Egy munkanélküli egri lakatossegéd, néhány egyszerű ásószerszám és egy barlang a Bükk mélyén. Így kezdődött a magyar ősemberkutatás egyik legkülönlegesebb története, amelynek eredményeként 1932-ben neandervölgyi embermaradványok kerültek elő a Suba-lyukból. A felfedezés nemzetközi tudományos jelentőségűvé vált, és örökre összekapcsolta Dancza János nevét a Bükk őskori múltjával. Az Egerben született kutató 1985. október 16-án hunyt el. Halálának 41. évfordulóján egy rendkívüli életútra emlékezünk.
A lakatossegéd, akit a Bükk barlangjai vonzottak
Dancza János 1899-ben született Egerben. Életútja korántsem úgy indult, ahogyan azt egy később nemzetközi jelentőségű régészeti felfedezés résztvevőjétől várnánk. Hat elemi osztály elvégzése után iparostanuló lett, majd 1916-ban lakatossegédlevelet szerzett.
Fiatal éveit a történelem viharai is meghatározták. Részt vett az első világháborúban, később hadifogságba került, és csak 1924-ben tért vissza Egerbe.
A kétkezi munka mellett egyre nagyobb érdeklődéssel fordult a természet, a földtan és a barlangkutatás felé. Különösen a Bükk mészkőhegységének rejtett világa foglalkoztatta. Szabadidejében barlangokat keresett fel, megfigyeléseket végzett, térképeket készített, és szorgalmasan tanulmányozta a rendelkezésére álló szakirodalmat.
Nem volt egyetemi végzettsége, mégis olyan gyakorlati tudást szerzett, amelyre hamarosan a hivatásos kutatók is felfigyeltek.
Találkozás Kadic Ottokárral
Dancza életének egyik fordulópontját az 1929-es esztendő jelentette, amikor a Bükkben találkozott Kadic Ottokár geológussal, a magyar barlangkutatás egyik meghatározó alakjával.
A találkozásból szakmai együttműködés született. Dancza 1930-tól részt vett a Magyar Királyi Földtani Intézet bükki barlangkutatásaiban, és különösen hasznosnak bizonyult a nehezen megközelíthető üregek felkutatásában, felmérésében.
Munkanélküliként vállalta olyan barlangok vizsgálatát is, amelyekről korábban kevés tudományos adat állt rendelkezésre.
A Suba-lyukba 1930 szeptemberében jutott el, és térképet készített a barlangról. Akkor még senki sem sejthette, hogy ez a hely rövidesen az európai ősemberkutatás egyik nevezetes lelőhelyévé válik.
Az 1932-es ásatás, amely történelmet írt
A Cserépfalu közelében, a Hór-völgy meredek oldalában nyíló Suba-lyuk kutatása 1932 telén vett új lendületet.
Az országot sújtó gazdasági válság idején a munkanélküliség enyhítésére szervezett úgynevezett ínségmunkák keretében Dancza János öt társával kezdett próbaásatást a barlangban.
A kutatás támogatásában Heves megye vezetése is szerepet vállalt. A korabeli dokumentumok szerint Hedry Lőrinc főispán 300 pengős támogatást biztosított a tervezett barlangkutatásokhoz.
A munkálatok kezdetben szerény körülmények között folytak. Az ásatók egyszerű szerszámokkal, nehéz fizikai munkával távolították el a barlangot kitöltő üledéket.
A kitartó munka 1932. április 27-én hozta meg a rendkívüli eredményt.
A jégkorszaki rétegből egy felnőtt neandervölgyi nő sérült állkapcsa került elő. A felfedezés jelentőségét hamar felismerték, és értesítették a szakembereket.
Május 1-jén Kadic Ottokár is megérkezett a helyszínre. A további feltárások során egy gyermek koponyáját és csontvázának jelentős részét is megtalálták.
A két ősember maradványai a magyarországi neandervölgyi kutatás kivételes jelentőségű bizonyítékai lettek.
Egy felnőtt nő és egy gyermek a jégkorszakból
A Suba-lyukban feltárt emberi csontok egy körülbelül 25–35 éves nőhöz és egy hozzávetőleg hároméves gyermekhez tartoztak.
A leleteket általában 60–70 ezer évesre becsülik, bár az őskori lelőhelyek korának meghatározása és értelmezése a későbbi kutatások során is pontosodhat.
A barlangban nemcsak emberi maradványokat találtak. Több ezer pattintott kőeszköz, állatcsont és a tűzhasználatra utaló nyom is előkerült.
Ezek segítségével a kutatók képet alkothattak arról, hogyan élhettek a neandervölgyiek a Bükk területén.
A barlang természetes menedéket kínált, környezetében pedig vadászható állatok, vízforrások és eszközkészítéshez használható kőzetek álltak rendelkezésre.
A leletek azért is különlegesek, mert Magyarország területéről rendkívül kevés közvetlen neandervölgyi embermaradvány ismert.
Amikor egy egri munkásemberről írt az országos sajtó
Dancza János különleges életútja a korabeli újságírók figyelmét is felkeltette.
A Tolnai Világlapja „Egy egri lakatossegédből lett régész világraszóló fölfedezése” címmel közölt hosszú, részletes írást a kutatóról és a Suba-lyukban történt felfedezésről.
Az archív újságoldal ma is érdekes kordokumentum.
A cikk nemcsak az ősemberleletek jelentőségét hangsúlyozta, hanem Dancza személyiségét, szorgalmát és különleges tudásszomját is bemutatta.
A lap felidézte, hogy a fiatalember kezdetben lakatosmunkából tartotta fenn magát, miközben minden lehetőséget megragadott a barlangok és az őskori leletek tanulmányozására.
Az újság szerint a tudományos érdeklődés olyan erősen meghatározta életét, hogy még a munkanélküliség nehéz időszakában sem hagyott fel kutatásaival.
A beszámoló külön kitért arra is, hogy Dancza munkáját a tudományos szakemberek fokozatosan elismerték.
A korabeli sajtóban ugyanakkor több olyan, erősen kiszínezett történet is megjelent a felfedezésről, amelyet érdemes óvatosan kezelni. A leletek előkerülésének pontos körülményeit a későbbi szakmai feldolgozások és Dancza saját visszaemlékezései részletesebben tisztázták.
Kié volt a világraszóló felfedezés?
A Suba-lyuk történetének egyik kevésbé ismert fejezete, hogy a felfedezés körül később szakmai és személyes viták is kialakultak.
A korabeli sajtóban felmerült a kérdés: kit illet elsősorban az ősemberleletek megtalálásának érdeme? A munkát ténylegesen végző Dancza Jánost vagy a feltárás tudományos irányításában részt vevő Kadic Ottokárt?
A vita azért is érdekes, mert jól mutatja a korabeli tudományos élet hierarchiáját. Egy egyetemi végzettség nélküli, munkásként dolgozó kutatónak sokkal nehezebb volt megfelelő szakmai elismerést szereznie.
Az ásatás történetéből ugyanakkor világosan kirajzolódik, hogy a felfedezés több ember munkájának eredménye volt.
Dancza és társai kezdték meg a kutatást, az első jelentős emberi maradvány az ő munkájuk során került elő, majd Kadic Ottokár irányításával folytatódott a tudományos feltárás.
A későbbi vizsgálatok és publikációk révén a Suba-lyuk leletei nemzetközileg ismertté váltak.
Dancza János 1984-ben, élete vége felé maga is részletes visszaemlékezést írt a történtekről, amely „A subalyuki ősemberi maradványok sorsa” címmel jelent meg a Dobó István Vármúzeum évkönyvében.
A felfedezés után is Egerhez kötődött
Dancza János életében a Suba-lyuk feltárása nem jelentette a kutatómunka végét.
Az 1930-as években tovább foglalkozott barlangkutatással és régészeti kérdésekkel. 1933 és 1942 között az egri városi múzeumban dolgozott, ahol gyakorlati tapasztalatait a múzeumi munkában is hasznosíthatta.
Életének későbbi szakasza ismét fordulatokban bővelkedett.
A második világháborúban katonai szolgálatot teljesített, majd a háború után rövid ideig Heves megye rendőrfőkapitánya volt. Ebből a tisztségből 1945-ben elbocsátották.
A következő években különböző munkakörökben dolgozott, egészen 1960-as nyugdíjazásáig.
A tudományos és helytörténeti érdeklődése azonban megmaradt.
Nyugdíjasként ismét bekapcsolódott az egri múzeumi életbe, és 1981-ig félállású történész-múzeológusként dolgozott a Dobó István Vármúzeumban.
Így életének jelentős részét ahhoz a városhoz kötötte, ahol megszületett, és ahonnan egykor a Bükk barlangjainak kutatására indult.
A Suba-lyuk és Eger őskori kapcsolatai
A Suba-lyuk történetével a Minden, ami Eger korábbi írásai is foglalkoztak.
A 2026 májusában megjelent, „A múlt mélyéből a jelen kapujáig – A Suba-lyuk barlang története Cserépfalun” című cikk részletesen bemutatta a barlang földtani és régészeti jelentőségét, az ősemberleleteket, valamint a ma is látogatható helyszínt.
A későbbi, „Neandervölgyiek nyomában Heves megyében – amikor ősemberek jártak Eger környékén” című összeállítás pedig arra világított rá, hogy a Bükk őskori története nem ér véget a Suba-lyuknál.
Eger-Kőporos, Egerszalók-Kővágó, Egerbakta és a Berva-völgy régészeti emlékei egyaránt bizonyítják, hogy a térség már az őskőkorban is fontos terület volt.
Eger-Kőporos lelőhelyéről például pattintott kőeszközök, kaparók, pengék és más őskori tárgyak kerültek elő. A Berva-völgyből pedig késő őskőkori, már a modern emberhez tartozó maradványok is ismertek.
A Suba-lyuk földrajzilag a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén található, története azonban elválaszthatatlan Egertől. Nemcsak Dancza János származása, hanem az egri kutatók, munkások és múzeumi szakemberek szerepvállalása miatt is.
A barlang, amely ma is őrzi a felfedezés emlékét
A Suba-lyuk napjainkban a Bükki Nemzeti Park egyik különleges régészeti és természeti látnivalója.
A Hór-völgy fölé magasodó mészkősziklafalban nyíló barlanghoz tanösvény vezet. A helyszín felkeresése nemcsak kirándulás, hanem találkozás az emberiség távoli múltjával is.
Cserépfaluban a Subalyuk-Múzeum bemutatja a feltárás történetét, a neandervölgyi ember életét és a barlangból előkerült emlékeket.
A látogatók így megismerhetik azt a különleges történetet, amely egy egri lakatossegéd kitartó munkájával kezdődött, és a magyar régészet egyik legnagyobb eredményéhez vezetett.
Negyvenegy éve hunyt el Dancza János
Dancza János 1985. október 16-án, Egerben hunyt el.
Életútja jóval több egy sikeres régészeti felfedezés történeténél. Egy olyan ember példája, aki szerény körülmények közül indulva, önképzéssel és rendkívüli kitartással jutott el a tudományos kutatás világába.
A Suba-lyukban feltárt neandervölgyi maradványok ma is a magyar ősemberkutatás legértékesebb emlékei közé tartoznak.
Dancza János neve pedig azok között maradt fenn, akiknek munkája hozzájárult ahhoz, hogy jobban megismerhessük a Kárpát-medence több tízezer éves emberi történetét.
A Bükk egyik barlangjában egykor dolgozó egri lakatossegéd olyan nyomokat hozott napvilágra, amelyek évezredeken át rejtve maradtak a föld mélyén.
Felfedezésének jelentősége ma is vitathatatlan, és méltó helyet biztosít számára Eger tudományos és helytörténeti emlékezetében.
Források
Minden, ami Eger – A múlt mélyéből a jelen kapujáig – A Suba-lyuk barlang története Cserépfalun
Minden, ami Eger – Neandervölgyiek nyomában Heves megyében – amikor ősemberek jártak Eger környékén
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Suba-lyuk tanösvény, Dancza János és a kutatás
Kadic Ottokár – Cserépfalu vidékének barlangjai, Barlangkutatás, 1940
Geologica Hungarica – A Suba-lyuk feltárásának tudományos feldolgozása, 1938
Legutóbbi hozzászólások