A Bükk-hegység egyik legkülönlegesebb természeti képződménye a Körös-bérci-barlang, más néven Körös-lyuk, amely 932 méteres tengerszint feletti magasságával Magyarország legmagasabban fekvő barlangjaként ismert. A Szilvásvárad közigazgatási területéhez tartozó, fokozottan védett természeti érték nemcsak látványos sziklaformáiról, hanem földtörténeti múltjáról és őslénytani leleteiről is nevezetes. Az őszi erdő színeiben különösen varázslatos helyet Béres Attila természetfotója is megörökítette.

Különleges természeti kincs a Bükk-fennsíkon

A Bükk-hegység Magyarország egyik legváltozatosabb karsztvidéke, ahol barlangok, víznyelők, sziklaszirtek és mély völgyek őrzik a földtörténet emlékeit. A hegység nyugati részén, a Virágos-sár-hegy és a Körös-bérc között található az ország egyik legérdekesebb barlangja.

A Körös-barlang bejárata 932 méteres tengerszint feletti magasságban nyílik. Egyes régebbi szakirodalmi és természetjáró források 935 métert említenek, a barlang ismertetésében azonban a 932 méteres adat terjedt el.

A barlangot Körös-lyuk, Kőrös-lyuk és Körös-bérci-barlang néven is említik. A különböző elnevezések ugyanazt a természeti képződményt jelölik.

A helyszín különlegessége, hogy az erdőből megközelítve hatalmas mészkőtömbök, természetes sziklaívek és részben felszakadt barlangüregek tárulnak a látogató elé. Az őszi lombkoronán átszűrődő napfény egészen különleges hangulatot teremt a sziklák között.

Egy ősi forrásbarlang, amely ma már magasan a hegyekben található

A Körös-barlang középső és felső triász időszaki mészkőben alakult ki. Kőzete több mint 200 millió éves földtörténeti múltról tanúskodik, maga a barlangüreg azonban ennél jóval fiatalabb.

A kutatások szerint egykor aktív forrásbarlangként működött. A föld mélyében mozgó karsztvíz hosszú idő alatt oldotta és formálta a mészkövet, egyre nagyobb járatokat és üregeket létrehozva.

A Bükk fokozatos kiemelkedésével és a vízrendszerek átalakulásával a barlang elveszítette eredeti forrásfunkcióját. Napjainkra száraz, úgynevezett fosszilis forrásbarlanggá vált.

A földtani folyamatok, a kőzetek aprózódása és a barlang egyes részeinek beomlása alakították ki ma látható formáját.

A Körös-lyuk ezért nem egyszerűen egy sziklaüreg, hanem a Bükk földtörténetének különleges emléke. A kutatók a hegység egyik legidősebb barlangjának tartják.

A Bükk kialakulásáról, változatos kőzetvilágáról és barlangrendszereiről korábban a Minden, ami Eger blog is részletesen beszámolt. A hegység mai arculatát több százmillió éves földtani folyamatok, a kőzetlemezek mozgása, a kiemelkedés és a mészkő oldódása formálták. A Bükk-fennsík karsztjelenségei ma is jól szemléltetik, hogyan alakítja át a víz a hegyvidéki tájat.

A természet alkotta sziklaablak

A barlang egyik leglátványosabb része a felszakadt mennyezetű bejárati szakasz.

A hatalmas sziklatömbök között természetes nyílás alakult ki, amelyen keresztül közvetlenül az erdő lombkoronájára lehet látni. A fény felülről és oldalról is bejut a barlangba, megvilágítva a mohával borított mészköveket.

A járatok hossza a barlangnyilvántartás adatai szerint 42 méter, függőleges kiterjedése 8,6 méter.

A viszonylag rövid barlang méretei ellenére rendkívül látványos. A bejárati sziklaív, a felszakadt mennyezet és a belső terem együttesen olyan különleges természeti környezetet alkot, amely a Bükk kevésbé ismert látványosságai közé tartozik.

Ősszel a lehullott falevelek szinte szőnyegként borítják a sziklák közötti talajt, a sárga és vörös lomb pedig éles kontrasztot alkot a sötét mészkőfalakkal.

Barlangi medvék és oroszlánok nyomai

A Körös-barlang nemcsak földtani, hanem őslénytani szempontból is kiemelkedő jelentőségű.

A barlang kutatásának történetében fontos szerepet játszott Kadić Ottokár geológus és barlangkutató, aki 1929-ben elkészítette az első barlangtérképeket, majd 1941 nyarán jelentősebb ásatást végzett a helyszínen.

Az ásatások során hat különböző üledékréteget különített el, amelyek a középső és felső pleisztocén időszak állatvilágának maradványait őrizték meg.

A feltárások egyik legérdekesebb eredménye, hogy barlangi medve és barlangi oroszlán csontjai is előkerültek.

Ezek az állatok a jégkorszak idején éltek Európa területén. A barlangi medve a mai barnamedvénél általában nagyobb termetű volt, míg a barlangi oroszlán a jégkori nagytestű ragadozók közé tartozott.

A leletek értékes információkat szolgáltatnak a Bükk egykori élővilágáról, valamint a jégkorszak környezeti viszonyairól.

A kutatások során néhány újkőkorszaki kerámiatöredék és más tárgy is előkerült, amelyek az ember őskori jelenlétére utalnak a környéken.

Már a 19. században is ismerték

A barlang nem a modern természetjárás felfedezése.

Fényes Elek már 1851-ben megjelent munkájában említést tett róla, vagyis a Körös-barlang több mint 170 éve szerepel az írott földrajzi leírásokban.

A 20. században a tudományos kutatások egyre részletesebben feltárták jelentőségét. A barlang történetével Dénes György is foglalkozott, aki felvetette, hogy valószínűleg a Bükk egyik legidősebb barlangjáról van szó.

Sásdi László 1991 és 1993 között végzett vizsgálatai tovább pontosították a képződmény kialakulásáról alkotott ismereteket.

A barlangot 1993-ban földtani és őslénytani jelentősége, valamint különleges elhelyezkedése miatt fokozottan védetté nyilvánították.

Hogyan látogatható a Körös-bérci-barlang?

A Körös-barlang a Bükki Nemzeti Park területén, a Bükk-fennsík nyugati részén található.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának ismertetése szerint a barlang a természetvédelmi előírások betartásával szabadon látogatható, és jelzett turistaúton is megközelíthető.

A környék felfedezésére az Olasz-kapui tanösvény is lehetőséget kínál. A tanösvény egyik bemutatott természeti értéke éppen a Körös-bérci-barlang.

A barlang felkeresésekor azonban fontos az óvatosság. A nedves mészkő, a lehullott falevelek és az egyenetlen talaj különösen ősszel és télen lehetnek csúszósak. A sötétebb részekhez fejlámpa, a biztonságos közlekedéshez megfelelő túracipő ajánlott.

A fokozott védettség miatt különösen fontos, hogy a látogatók ne rongálják a sziklafalakat, ne bolygassák az üledéket, ne gyűjtsenek kőzeteket vagy ősmaradványokat, és ne hagyjanak hulladékot maguk után.

A természetvédelmi szabályok és az esetleges időszakos korlátozások ellenőrzése indulás előtt ajánlott.

A Bükk föld alatti világa további rekordokat is őriz

A Körös-barlang országos rekordja csak egy a Bükk számos földtani különlegessége közül.

A hegység barlangjai között megtalálhatók hatalmas, több kilométer hosszú járatrendszerek, mély aknabarlangok és őskori leleteket őrző üregek is.

A lillafüredi Szent István-barlang kiépített járataival a látogatók számára is betekintést enged a föld alatti világba, míg a Szeleta-barlang az őskori ember kutatásának egyik legismertebb magyarországi helyszíne.

A Minden, ami Eger korábbi, a Bükk-hegység kialakulását és barlangjait bemutató összeállítása is rámutat arra, milyen változatos földtani értékek találhatók a hegységben. A Bükk barlangjai nemcsak természeti látványosságok, hanem a földtörténet, az őslénytan és a régészet fontos kutatási helyszínei is.

A Körös-barlang azonban egészen más élményt kínál. Itt nem a hosszú járatok vagy a látványos cseppkövek jelentik a fő vonzerőt, hanem a természetes sziklaformák, a földtörténeti múlt és az erdővel szinte egybeolvadó barlangbejárat.

Őszi varázslat a sziklák között

Béres Attila természetfotója különösen szépen mutatja meg a Körös-bérci-barlang hangulatát.

A hatalmas sziklák között megjelenő aranyló falevelek, a mohával borított kövek és a természetes sziklaíven keresztül látható erdő olyan látványt teremtenek, amely egyszerre idézi a természet erejét és az ősz nyugalmát.

A Bükk-hegységnek vannak olyan helyei, amelyek nem tartoznak a legismertebb kirándulóhelyek közé, mégis különleges értékeket rejtenek. A Körös-bérci-barlang ezek közé tartozik.

A 932 méter magasan nyíló barlang nemcsak Magyarország egyik földtani rekordere, hanem olyan természeti örökség, amely évmilliók történetét őrzi a Bükk erdeinek mélyén.

Források

Borítókép: Körös-bérci-barlang, Bükk-hegység – Béres Attila Nature Photography.