Harminc százalékkal kevesebb szőlő termett az Egri Borvidéken – a minőség azonban bizakodásra ad okot

Október elején befejeződött a 2026-os szüret az Egri Borvidéken. Az idei év komoly kihívások elé állította a szőlőtermelőket: a tartós aszály és a csapadékhiány miatt hozzávetőlegesen 30 százalékkal kevesebb szőlőt takarítottak be. A gazdák ugyanakkor a termés minőségére nem panaszkodnak. A kisebb mennyiség tehát nem feltétlenül jelent gyengébb évjáratot, de az idei tapasztalatok ismét ráirányítják a figyelmet a borvidék egyik legsúlyosabb problémájára, a változó éghajlatra.

Kevesebb szőlő került a pincékbe

Az Egri Borvidéken az október elején lezárult szüret után már körvonalazódnak a 2026-os év legfontosabb tapasztalatai. A mennyiségi eredmények elmaradnak a megszokottól, miközben a betakarított szőlő minősége kedvező képet mutat.

A TV Eger október 9-i beszámolója szerint a szőlőtermés hozzávetőlegesen 30 százalékkal csökkent. A visszaesés hátterében elsősorban az idei aszály áll, amely a vegetációs időszakban komoly terhelést jelentett az ültetvényeknek.

Ez jelentős veszteség egy olyan borvidéken, ahol a szőlőtermesztés és a borkészítés nemcsak gazdasági tevékenység, hanem évszázados hagyomány is.

Eger, Egerszalók, Noszvaj, Ostoros, Demjén, Andornaktálya és a borvidék további településeinek szőlőültetvényei fontos szerepet töltenek be a térség mezőgazdaságában. A terméskiesés ezért nemcsak a szőlőtermelőket, hanem a borászatokat és közvetve a helyi gazdaság más szereplőit is érintheti.

A 30 százalékos visszaesés ugyanakkor összesített becslésként értelmezhető. Az egyes ültetvények között jelentős különbségek lehetnek a talajadottságok, a fekvés, a szőlőfajta és a művelési mód függvényében.

Az aszály lett az év egyik legnagyobb kihívása

A 2026-os esztendő ismét megmutatta, milyen sérülékeny lehet a mezőgazdaság a szélsőséges időjárással szemben.

A szőlő ugyan viszonylag jól alkalmazkodik a szárazabb körülményekhez, a tartós vízhiány azonban már a növény fejlődését és termésképzését is befolyásolja.

A csapadékhiány következtében lassulhat a bogyók növekedése, kisebbek lehetnek a fürtök, és csökkenhet az egy tőkéről betakarítható szőlő mennyisége. A különösen erős vízstressz a levelek működését, a cukorképződést és az érési folyamatokat is kedvezőtlenül érintheti.

A helyzetet tovább nehezítheti, hogy a nyári hőhullámok idején a talaj gyorsabban veszít nedvességtartalmából. A sekélyebb termőrétegű vagy kedvezőtlenebb vízgazdálkodású területeken ez különösen komoly problémát okozhat.

Az egri borvidék változatos domborzata miatt az egyes dűlők eltérően reagálhatnak az időjárási szélsőségekre. Egy mélyebb termőrétegű, jobb vízmegtartó képességű terület másként viseli az aszályt, mint egy meredekebb, gyorsabban kiszáradó lejtő.

A kérdés ezért ma már nem csupán az, hogy mennyi csapadék hullik egy adott évben, hanem az is, hogy a talaj mennyit képes abból megőrizni.

A kevesebb termés nem feltétlenül jelent rosszabb bort

Az idei szüretről érkező egyik legfontosabb kedvező hír, hogy a gazdák a minőségre nem panaszkodnak.

A szőlőtermesztésben ugyanis a mennyiség és a minőség nem mindig jár együtt.

Mérsékelt termésterhelés mellett a tőke erőforrásai kevesebb fürt között oszlanak meg, ami bizonyos körülmények között kedvezhet a beltartalmi értékek kialakulásának.

A kisebb bogyók esetében a héj és a gyümölcshús aránya is megváltozhat. Ez különösen a vörösborszőlőknél lehet fontos, hiszen a héjban található számos szín- és aromaanyag, valamint a bor szerkezetét befolyásoló fenolos vegyület.

Az aszály azonban önmagában nem minőségi előny. A túlzott vízhiány megakaszthatja az érést, és kedvezőtlenül befolyásolhatja a savak, aromák és cukrok egyensúlyát.

Éppen ezért a 2026-os évjárat tényleges megítéléséhez még időre lesz szükség.

A szőlő minőségéről szóló kedvező termelői tapasztalatok biztatóak, de a borok végső karaktere az erjedés, az érlelés és a borászati feldolgozás során alakul ki.

Mit jelenthet mindez az Egri Bikavér és az Egri Csillag számára?

Az Egri Borvidék két legismertebb közösségi bora, az Egri Bikavér és az Egri Csillag szempontjából is érdekes lehet az idei évjárat.

Mindkét bor több szőlőfajta házasításával készül, így az egyes fajták eltérő érési tulajdonságai és az évjárat sajátosságai fontos szerepet játszanak a végső összetételben.

Az Egri Bikavér esetében a megfelelő érettség, a savszerkezet, a tanninok és az aromák összhangja meghatározó. Az Egri Csillagnál a frissesség, a gyümölcsösség és a kiegyensúlyozott savérzet kerülhet előtérbe.

Egy meleg, száraz évjárat más jellegű alapanyagokat adhat, mint egy hűvösebb, csapadékosabb esztendő.

A borászok feladata éppen az, hogy a rendelkezésre álló szőlőből az évjárat adottságainak megfelelő, harmonikus borokat készítsenek.

A 2026-os borokról tehát még korai lenne végleges következtetéseket levonni. A mostani beszámolók alapján azonban van ok a bizakodásra.

A terméskiesés gazdasági következményekkel is járhat

A kisebb termés nemcsak a pincékbe kerülő szőlő mennyiségét befolyásolja.

A szőlőtermesztés költségeinek jelentős része akkor is felmerül, ha végül kevesebb termést sikerül betakarítani. A metszés, a növényvédelem, a talajművelés, az ültetvények fenntartása és a szüreti munkák egyaránt kiadásokkal járnak.

Ha egy gazdaság az előző évekhez hasonló ráfordítások mellett lényegesen kevesebb szőlőt értékesíthet, az kedvezőtlenül érintheti a jövedelmezőségét.

A helyzet különösen azokat a termelőket állíthatja nehéz döntések elé, akik elsősorban szőlőértékesítésből élnek, és nem rendelkeznek saját feldolgozóval vagy palackos borértékesítéssel.

A borászatok számára ugyanakkor az alapanyag mennyisége és ára, a készletek nagysága, valamint a piaci kereslet egyaránt meghatározó lehet.

A terméscsökkenésből azonban önmagában még nem következik, hogy az egri borok ára automatikusan emelkedni fog. Ehhez a teljes piaci helyzetet, a korábbi évjáratok készleteit és az értékesítési lehetőségeket is figyelembe kell venni.

Egyre fontosabb a talaj vízmegtartó képessége

Az idei aszály ismét előtérbe helyezi az alkalmazkodás kérdését.

A szőlőtermesztésben különösen fontossá válhatnak azok a módszerek, amelyek segítik a talaj nedvességének megőrzését.

A megfelelő talajművelés, a szervesanyag-tartalom növelése, a tudatosan kialakított sorköztakarás és az erózió mérséklése mind hozzájárulhatnak az ültetvények ellenálló képességéhez.

A sorköztakarás alkalmazása azonban száraz körülmények között különös körültekintést igényel, hiszen a takarónövények maguk is vizet fogyasztanak.

Az öntözés szintén felmerülhet alkalmazkodási lehetőségként, de a víz rendelkezésre állása, a beruházási költségek és a környezeti szempontok miatt nem jelent minden termelő számára egyszerű megoldást.

A borvidék jövőjében ezért egyre nagyobb szerepet kaphat a termőhelyek pontos ismerete és az egyes ültetvényekhez igazított gazdálkodás.

A klímaváltozás mezőgazdasági hatásairól október 8-án a TV Eger is foglalkozott. A helyi televízió dr. Lakatos László meteorológussal, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem tanszékvezetőjével beszélgetett a forró nyarakról, a csapadékhiányról és a mezőgazdaság előtt álló kihívásokról.

Mindez jól mutatja, hogy az idei szőlőtermés visszaesése egy sokkal szélesebb körű probléma része.

Amikor még puttonyosok járták az egri szőlőket

A Minden, ami Eger oldalán szeptemberben több alkalommal is felidéztük az egri szüret múltját.

Az „Amikor még puttonyosok járták az egri szőlőket – ilyen volt a szüret Egerben a 60-as, 70-es években” című összeállításunkban régi felvételek segítségével mutattuk be azt a korszakot, amikor a szőlő betakarítása még rengeteg kézi munkát igényelt.

A szüreti időszak akkoriban egész közösségeket mozgatott meg. Családok, napszámosok és munkatársak dolgoztak együtt a szőlőhegyeken, a termést pedig puttonyokkal, szekerekkel és később teherautókkal szállították a feldolgozás helyszínére.

Egy másik korábbi írásunkban az 1958-as egri szüretet idéztük fel, amikor a korabeli újságok még a vártnál nagyobb termésről számoltak be. Akkor október közepén az egri gazdák még javában dolgoztak, és az őszi esők sürgették a betakarítást.

Érdekes összevetni az akkori és a mostani körülményeket.

Míg 1958-ban a bőséges termés és az októberi csapadék jelentett kihívást, 2026-ban a tartós szárazság és a terméskiesés került előtérbe.

A két év időjárási körülményeiből természetesen nem lehet általános éghajlati következtetéseket levonni, de a különbség jól érzékelteti, mennyire meghatározó az időjárás a szőlőtermesztésben.

A Szépasszony-völgyben folytatódik az év egyik legfontosabb munkája

Bár a szőlő betakarítása lezárult, a borászatokban korántsem ért véget a munka.

A mustok erjedése, a fiatal borok kezelése, az első fejtések és a későbbi érlelési folyamatok mind hozzátartoznak az őszi-téli időszakhoz.

Eger legismertebb bornegyedében, a Szépasszony-völgyben ilyenkor már nem a szüreti munkák, hanem az újborok születése kerül előtérbe.

Korábbi, „Helló ősz! Helló Völgy!” című írásunkban éppen azt mutattuk be, milyen különleges hangulata van a pincesoroknak az őszi hónapokban.

A szüreti időszak vége ugyanis nem jelenti a boros élet végét. A pincékben tovább zajlik a munka, a látogatók pedig ilyenkor is megismerhetik az egri borvidék hagyományait és borait.

A 2026-os évjárat tanulságai még hosszú ideig velünk maradhatnak

Az idei szüret mérlege kettős.

A hozzávetőlegesen 30 százalékos terméscsökkenés jelentős veszteséget jelenthet a termelőknek, ugyanakkor a kedvező minőségi tapasztalatok reményt adnak arra, hogy a 2026-os évjáratból értékes egri borok születhetnek.

A következő hónapokban derül majd ki, hogyan alakulnak az újborok, és milyen eredményeket hoz a borászok számára a nehéz esztendő.

A hosszabb távú kérdés azonban ennél is fontosabb.

Hogyan tud alkalmazkodni az Egri Borvidék a forróbb nyarakhoz, a tartós csapadékhiányhoz és az egyre kiszámíthatatlanabb időjárási körülményekhez?

Eger szőlő- és borkultúrája évszázadok során számos nehéz időszakot átvészelt. A borvidék története a folyamatos alkalmazkodás története is.

A 2026-os szüret most újabb figyelmeztetést adott: a jó minőségű bor alapja továbbra is az egészséges szőlő, annak jövője pedig egyre szorosabban összefügg a termőföld és a vízkészletek megőrzésével.

Idén kevesebb szőlő került az egri pincékbe, de a borvidék számára a legfontosabb kérdés továbbra is az, hogy a következő évtizedekben milyen feltételek között teremhet meg az egri bor alapanyaga.