Eger templomai a török uralom után – 1690-ben még romok, mecsetek és régi szentélyek rajzolták ki a város múltját

Eger története nemcsak a vár ostromairól, a török hódoltságról és a barokk építkezésekről szól. A város középkori múltjának egyik legfontosabb fejezete az egyházi épületek története. Eger már a középkorban jelentős vallási központ volt: püspöki székhely működött itt, templomok, kápolnák és szerzetesi közösségek alakították a település életét.

Az 1596-os török hódítás azonban gyökeresen megváltoztatta ezt a világot. A keresztény templomok egy részét mecsetté alakították, más épületek elvesztették eredeti rendeltetésüket, több egyházi épület pedig elpusztult vagy romossá vált. A török uralom alatt Eger vallási és városi arculata jelentősen átalakult.

A város 1687. december 17-én szabadult fel a török uralom alól. A visszafoglalást követően megkezdődött a korábbi egyházi intézmények újjászervezése és a település újjáépítése. A folyamat azonban nem egyik napról a másikra ment végbe: a régi templomok közül több már csak romjaiban létezett, más épületeket pedig új célokra használtak.

Különösen értékes dokumentum az 1690-es összeírás, amely képet ad arról, milyen állapotban voltak Eger középkori templomai, kápolnái és szerzetesi épületei mindössze néhány évvel a felszabadulás után.

Erdei László összeállítása, Kovács Béla történeti munkájára támaszkodva, tizenkét egyházi épületet és további négy török kori mecsetet sorol fel. A felsorolásból egy olyan Eger képe rajzolódik ki, amelynek mai utcái és terei alatt sok helyen egy korábbi, középkori város emlékei húzódnak.

Eger középkori templomai és kápolnái az 1690-es összeírás alapján

1. Szent Mihály plébániatemplom

A középkori Eger egyik legjelentősebb egyházi épülete volt a Szent Mihály tiszteletére szentelt plébániatemplom. A törökök a város elfoglalása után saját vallási céljaikra használták, és Eger legnagyobb mecsetjévé alakították át. III. Mehmed szultán nevét viselte.

Az épület a török uralom megszűnése után sem nyerte vissza korábbi szerepét. A XIX. században, a mai egri bazilika építésekor lebontották. Így a középkori plébániatemplom helyén ma Eger egyik legmeghatározóbb klasszicista műemléke áll.

2. A Szent Demeter-templom és a ferencesek Boldogasszony-temploma

A Szent Demeter-templomot szintén átalakították a török uralom idején. Hasonló sors jutott a mai servita templom helyén álló, a ferencesek Boldogasszony-kolostorához tartozó templomnak is.

A későbbi építkezések során a régi épület maradványainak egy része a mai padlószint alá került. Az egykori falak egyes részei ma is láthatók, így a későbbi templom épülete alatt a középkori Eger egy darabja is fennmaradt.

Ez különösen jól mutatja, hogy a város egyházi építészete nem teljesen új alapokon született újjá: több esetben a korábbi épületek helyét, alapjait és megmaradt szerkezeteit használták fel.

3. Szent Katalin-kápolna

A Szent Katalin-kápolnából a török hódoltság idején Kethüda nevű dzsámi lett. A hozzá tartozó épületet 1841-ben lebontották, minaretje azonban napjainkig fennmaradt.

Ez a torony ma Eger egyik legismertebb török kori műemléke. A Kethüda-minaret különleges értéke, hogy egy olyan vallási épületegyüttes emlékét őrzi, amelynek maga a mecsetépülete már régen eltűnt.

A visszafoglalást követően a káptalan részére átadott területen új kápolnát alakítottak ki, amelyet Szent József tiszteletére szenteltek fel.

4. Szent Jakab ispotály kápolnája

Az ispotályok a középkori városokban a betegek, szegények és rászorulók ellátását szolgáló intézmények voltak. Ezekhez gyakran saját kápolna is tartozott, hiszen a lelki gondozás a korabeli betegellátás fontos része volt.

A Szent Jakab ispotály kápolnája 1690-ben már romos állapotban volt. Egykori helyének és épületének emlékét régészeti kutatás is segített megőrizni: alapfalainak egy részét 1955-ben a mai Tavassy Antal utcában tárták fel.

A feltárás azért is jelentős, mert az egykori épületből ma már semmi sem látható a felszínen, története mégis hozzátesz valamit a középkori Eger megismeréséhez.

5. A ferences kolostor Boldogasszony-temploma

A ferencesek egri jelenléte a város középkori vallási életének fontos része volt. Kolostoruk és Boldogasszony tiszteletére szentelt templomuk a szerzetesi élet egyik központját jelentette.

A török hódoltság idején az egyházi intézmények működése megszakadt, épületeik pedig jelentős változásokon mentek keresztül. A visszafoglalás után a szerzetesrendek újjászerveződése is hozzájárult ahhoz, hogy Eger ismét egyházi központtá váljon.

6. A serviták rendháza és temploma

A servita rend egri jelenléte szintén a város egyházi történetének része. A rend temploma és rendháza a középkori és török kori épített örökség átalakulásának egyik fontos helyszíne.

A mai servita templom környékén több korábbi egyházi épület története találkozik. A terület múltja jól érzékelteti, hogy Egerben egy-egy templom helyén akár több különböző korszak építészeti emlékei is egymásra rakódtak.

7. A jezsuiták temploma és rendháza

A jezsuiták a török kiűzése után telepedtek meg Egerben. A rend a katolikus oktatásban és a vallási élet újjászervezésében is jelentős szerepet vállalt.

A történeti összeállítás szerint templomuk és rendházuk épületegyüttesének sorsa szorosan összefüggött a felszabadulás utáni építkezésekkel. A templom az 1699-ben megkezdett építési munkálatok során elpusztult.

A jezsuiták későbbi egri története azonban már egy új korszakhoz tartozik. A város barokk arculatának kialakulásában az oktatási és egyházi tevékenységük is fontos szerepet kapott.

8. A minoriták temploma és rendháza

A minoriták egri temploma és rendháza mellett a törökök egy dzsámit is építettek. Ez jól mutatja, miként változtak meg a korábbi keresztény város vallási terei a hódoltság idején.

A patak mellett álló régi templom és rendház maradványait végül 1783-ban lebontották. A középkori és török kori épületek tehát itt sem maradtak fenn teljes egészükben.

Eger mai belvárosában a patak környéke számos történeti korszak emlékét őrzi, még akkor is, ha az egykori épületek helyét ma már csak történeti leírásokból és régészeti adatokból ismerhetjük.

9. Az ágoston-rendi kolostor Szent Miklós-temploma

A Szent Miklós-templom története különösen érdekes, mert a török uralom alatt nem mecsetként, hanem a városba települt rácok, vagyis délszláv ortodox közösség templomaként működött.

A történeti összeállítás szerint a közösség 1648 körül kaphatta meg az épületet imaház céljára Arszlán Mehmed pasától.

Ez az adat a korabeli Eger vallási és nemzetiségi sokszínűségére is rávilágít. A városban a török uralom idején nem kizárólag a muszlim vallás volt jelen: más keresztény közösségek is kialakították saját vallási életüket.

A későbbi Rác hóstya története is ehhez az örökséghez kapcsolódik. A mai görögkeleti Rác-templom a középkori Szent Miklós-templom helyén épült, mai formáját 1784 és 1788 között nyerte el. A régi templom és az új ortodox templom története így több évszázados folytonosságot mutat.

10. A külső vár Szent Péter-temploma

A középkori vár területén nemcsak a püspöki székesegyház és más egyházi épületek álltak, hanem további templomok is működtek.

A külső várban található Szent Péter-templomot a törökök Szent Zászló dzsámivá alakították át. Az épület története jól példázza, hogy a hódítók a korábbi keresztény szakrális helyeket is beillesztették saját vallási és városi rendszerükbe.

11. A belső vár Szent István-temploma

A belső várban állt a Szent István-templom, amely már a Szent János-templom építésének idején elpusztult.

Ez azt jelenti, hogy a vár vallási központja már a török hódítás előtt is több építési és átalakulási korszakon ment keresztül. A középkori vár nem egyetlen templom köré szerveződött, hanem több egyházi épületnek adott helyet.

12. A vár Szent János-székesegyháza

Eger középkori egyházi életének legjelentősebb épülete a várban álló Szent János-székesegyház volt. Építését Lampert püspök kezdte el 1248-ban.

A székesegyház a püspöki központ rangjához méltó, nagyszabású építmény volt. Történetét azonban a későbbi vallási és katonai konfliktusok, valamint a török háborúk végzetesen megváltoztatták.

A középkori székesegyház pusztulása Eger egyházi örökségének egyik legnagyobb vesztesége. A későbbi püspöki központ és a város újjáépítése már egy új korszak építészeti és vallási elképzelései szerint történt.

A török uralom alatt épült mecsetek Egerben

A középkori keresztény templomok átalakítása mellett a török uralom idején új iszlám vallási épületek is megjelentek a városban.

Fontos tudni, hogy a mecset és a dzsámi elnevezés lényegében ugyanazt az épülettípust jelöli: az iszlám vallás imaházát. A mecset szó arab eredetű, míg a dzsámi a török nyelvben használatos elnevezés.

Az 1690-es összeírás az alábbi, a török megszállás idején épült mecseteket is említi:

a) A belső vár udvarának kis dzsámija

A törökök a belső vár udvarán egy kisebb dzsámit emeltek, ahová a pasák jártak imádkozni. Ez az épület a vár katonai és igazgatási központjának vallási életéhez kapcsolódott.

b) Mecset a várkapu környékén

Az összeírás egy másik mecsetet is említ a várkapu közelében. Az épület 1690-re már romos állapotban volt. Pontos helyét a rendelkezésre álló adatok alapján nem ismerjük.

c) Mecset az Ispotály területén

A mai Széchenyi utca 29. szám alatti telken is állt egy török kori mecset. Az épületet 1736-ban, a Szent Anna-kápolna építésekor bontották el.

Ez az adat arra is emlékeztet, hogy a török kori épületek egy része még jóval a város felszabadítása után is meghatározta az újjáépülő Eger városképét.

d) Török mecset a Rác utcában

A történeti feljegyzés egy Rác utcai mecsetet is említ. Pontos helye nem ismert, de a feltételezések szerint a mai Tűzoltó tér környékén állhatott.

Egy város, amelynek múltja a föld alatt is tovább él

Az 1690-es összeírás különösen értékes történeti pillanatfelvétel. Mindössze három évvel Eger felszabadítása után rögzítette, milyen állapotban voltak a város egykori templomai, kápolnái és török kori vallási épületei.

A felsorolásból látható, hogy Eger középkori egyházi öröksége rendkívül gazdag volt. A püspöki székhelyen számos templom, kolostor és kápolna működött, amelyek a város vallási, kulturális és közösségi életének meghatározó helyszínei voltak.

A török uralom 91 éve alatt ez a világ jelentősen átalakult. Egyes templomok mecsetté váltak, mások romba dőltek, miközben új vallási épületek is megjelentek. A felszabadulást követően pedig megkezdődött az a hosszú újjáépítési folyamat, amelynek eredményeként Egerből a XVIII. században a magyar barokk építészet egyik kiemelkedő városa lett.

A mai Eger utcáin járva sokszor olyan épületek mellett haladunk el, amelyek helyén korábban középkori templomok, kolostorok vagy török kori mecsetek álltak. Más emlékek a felszín alatt, eltemetett falakban és régészeti leletekben maradtak fenn.

Az 1690-es térkép és az összeírás ezért nem csupán régi épületek felsorolása: segítségükkel egy eltűnt város vallási és építészeti világát is közelebb hozhatjuk a mai Egerhez.