében rengeteg régészeti emlék hevert a felszínen: kerámiatöredékek mellett kő- és csontszerszámokat, valamint őrlőkő darabjait is megtalálták.

Már ekkor nyilvánvaló lehetett, hogy nem egyszerű dombbal állnak szemben.

Kandra arra is felfigyelt, hogy a közeli völgy másik oldalán szintén régészeti lelőhely található.

Bartalos Gyula is ásott Novajon

Az egri és Heves megyei régészet történetének egyik különleges alakja, Bartalos Gyula 1897-ben háromnapos ásatást végzett a Novaji-halmon.

A kutatás eredménye rendkívüli volt.

Bartalos mintegy 3,5 méter vastag régészeti rétegsort figyelt meg. Ez önmagában is arra utal, hogy a helyet hosszú időn keresztül használták, és az egymást követő települési periódusok nyomai fokozatosan egymásra rakódtak.

Az előkerült tárgyak között szarvasagancsból készült eszközöket és őrlőkövet is említett.

A legnagyobb meglepetés azonban a domb felső részén várta.

Honfoglalás kori sírok a bronzkori telep fölött

Bartalos mindössze körülbelül 40 centiméter mélységben honfoglalás kori temetkezéseket talált.

Leírása szerint egy lovas sír is előkerült, amelyhez fegyver és állatmaradványok kapcsolódtak.

Ez azért különösen érdekes, mert jól érzékelteti a Novaji-halom hosszú történetét. Amikor a honfoglalás korának emberei temetkezési helyként használták a magaslatot, az alattuk lévő föld már több ezer éves település maradványait őrizte.

A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa ma is külön jelenségként tartja nyilván a lelőhely honfoglalás kori csontvázas temetőjét.

De még ezzel sem ért véget a történet.

Bronzkori erődített település lehetett

A későbbi régészeti kutatások alapján a Novaji-halom legfontosabb időszaka a kora és középső bronzkorhoz köthető.

A lelőhelyen a Hatvan-kultúra emlékeit azonosították, majd a települést a Füzesabony-kultúra idején is használták.

Ez nagyjából azt jelenti, hogy több mint három és fél–négyezer évvel ezelőtt már szervezett közösség élt ezen a helyen.

Nem egyszerű, rövid ideig használt telep lehetett.

A régészeti rétegek vastagsága arra utal, hogy hosszabb időn keresztül egymásra épülő települési periódusok alakultak ki. Az ilyen, fokozatosan magasodó településdombokat nevezi a régészet tellnek.

A Magyar Nemzeti Múzeum adatbázisa a Novaj-Földvár lelőhelyet tell településként és földvárként egyaránt nyilvántartja.

Egy bronzkori ház is előkerült

Az első korszerű régészeti ásatást Somogyvári Ágnes végezte 1981-ben.

A feltárás során a Füzesabony-kultúrához tartozó nagy gödröt találtak, amelyből jelentős mennyiségű leletanyag került elő.

Edénytöredékeket, állatcsontokat, hálónehezékeket és csontból készült tárgyakat tártak fel.

Még ennél is érdekesebb volt azonban egy egykori épület omladéka.

A régészek egy bronzkori ház maradványait azonosították.

Ez már nem csupán azt bizonyítja, hogy emberek jártak ezen a helyen. Azt mutatja, hogy itt éltek, házakat építettek, állatokat tartottak, élelmet készítettek és mindennapi életük jelentős részét ezen az erődített magaslaton töltötték.

Két gyermek sírját is megtalálták

A régészeti lelőhely rétegei között újabb korszak jelent meg.

A bronzkori ház maradványába jóval később két preszkíta gyermeksírt ástak. A temetkezésekhez edénymellékletek is tartoztak.

A Magyar Nemzeti Múzeum adatbázisa ezért a bronzkor mellett a kora vaskort, a Mezőcsáti-kultúrát és a preszkíta időszakot is feltünteti Novaj-Földvár történetében.

Így egyetlen kis területen legalább három nagy történelmi korszak emlékei találkoznak: a bronzkor, a kora vaskor és a honfoglalás kora.

Kocsimodell és bronzöntés nyomai

A korábban előkerült novaji leletanyaggal Bóna István régész is foglalkozott.

A Füzesabony-kultúrához kapcsolódó tárgyak között kocsimodell töredékét és bronzöntő formát is ismertettek.

A bronzöntés nyoma különösen fontos.

A bronzkorban a fémművesség komoly szaktudást igényelt. A réz és ón megfelelő arányú ötvözése, az olvasztás, az öntőformák elkészítése és használata olyan mesterségbeli ismeretet feltételezett, amely nem minden településen állt rendelkezésre.

A novaji leletek ezért az itt élő közösség mindennapi életén túl annak technikai tudásáról is árulkodnak.

Miért látszik ennyire jól a levegőből?

A mellékelt légifotó egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy olyan részleteket mutat meg, amelyek a földön állva szinte észrevehetetlenek.

Ennek egyik oka maga a mezőgazdasági művelés.

A régészeti objektumok – egykori árkok, gödrök, falak, feltöltések – talaja eltérhet a környezetétől. Másképpen tartja a nedvességet, eltérhet a szerkezete és a tápanyagtartalma, ezért a növényzet fejlődése vagy a frissen művelt föld színe is különbözhet fölötte.

Megfelelő fényviszonyok között a több ezer éve betemetődött objektumok így valóságos rajzolatként jelenhetnek meg a tájban.

Ez a régészeti légifényképezés egyik legnagyobb előnye.

A Novaji-halom esetében ráadásul a domborzat maradványai is segítenek kirajzolni az egykori erődítés helyét.

2008-ban geofizikai vizsgálatot is végeztek

A Novaji Földvár kutatása nem ért véget a 20. századi ásatásokkal.

A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa szerint 2002-ben helyszíni szemlét, 2008-ban geofizikai felmérést, majd 2010-ben újabb helyszíni vizsgálatot végeztek a területen.

A lelőhely hivatalos azonosítója 25656.

Novaj településrendezési dokumentációja pedig egyedileg védett régészeti lelőhelyként tartja nyilván a Földvárat.

Ez különösen fontos, hiszen ma már alig látható felszíni építmény. Értéke éppen abban rejlik, ami a föld alatt megmaradt.

Nem középkori várat kell elképzelnünk

A „Földvár” elnevezés könnyen félrevezető lehet.

Nem olyan vár állt itt, mint amilyet Egerben, Sirokban vagy más középkori erősségeknél látunk. Nem kőből emelt várfalak és tornyok uralták a vidéket.

A bronzkori erődítések védelmét elsősorban a természetes terepadottságok, árkok, földsáncok és különböző fa-föld szerkezetek biztosították.

Évezredek elteltével ezek fokozatosan lepusztultak, feltöltődtek, majd a szántás tovább egyengette a felszínt.

Ezért maradhat ma szinte észrevétlen egy olyan hely, amely egykor a környék meghatározó települése lehetett.

Egy régészeti időkapszula Eger közelében

A Novaji Földvár különlegessége éppen abban rejlik, hogy története nem egyetlen korszakról szól.

A bronzkorban erődített település állt itt. Évszázadokkal később a preszkíta időszak emberei temetkeztek a területén. Még később a honfoglalás kori népesség használta temetőként ugyanazt a magaslatot.

A hely így valóságos régészeti időkapszula.

Ráadásul mindez Egertől alig néhány kilométerre, Novaj határában található.

A Minden, ami Eger oldalán az elmúlt időszakban több hasonló, első pillantásra szinte láthatatlan régészeti emlékkel foglalkoztunk. A Nagy-Egeden a föld alól előkerülő Szent Kereszt-kápolna mutatta meg, mennyi történelmi emlék rejtőzhet egy jelentéktelennek látszó halom alatt, míg a Felsőtárkány fölötti Várhegy története arra világított rá, hogy a tájban megmaradt sáncok és terepalakulatok évszázadokkal vagy évezredekkel korábbi emberi jelenlétről árulkodhatnak.

Novaj esetében ugyanezt most a levegőből láthatjuk igazán.

A Civertan Stúdió felvételein a mai szántóföld mögül egyszer csak előbukkan a múlt: árkok, ívek és elszíneződések rajzolják meg annak a településnek a helyét, ahol emberek már több ezer évvel ezelőtt otthont építettek maguknak.

A vár eltűnt.

A nyoma azonban még mindig ott van a novaji földben.

Légi fotó: Civertan Stúdió