Eger története elképzelhetetlen az egri püspökség nélkül. A több mint ezeréves egyházi központ nemcsak a kereszténység terjesztésében játszott meghatározó szerepet, hanem a város fejlődésében, az oktatás, a művelődés, az építészet és a gazdasági élet alakulásában is. Az egykori püspökség hatalma messze túlnyúlt Heves megye határain: egyházi és gazdasági kapcsolatai az ország északkeleti területeinek jelentős részét behálózták. A történet Szent István király korában kezdődött, és napjainkban is folytatódik.
Szent István király és az egri püspökség alapítása
A magyar államalapítás egyik legfontosabb feladata az egyházi szervezet kialakítása volt. Géza fejedelem uralkodása idején már megkezdődött a kereszténység terjesztése, ám az egyházmegyék megszervezése elsősorban fiához, Szent István királyhoz kötődik.
Az egri püspökséget a hagyomány szerint 1004-ben alapította első királyunk. Az alapítás pontos időpontja azonban történettudományi kérdés, mivel az eredeti alapítólevél nem maradt fenn. Annyi bizonyos, hogy 1009-ben az egri egyházmegye már létezett.
Az új püspökség védőszentje Szent János apostol és evangélista lett. Eger kiválasztása földrajzi és politikai szempontból egyaránt jelentős döntés volt.
A Bükk és a Mátra előterében, fontos útvonalak találkozásánál fekvő település alkalmasnak bizonyult arra, hogy az északkeleti országrész egyházi központjává fejlődjön.
A püspökség alapítása ugyanakkor nem jelentette azt, hogy a mai értelemben vett város már kialakult volna. Eger korai történetének számos részlete ma is kutatás tárgya.
Miért éppen Eger lett a püspökség székhelye?
A középkori Eger földrajzi adottságai jelentősen különböztek a mai város képétől. Az Eger-patak völgye helyenként mocsaras, áradásoknak kitett terület volt, miközben a környező magaslatok kedvezőbb feltételeket biztosítottak a megtelepedéshez.
A mai várdomb különösen fontos szerepet játszott a település korai fejlődésében. A régészeti kutatások Árpád-kori településnyomokat és korai egyházi építmények maradványait is feltárták ezen a területen.
Az egyik legérdekesebb lelet egy kör alaprajzú épület maradványa, amely a 10–11. század fordulójáról származhat. A kutatók feltételezése szerint keresztelőkápolnaként szolgálhatott.
Ez arra utal, hogy a várdomb már az államalapítás idején vallási és települési szempontból jelentős hely lehetett.
A hagyomány azt is megőrizte, hogy Szent István király a várral szemközti, Királyszéke néven ismert magaslatról figyelte az első székesegyház építését. A történet szép része Eger múltjának, de történeti bizonyíték nem támasztja alá, hogy a király valóban személyesen jelen volt az építkezésnél.
Az elveszett alapítólevél különös története
Az egri püspökség történetének egyik legérdekesebb fejezete az alapítólevél sorsa.
Az eredeti, Szent István korából származó dokumentumot nem ismerjük. A későbbi századokban ezért különösen fontossá vált az egyház birtokainak, kiváltságainak és jogainak írásos megerősítése.
IV. Béla király 1261-ben új adománylevelet állított ki az egri püspökség számára. Az oklevél elkészítését tanúvallomások, korábbi jogok és birtokviszonyok vizsgálata előzte meg.
A dokumentum Szent Istvánt nevezte meg az egri egyház alapítójaként és adományozójaként.
Az 1261-es oklevél azonban szintén különös sorsra jutott.
A régi történeti feldolgozás szerint egy Samu nevű férfi, aki korábban az egri püspökség szabadosa, később nemese volt, elégette a dokumentumot, majd Ruténiába menekült.
Az eseményt a későbbi okleveles hagyomány őrizte meg.
V. István király 1271-ben Lampert egri püspök kérésére megerősítette apja rendelkezéseit, és az oklevél szövegét ismét rögzítették.
A dokumentumot későbbi magyar uralkodók is átíratták, illetve megerősítették. Ezeknek a középkori másolatoknak és megerősítéseknek köszönhetően ismerhetjük ma az egri püspökség legkorábbi birtokviszonyainak fontos részleteit.
Egy püspökség, amely hatalmas területet fogott össze
A középkori egri püspökség területe jóval nagyobb volt a mai Egri Főegyházmegyénél.
A történeti források szerint egyházi joghatósága és tizedszedési jogai az ország északkeleti részének jelentős területeire terjedtek ki.
V. István 1271-es oklevele többek között Borsod, Abaújvár, Zemplén, Ung, Szabolcs, Zaránd, Külső-Szolnok, Hevesújvár, Bereg és Ugocsa területét említi az egri egyház tizedjogaival összefüggésben.
Fontos azonban különbséget tenni az egyházmegye tényleges egyházi joghatósága és a püspökséget megillető tizedjövedelmek földrajzi kiterjedése között. A két terület nem minden esetben fedte egymást.
A hatalmas térség megszervezése komoly feladatot jelentett.
A püspökség működéséhez templomokra, papokra, birtokokra, gazdasági központokra és megfelelő közlekedési kapcsolatokra volt szükség.
Az egyházi szervezet kialakulása így szorosan összekapcsolódott a településhálózat fejlődésével.
Az Eger-patak völgye mint püspöki birtok
Az egri püspökség történetében különösen fontos szerepet játszottak a város környéki földbirtokok.
Az 1261-es oklevélben szereplő egri völgy, latin nevén vallis Agriensis, a püspökség egyik meghatározó birtokterületét jelentette.
A történeti birtokleírás több olyan települést is megemlít, amelynek neve ma is ismerősen cseng.
Felsőtárkány, Felnémet, Eger, Tihamér, Maklár, Nagytálya, Andornaktálya térsége és más környező települések mind kapcsolódnak az egykori püspöki birtokrendszer történetéhez.
A birtokok nem csupán jövedelmet biztosítottak. A mezőgazdasági termelés, a szőlőművelés, az erdőgazdálkodás és a helyi gazdasági kapcsolatok fejlődésének is fontos színterei voltak.
A középkorban az Eger-patak egyes szakaszai Heves és Borsod vármegye határvidékéhez is kapcsolódtak. Ez jól mutatja, hogy a korabeli közigazgatási viszonyok jelentősen eltértek a mai megyehatároktól.
A vallon telepesek és Eger fejlődése
A 11. századtól Eger és környéke történetében a nyugatról érkező telepesek is szerepet kaptak.
Az Egri Főegyházmegye történeti összefoglalója szerint a Liège környékéről érkező vallonok jelenléte a 11. század közepétől mutatható ki a térségben.
A telepesek mesterségbeli tudást, építési tapasztalatokat és gazdasági ismereteket hoztak magukkal.
Jelenlétükkel a kutatók több helynév eredetét is összefüggésbe hozzák, bár egyes névmagyarázatok vitatottak.
A vallon telepeseknek a szőlőművelés és a borkultúra fejlődésében is szerepet tulajdonítanak.
Ez különösen érdekes Eger esetében, hiszen a szőlő és a bor évszázadokon keresztül a város gazdaságának és arculatának meghatározó eleme maradt.
A középkori egyházi birtokok, a szőlőtermesztés és a későbbi egri borkultúra története így több ponton összekapcsolódik.
A tatárjárás pusztítása és az újjáépítés
Az egri püspökség történetének egyik legsúlyosabb csapását az 1241–1242-es tatárjárás jelentette.
Rogerius mester korabeli beszámolója szerint a tatárok feldúlták Egert, embereket öltek meg, és az egyház kincseit is elrabolták.
A későbbi királyi oklevelek ugyancsak megemlékeznek az egri egyház pusztulásáról.
A székesegyház és az egyházi épületek súlyos károkat szenvedtek, értékes iratok semmisültek meg, és a káptalan tagjai közül is többen életüket vesztették.
A pusztítás után az újjáépítés hosszú folyamatot jelentett.
Az egri vár középkori fejlődése szorosan összefüggött a püspöki központ védelmének megerősítésével.
A várdombon álló székesegyház és az egyházi épületek együttese a későbbi századokban is meghatározta Eger arculatát.
A ma látható várfalak között sétálva éppen ezért nemcsak az 1552-es ostrom emlékeivel találkozunk, hanem egy jóval korábbi egyházi központ történetének maradványaival is.
Amikor a püspökségnek el kellett hagynia Egert
A 16. század újabb fordulatot hozott az egri egyház történetében.
Az 1552-es várvédelem idején Eger még ellenállt az oszmán támadásnak, 1596-ban azonban a vár török kézre került.
A hódoltság következtében a püspökség nem működhetett tovább korábbi székhelyén.
Az egyházmegye irányítása hosszú időre Egeren kívülre került, többek között Kassához és Jászóhoz kapcsolódott.
A püspökség azonban intézményként tovább élt.
A török uralom megszűnése után Telekesy István püspök idején, a 17. század végén és a 18. század elején ismét megkezdődött az egri egyházi központ újjászervezése.
A visszatérés új korszakot nyitott a város történetében.
A püspökségből a barokk Eger született meg
A 18. században Eger az ország egyik jelentős egyházi és kulturális központjává fejlődött.
A püspökök nagyszabású építkezéseket kezdeményeztek, templomokat, iskolákat és intézményeket támogattak.
Különösen meghatározó volt Barkóczy Ferenc és Eszterházy Károly tevékenysége.
Eszterházy Károly püspök nevéhez fűződik a Líceum építésének befejezése és az egri oktatás jelentős fejlesztése.
Az épületet egyetemi célokra szánta, ám az egyetemalapításhoz szükséges uralkodói jóváhagyást nem sikerült megszereznie.
Az egri orvosképzés történetének is különleges fejezete kezdődött ebben az időszakban. Markhot Ferenc közreműködésével 1769-ben megszervezték a Schola Medicinalis Agriensis orvosi iskolát.
Eszterházy püspöksége alatt az Érsekkert rendezése, a püspöki rezidencia bővítése és számos más városi fejlesztés is megvalósult.
Ezek az építkezések máig meghatározzák Eger történelmi belvárosának megjelenését.
1804 – az egri püspökség érsekséggé emelkedik
Az egri egyháztörténet következő nagy fordulópontja 1804-ben következett be.
VII. Pius pápa a hatalmas kiterjedésű egri püspökség területéből létrehozta a kassai és a szatmári püspökséget, Egert pedig érseki és metropolitai rangra emelte.
Az átszervezésre azért is szükség volt, mert az addigi egyházmegye rendkívüli méretei megnehezítették az egyházi igazgatást.
Az első egri érsek Fuchs Ferenc lett, aki 1804 és 1807 között vezette az új főegyházmegyét.
Az érseki rang új fejezetet nyitott Eger életében.
A 19. században felépült a ma ismert egri főszékesegyház is, amelynek építését Pyrker János László érsek kezdeményezte. A Hild József tervei alapján emelt bazilikát 1837-ben szentelték fel.
Az Eszterházy téren álló monumentális épület ma Eger egyik legismertebb jelképe.
Mit jelent ma az egri püspökség öröksége?
Az egykori püspökség ma Egri Főegyházmegye néven működik tovább.
Területe az évszázadok során többször változott, de Eger továbbra is az északkelet-magyarországi katolikus egyházi élet egyik legfontosabb központja.
A főegyházmegye Heves megye mellett Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Jász-Nagykun-Szolnok megye jelentős területeire is kiterjed.
Az egyházi örökség azonban nem kizárólag a templomokban és a vallási életben érhető tetten.
A Főegyházmegyei Könyvtár, az Egri Főegyházmegyei Levéltár, a Líceum, az Érseki Palota, a bazilika és a vár középkori székesegyházának maradványai egyaránt arról tanúskodnak, hogy az egyház milyen jelentős szerepet játszott a város történetében.
A levéltárban őrzött iratok a vallási élet mellett birtokügyekről, gazdasági kapcsolatokról, oktatásról és a helyi társadalom mindennapjairól is értékes adatokat tartalmaznak.
A középkori egri püspökség történetének megismerése ezért jóval többet jelent egyháztörténeti kutatásnál. Segítségével Eger és Heves megye településeinek fejlődését is jobban megérthetjük.
Több mint ezer év, amely ma is jelen van Egerben
Kevés magyar város mondhatja el magáról, hogy történelmi fejlődése ilyen szorosan kapcsolódik egy több mint ezeréves egyházi intézményhez.
Egerben az első püspöki központtól a középkori székesegyházon át a barokk építkezésekig és a 19. századi bazilikáig szinte minden korszak hátrahagyta a maga emlékeit.
A püspökség története egyszerre szól az államalapításról, a kereszténység terjedéséről, a középkori birtokviszonyokról, a tatárjárás pusztításáról, a török hódoltság nehézségeiről és a város újjászületéséről.
A régi oklevelekben szereplő településnevek közül sok ma is megtalálható Eger környékén. Az egykori püspöki birtokok helyén ma falvak, városrészek, szőlőültetvények és közutak húzódnak.
A történelmi belvárosban sétálva pedig gyakran úgy haladunk el az egyházi múlt emlékei mellett, hogy nem is gondolunk arra, milyen hosszú történet kapcsolódik hozzájuk.
Az egri püspökség alapítása tehát nem csupán egy több mint ezer évvel ezelőtti esemény volt. Olyan történelmi fordulópont, amely évszázadokra meghatározta Eger fejlődésének irányát, és amelynek öröksége ma is a város mindennapi életének része.
Források
Minden, ami Eger – Az egri püspökség alapítása (2017)
Egri Főegyházmegye – Az egri püspökség alapításától a török hódoltság idejéig
Egri Főegyházmegye – A török félholdtól a diktatúráig
Egri Főegyházmegye – Főegyházmegyei Levéltár
Egri Főegyházmegye – Köszöntő és a főegyházmegye bemutatása
Borítókép: Az egri Líceum Főegyházmegyei Könyvtárának mennyezetfreskója, részlet. Fotó: Szinok Gábor.
Legutóbbi hozzászólások