Markazi-tó – egy középkori falu emlékei rejtőznek a Mátra egyik legszebb víztározója alatt

A Mátra déli oldalán, Markaz határában terül el a Markazi-tó, amely első pillantásra elsősorban a hegyvidéki táj szépségével, a nagy vízfelülettel és a környező hegyek látványával hívja fel magára a figyelmet. A tó azonban sokkal több egyszerű kirándulóhelynél: kialakulása egy régi település történetével, középkori templommal, egykori halastóval és a Mátrai Erőmű ipari vízellátásával is összekapcsolódik.

A víztározó Markaz község mellett, a Mátra déli lejtőinek lábánál található. Gyöngyöstől mindössze 11 kilométerre fekszik, így a térség egyik könnyen megközelíthető természeti látványossága. A környék különlegessége, hogy a hegyek, az erdős területek, a szőlőültetvények és a nagy vízfelület egészen sajátos tájképet alkotnak.

Nem mindig volt itt ekkora tó

A mai Markazi-tó története a XX. század második felében kezdett új irányt venni. A víztározó megépítése előtt ezen a területen rétek, patakok és egy régi település maradványai helyezkedtek el.

A tó történetének egyik kevésbé ismert előzménye az 1962-ben kialakított halastó. A régi Markaz települését egy háromszög alakú földsánc határolta, amelynek oldalai több száz méter hosszúak voltak. A sánc és az azt körülvevő vízelvezető árkok eredetileg a középkori falu védelméhez és a terület vízrendszeréhez kapcsolódtak.

1962-ben a helyi termelőszövetkezet megemelte a földsánc egyes részeit, és az általa körülhatárolt, mintegy 5–6 hektáros területen halastavat létesített. Ez a kisebb vízfelület azonban nem sokáig maradt önálló tó.

A később megépített nagy víztározó feltöltésekor a két vízfelület összeolvadt. A régi földsánc egyes részei máig felismerhetők, bár a víz hullámzása folyamatosan alakítja és koptatja őket.

A Mátrai Erőmű vízellátásához épült

A Markazi-víztározó építése 1966 nyarán kezdődött, és 1968 tavaszára készült el. A feltöltést már 1967 őszén megkezdték, és 1969 tavaszára fejezték be.

A beruházás szorosan kapcsolódott a Mátrai Erőmű működéséhez. A víztározó elsődleges feladata az erőmű technológiai vízigényének biztosítása volt. A feltöltésben fontos szerepet játszott az Északi-övcsatorna is, amelynek 1968-as átadásával a Bene-patak vizét szintén a tározóba lehetett vezetni.

A tó így nem természetes eredetű állóvíz, hanem tudatosan kialakított, összetett vízgazdálkodási rendszer része.

A Markazi-tó mérete jelentős: hossza körülbelül 2,3 kilométer, legnagyobb szélessége 1,1 kilométer, maximális mélysége pedig megközelíti a 15 métert. A különböző ismertetők eltérő vízfelületi adatokat közölnek, de nagyságrendileg 154–179 hektáros vízterületről beszélhetünk.

A víz utánpótlásában a környék patakjai, valamint az övcsatorna játszanak szerepet.

Egy középkori templom a tó alatt

A Markazi-tó egyik legérdekesebb történelmi emléke a víz alá került középkori pusztatemplom.

A régi Markaz nem a mai település helyén állt. A középkori falu egy háromszög alakú földsánccal körülvett területen helyezkedett el. Központi épülete a templom volt, amelynek maradványai még a XX. században is láthatók voltak.

A templomot a tatárjárást követő évtizedekben építhették. A régészeti kutatások szerint a XIII. század vége és a XIV. század eleje közötti időszakra tehető az építése. A település első írásos említése az 1332–1337 közötti pápai tizedjegyzékben található. Az összeírás szerint Markaznak plébániája volt, Miklós nevű papja pedig három garas tizedet fizetett.

A régi templom romjai még az 1960-as évek elején is álltak, de az építkezésekhez felhasználható köveket 1961–1962 telén részben széthordták.

A víztározó kialakítása után a megmaradt falakat elborította a víz.

Különösen érdekes az 1983-as esztendő, amikor az aszály következtében jelentősen visszahúzódott a tó vízszintje. A templom környéke ismét szárazra került, így Fodor László vezetésével régészek végezhettek feltárásokat. Az épület körülbelül egynegyedét sikerült megkutatni.

A feltárás során egy egyhajós, félköríves szentélyű román kori templom alaprajza rajzolódott ki. Később, a XIV–XV. század fordulóján az épületet bővítették, és egy újabb helyiséget is hozzákapcsoltak.

A templom maradványai tehát ma is a tó történetének részét képezik. Alacsony vízállás idején egyes kövek és alapfalmaradványok ismét láthatóvá válhatnak.

A tó és a régi Markaz kapcsolata

A víztározó kialakításával nemcsak a templom került víz alá. Az egykori település környezetének jelentős része, a régi temetkezési hely és a földsánc által határolt terület is megváltozott.

A régészeti leírások szerint a középkori templomtól délnyugatra, mintegy 300–400 méterre helyezkedett el a régi temetkezési terület. Az ősi sírhalmok domborulatai egészen 1967-ig láthatók voltak.

A víz tehát egy olyan történelmi tájat borított el, amely évszázadokon keresztül a helyi közösség életének színtere volt.

Ez különös jelentőséget ad a mai tó látványának. Aki a víztározó partjáról szemléli a tájat, egyúttal egy régi település egykori területe fölött tekint végig.

Horgászat és vízi sportok

Bár a Markazi-tó elsősorban ipari víztározó, ellenőrzött keretek között sportolási és szabadidős célokra is használják.

A tó a horgászok körében is ismert. A horgászat a megfelelő területi vagy napijegy birtokában lehetséges, a vízi járművek, például csónakok és stégek használatához pedig külön engedély szükséges.

A környék adottságai a vitorlázás és a szörfözés számára is kedvezőek. A tó nagy nyílt vízfelülete és a Mátra felől érkező légmozgások különleges lehetőségeket kínálnak a vízi sportok kedvelőinek.

Fontos azonban, hogy a víztározó nem szabadstrand. A fürdés tilos, és az üzemi területre vonatkozó előírásokat is be kell tartani. A látogatás és a vízparti tevékenységek előtt érdemes tájékozódni az aktuális hozzáférési és használati szabályokról.

Markaz és a Mátra déli oldala

A tó önmagában is érdekes úti cél, de a környező település és a hegyvidék további látnivalókat kínál.

Markaz első írásos említése az 1332–1337-es pápai tizedjegyzékből ismert. A középkorban az Aba nemzetségből származó Kompolti család birtokaihoz tartozott. A török kori pusztítások következtében a falu elnéptelenedett, majd 1742 körül Bossányi Gáspár szervezésével, főként a Felvidékről érkező szlovák családokkal népesítették újra.

A település fölé magasodó Vár-bércen az egykori markazi vár romjai találhatók. A környék egyik kedvelt kirándulási célpontja, ahonnan a tóra és a Mátra déli vidékére is szép kilátás nyílik.

A faluban a tájház, a XVIII. századi kápolna és az 1910-ben épült templom is a helyi múlt emlékeit őrzi. A szőlőművelésnek és a borászatnak szintén régi hagyományai vannak.

A markazi közösség ma is ápolja a helyi hagyományokat. A települési híradásokban rendszeresen szerepelnek közösségi események és a várhoz kapcsolódó kirándulások. A 2025-ös tavaszi vártúrán például 92 résztvevő indult útnak.

Egy tó, amely történeteket őriz

A Markazi-tó egyszerre ipari létesítmény, horgászvíz, vízi sportok helyszíne és különleges történelmi emlékhely. A kialakítása alapvetően megváltoztatta a tájat, de közben megőrzött valamit a régi Markazból is: a víz alatt fekvő középkori templom, a földsánc maradványai és az egykori település emlékei ma is a vidék történetéhez tartoznak.

A Mátra déli oldalán fekvő víztározó ezért nem csupán a természetjárók és a vízi sportok kedvelőinek érdekes. Azok számára is tartogat felfedeznivalót, akik kíváncsiak arra, hogyan változott meg egy Heves megyei település környezete az elmúlt évszázadokban.

A tó látványa mögött egy eltűnt középkori falu, egy régi templom és egy nagy ipari beruházás története húzódik meg.