Dobó szobrot Egernek – egy városi összefogás emléke, amelyből történelem lett

Ma már szinte elképzelhetetlen Eger főtere a Dobó István-szoborcsoport nélkül. A várkapitány kivont karddal áll a kompozíció középpontjában, mellette a várvédők és az ostrom idején helytálló egri nők alakja idézi fel az 1552-es történelmi eseményeket. A háttérben magasodó vár látványa még szorosabb kapcsolatot teremt az emlékmű és az egri történelem között. A monumentális bronzalkotás azonban nem mindig állt a téren. Felállításának gondolata már a 19. században megszületett, megvalósításához pedig hosszú éveken át tartó szervezésre, adakozásra és városi összefogásra volt szükség. A Dobó-szobor története így nemcsak egy műalkotás létrejöttéről, hanem arról is szól, hogyan akartak az egriek maradandó emléket állítani városuk egyik legfontosabb történelmi alakjának.

Már 1882-ben felmerült a szoborállítás gondolata

Az első ismert kezdeményezés 1882-ből származik. Balogh János főhadnagy levélben fordult Eger polgármesteréhez azzal a javaslattal, hogy a város állítson emlékművet Dobó Istvánnak és az 1552-es győztes várvédelemnek. Az elképzelés támogatásra talált, a képviselőtestület elfogadta a javaslatot, és bizottságot is létrehozott a megvalósítás előkészítésére. A terv azonban akkor még nem jutott el a kivitelezésig.

A kezdeményezés mögött egy olyan történelmi emlékezet állt, amely Eger identitásának azóta is meghatározó része. Az 1552-es ostrom során Dobó István várkapitány vezetésével a védők visszaverték a jelentős túlerőben lévő oszmán sereget. A győzelem nemcsak a vár, hanem az egész ország történelmében fontos eseménnyé vált. A várvédők helytállása, a katonák és az egri nők bátorsága az évszázadok során legendává formálódott.

A városban egyre erősebben jelentkezett az igény, hogy ennek a történelmi örökségnek méltó, köztéren is látható emléket állítsanak.

Gárdonyi Géza is segítette a kezdeményezést

A szoborállítás ügye 1901-ben kapott új lendületet. A kezdeményezés ismét előtérbe került, és az adománygyűjtés megszervezésében Gárdonyi Géza is fontos szerepet vállalt. Az író neve és az Egri csillagok történetének egyre növekvő népszerűsége különös jelentőséget adott az ügynek.

Gárdonyi regénye 1901-ben jelent meg könyv alakban, és országosan is közelebb hozta az olvasókhoz az egri várvédők történetét. A regény sikere hozzájárult ahhoz, hogy az 1552-es események és Dobó István személye a szélesebb közönség számára is ismertté váljon. A szobor felállítása így már nem kizárólag helyi ügy volt: országos érdeklődés kísérte az emlékmű megvalósítását.

Az adakozásba az egriek mellett más településekről is bekapcsolódtak. A városi közgyűlés 2000 koronát szavazott meg a szobor költségeire, a kezdeményezés pedig egyre szervezettebb formát öltött. A szoborállítás mögött álló bizottság feladata az adományok összegyűjtése, a művész kiválasztása és az emlékmű megvalósításának előkészítése volt.

Érdekesség, hogy a szoborállítás gondolatának megszületése és a tényleges avatás között huszonöt év telt el. Ez idő alatt több alkalommal is előkerült a terv, de végül a századforduló körüli összefogás teremtette meg a megvalósítás feltételeit.

Stróbl Alajos kapta a megbízást

A szoborcsoport elkészítésére Stróbl Alajos szobrászművészt kérték fel, aki 1905-ben vállalta el a munkát. Stróbl a korszak egyik legismertebb magyar szobrásza volt, nevéhez számos jelentős köztéri alkotás és emlékmű fűződik.

A művész nem csupán egy történelmi személyiség portréját kívánta elkészíteni. Olyan kompozícióban gondolkodott, amely az ostrom egészének hősiességét és a vár védelmében részt vevők közös helytállását fejezi ki.

A központi alak Dobó István, akit kivont karddal, határozott, harcra kész testtartásban jelenített meg. A kompozíció másik két alakja Mekcsey István és egy egri nő, aki az ostromlókat kövekkel támadja. A három bronzalak együtt a várvédelem különböző szereplőit idézi fel.

A szobor megformálásánál a történelmi hitelességre is figyelmet fordított. Dobó arcvonásainak kialakításához tanulmányozta a várban található eredeti Dobó-szarkofág fedőlapját, amelyről gipszmintát is készített. Mekcsey alakjának megformálásához Breznay Imre, az egri nőalakhoz pedig Hajdú Róza vonásait használta modellként.

Ez különösen érdekes részlet, hiszen a ma már több mint egy évszázada ismert szoborcsoportban így két, a művész korában élő ember arcvonásai is megőrződtek.

A monumentális bronzalkotás elkészítése komoly műszaki feladatot jelentett. A szoborcsoport több részből állt, amelyeket Egerbe szállítottak, majd a helyszínen szereltek össze. Az emlékmű végleges elhelyezésénél fontos szempont volt, hogy a vár felé forduljon, így a történelmi helyszín és a szobor látványa egységet alkosson.

1907. augusztus 18-án avatták fel a Dobó-szobrot

Az ünnepélyes leleplezésre 1907. augusztus 18-án került sor, a XVII. Országos Dalosünnep idején. A rendezvényre sok vendég érkezett Egerbe, így a szobor felavatása országos érdeklődés mellett történhetett meg.

A főtér ekkor még Kossuth tér néven szerepelt a városi elnevezések között. Az emlékművet a tér vár felőli részén állították fel, olyan helyen, ahonnan a kompozíció hátterében maga az Egri vár is láthatóvá vált.

Az avatással egy régi városi elképzelés vált valóra. Az 1882-ben megfogalmazott kezdeményezéstől huszonöt év telt el, mire Eger főterén felállhatott a várkapitány monumentális emlékműve.

A szobor hamar a város egyik legismertebb jelképévé vált. Nemcsak Dobó Istvánnak állított emléket, hanem annak a közösségnek is, amely az ostrom idején a vár védelmében részt vett.

A Dobó-szobor és a főtér változó arculata

A Dobó István-szoborcsoport azóta is a városkép meghatározó eleme, miközben körülötte maga a tér is jelentős változásokon ment keresztül.

A Dobó tér története jóval régebbre nyúlik vissza, mint az emlékmű felállítása. Évszázadokon keresztül piac működött ezen a területen, a város kereskedelmi és közösségi életének egyik központjaként. A 20. században még zöldség- és gyümölcspiacot is tartottak itt, amelynek hagyománya egészen az 1965-ben megépült új piaccsarnok megnyitásáig élt.

A tér környezetét a Minorita templom, a Városháza és a történelmi belváros épületei határozzák meg. A Dobó-szobor pedig olyan központi látványelemmé vált, amely a főteret közvetlenül összekapcsolja az egri várral és az 1552-es ostrom emlékezetével.

A tér másik ismert szoborcsoportja, Kisfaludi Strobl Zsigmond Végvári vitézek című alkotása 1967-ben került a Dobó térre. Évtizedeken keresztül a két szoborcsoport együtt határozta meg a főtér látványát. A belvárosi rehabilitáció során azonban a Végvári vitézeket restaurálás után áthelyezték, és 2015-ben a róla elnevezett, Eger-patak melletti téren állították fel újra.

Dobó István szobra viszont továbbra is a főtéren maradt, így ma is a tér névadójának emlékműve fogadja az érkezőket.

A szobor felújításai és kevésbé ismert történetei

A több mint százéves bronzalkotásnak természetesen az időjárás és az évtizedek nyomai miatt többször is szüksége volt helyreállításra.

1962-ben a szoborcsoportot nagyobb restaurálásra elszállították. A munkálatok után visszakerült eredeti helyére, és továbbra is meghatározó látványa maradt Eger főterének.

A szobor történetéhez egy különös politikai korszak is hozzátartozik. Az 1950-es években a talapzaton az eredeti Dobó István felirat helyett egy ideig az „Egri hősök” megnevezés szerepelt. A korszak szemlélete kevésbé támogatta egyetlen történelmi személy kiemelését, ezért az emlékmű felirata is megváltozott. Később visszaállították az eredeti megnevezést.

A következő jelentős beavatkozásra a 2010-es évek belvárosi rehabilitációja során került sor. A Dobó tér és környékének megújítása 2012 és 2014 között zajlott, és a munkálatok a szoborcsoportot is érintették.

A bronzalkotást restaurálták, megtisztították, a sérült részeket kijavították, és a talapzatot is megújították. A helyreállítás során a szakemberek az emlékmű belsejét is megvizsgálták. Ennek során korábbi javítások nyomaira, köztük az 1962-es restaurálás emlékeire is rábukkantak.

A felújított szoborcsoport 2014. július 25-én került vissza a Dobó térre. Elhelyezése is kissé módosult: az új talapzattal közelebb került az Eger-patakhoz.

A főtér teljes megújítása 2014 szeptemberében fejeződött be. A szeptember 27-i átadással egy újabb korszak kezdődött Eger belvárosának életében. Megújult a burkolat, a közvilágítás és a tér több eleme, miközben a Dobó-szobor továbbra is megőrizte központi szerepét.

Egy emlékmű, amely nélkül ma már nem lenne teljes Eger főtere

A Dobó István-szoborcsoport ma már sokkal több, mint egy történelmi személyiségnek állított emlékmű. Eger egyik legismertebb találkozási pontja, a városról készült képeslapok, fényképek és turisztikai felvételek visszatérő motívuma.

A turisták számára az egyik első látványosság, amelyet a belvárosban felkeresnek. Az egrieknek pedig olyan megszokott városképi elem, amely mellett naponta elhaladnak, mégis minden alkalommal felidézheti a város történelmének egyik legfontosabb fejezetét.

A szobor történetében különösen szép, hogy létrejötte nem egyetlen ember elhatározásának eredménye volt. Balogh János kezdeményezése, Gárdonyi Géza közreműködése, a városi vezetés támogatása, az adományozók hozzájárulása és Stróbl Alajos művészi munkája egyaránt kellett ahhoz, hogy az emlékmű megszülethessen.

Az 1882-es első javaslattól az 1907-es avatásig vezető út azt mutatja, hogy egy város történelmi emlékeinek megőrzése hosszú időn átívelő közös ügy lehet.

A „Dobó szobrot Egernek” gondolatból végül olyan alkotás született, amely több mint száz éve meghatározza Eger arculatát. A várkapitány alakja ma is a főtéren áll, tekintete és kivont kardja pedig jelképesen összeköti a város mindennapjait az 1552-es hősies várvédelemmel.