A Cifra-malomtól a Práff-malomig – amikor még víz hajtotta Eger malmait

Az Eger-patak ma elsősorban a városkép része, évszázadokon keresztül azonban valódi energiaforrás volt. Malomkerekeket forgatott, gabonát őrölt, műhelyeket szolgált ki, és családok megélhetését biztosította. Ennek az eltűnt világnak egyik legérdekesebb emléke a Cifra-malom, későbbi nevén Práff-malom története.

Eger történetét nehéz lenne elképzelni az Eger-patak nélkül. A víz azonban régen jóval többet jelentett annál, mint amit ma látunk belőle: munkát végzett.

A patak völgyében egymást követték a víz erejét hasznosító malmok. A Magyar Nemzeti Levéltárban is megtalálható P. Kovács Melinda Malmok az egri völgyben a 16. század végéig című, 1996-ban megjelent tanulmánya, amely részletesen foglalkozik ezzel a mára nagyrészt eltűnt gazdasági világgal. A tanulmány az Archivum – A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. kötetében jelent meg.

Már a 16. században malom állhatott ezen a vidéken

A Cifra-malom történetének előzményei egészen a 16. századig vezethetnek vissza.

Az 1580-as években, Eger északi védműveinek kialakítása idején Tenky Pál azért fordult panasszal az uralkodóhoz, mert házát és vízimalmát a városfal építése miatt le akarták bontani. A történeti kutatások ezt a malmot kapcsolatba hozzák a későbbi Cifra-malom környékével.

A török korban sem veszítette el jelentőségét a vízenergia. Evlija Cselebi 17. századi leírásában szintén említ vízimalmokat Egerben.

A malmoknak nagyon is gyakorlati jelentőségük volt: a város és környékének gabonáját valahol meg kellett őrölni, ehhez pedig az elektromosság és a gőzgépek elterjedése előtt az egyik legkézenfekvőbb energiaforrást maga a patak biztosította.

A Cifra hóstya egyik fontos ipari épülete

Peterscák Tivadar Eger történetével foglalkozó tanulmánya már egészen konkrétan fogalmaz: a Cifra hóstya nevezetes ipari épületei közé tartoztak a malmok és a püspöki téglaégető.

A Cifra-malom a Malom-árok és az Eger-patak találkozásánál állt, és már a 18. század végi térképeken is feltűnik.

A környék akkor egészen más képet mutatott, mint napjainkban. Kertek, szántók, pincék, présházak és gazdasági épületek vették körül, miközben a malomhoz folyamatosan érkezhetett az őrölni való gabona.

A hely jelentőségét még a környék elnevezései is őrzik: a Malom utca és a Malom-árok ma is emlékeztet arra az időszakra, amikor a vízenergia Eger gazdaságának természetes része volt.

Hogyan lett a Cifra-malomból Práff-malom?

A malom később Práff-malomként vált ismertté.

A név a Práff családhoz kötődött. Az Egri Történeti Ismerettár összefoglalása szerint 1937-ben Práff Nándor tulajdonában állt a malom. Eger városának egyik hivatalos dokumentuma Práff Nándort – aki 1894 és 1966 között élt – gőzmalomtulajdonosként, a Hevesvármegyei Malomszövetség elnökeként és a Magyar Nemzeti Bank Egri Fiókjának cenzoraként is megnevezi.

Vagyis a család neve nem véletlenül kapcsolódott össze az egri malomiparral.

Még az 1920-as években is víz hajtotta

Talán ez a történet egyik legérdekesebb részlete.

Peterscák Tivadar kutatása szerint a Práff-malom még az 1920-as években is vízimalomként működött.

Ez azt jelenti, hogy miközben Egerben már megjelentek a modern ipari berendezések, és a gőz-, majd villamos meghajtás egyre nagyobb szerepet kapott, itt még mindig az Eger-patak energiája dolgozott.

A víz útját zsilipekkel szabályozták. A megfelelő helyre vezetett víz megforgatta a malomkereket, annak tengelye pedig fogaskerekeken és áttételeken keresztül mozgásba hozta a malomkövet.

A gabonát egy garatba töltötték, ahonnan fokozatosan került az őrlőkövek közé. A forgó felső kő és az álló alsó kő között a búzaszemek összezúzódtak. A molnárnak közben folyamatosan figyelnie kellett a vízhozamot, a kövek járását és az őrlemény minőségét.

A molnár tehát nem egyszerűen „bekapcsolta” a malmot. A víz változó erejéhez alkalmazkodva kellett működtetnie egy meglehetősen összetett gépezetet.

Egy malom tele különleges hangokkal

Próbáljuk elképzelni ezt a helyet száz-százötven évvel ezelőtt.

Odakint az Eger-patak és a malomárok vize zúgott. Forgott a hatalmas fakerék, odabent pedig tengelyek és fafogazatú kerekek mozogtak. Közben csattogott a gabonát adagoló szerkezet, súrlódtak a malomkövek, és mindenütt finom lisztpor szállt.

A molnár már a gépek hangjából sokszor felismerhette, ha valami nem megfelelően működött.

A vízimalom ezért egyszerre volt műhely, üzem és egy különös, folyamatosan mozgó gépezet.

Az 1878-as egri árvíz a malmot is érintette

Az Eger-patak azonban nemcsak energiát adott.

Időnként megmutatta pusztító erejét is.

Az 1878-as nagy egri árvíz során a Cifra-kapu térségében átszakadt a védelem, és az észak felől érkező hatalmas víztömeg elöntötte a területet, majd továbbvonult a város irányába.

A malom környéke közvetlenül érintett volt.

Az árvíz után Egerben komolyan foglalkoztak a patak rendezésével. Érdekes kapcsolódás, hogy a Minden, ami Eger korábbi, az elfeledett egri Erzsébet hídról szóló cikkében is szerepel: 1879-ben a város közgyűlése új fahíd építéséről döntött a Cifra-malomnál.

Ez jól mutatja, hogy a malom nem valamilyen távoli gazdasági épület volt, hanem a környék egyik fontos tájékozódási pontja.

Nem tűnt el teljesen a Cifra-malom

A történet végén egy fontos tévhitet is érdemes helyretenni.

A vízimalom mint működő üzem valóban eltűnt, a malomkerék sem forog már, de maga az épület nem semmisült meg nyomtalanul.

Peterscák Tivadar 2012-ben készült fényképe az egykori Cifra-, illetve Práff-malom épületét már az Eventus Szakképző Iskola épületeként mutatja be.

Így Eger egyik régi vízimalmának története különös módon ma is folytatódik: funkciója teljesen megváltozott, de az épület tovább őrzi annak a korszaknak az emlékét, amikor itt még a patak vize forgatta a malom szerkezetét.

A Minden, ami Eger már korábban is foglalkozott az egri malmokkal

A témának saját előzménye is van oldalunkon.

A Minden, ami Eger 2018-ban megjelent, Az Eger-patak egykoron húsz vízimalmot hajtott című összeállítása húsz egykori malmot sorol fel a patak mentén. A felsorolásban megtalálható a Práff-malom mellett a Kallómalom, a püspöki malom, az Adamcsek-malom, valamint az Andornaktályán, Nagytályán, Makláron és Füzesabonyban működött több vízimalom is.

Ez alapján még jobban érzékelhető, milyen jelentős „ipari tengely” volt egykor az Eger-patak völgye.

Kapcsolódó cikk:
Minden, ami Eger – Az Eger-patak egykoron húsz vízimalmot hajtott

Az 1878-as árvíz utáni Cifra-malmi hídról pedig itt írtunk:

Minden, ami Eger – Az elfeledett egri Erzsébet híd története

A fotó is egy darabot őriz ebből a világból

A cikkhez mellékelt régi felvétel különösen értékes, mert egy működő nagytályai vízimalmot örökít meg.

Nagytálya szintén az Eger-patak malomvilágához tartozott. A település területén működött a Berki-malom, amelynek emléke napjainkig fennmaradt. Egy 2024-es hivatalos környezetvédelmi dokumentum még ma is „egykor vízimalom, majd major – Berki malom/Berki tanya” megnevezéssel azonosítja a területet, amelyet nyugatról az Eger-patak, keletről pedig a Malom-csatorna határol.

A fénykép ezért nem egyszerű illusztráció: segít elképzelni azt a vízi és technikai környezetet, amelyhez az egri Cifra-malom is tartozott.

Fotó: működő vízimalom Nagytályán

Ami ma csendes patak, egykor gépeket hajtott

Ha ma végigsétálunk az Eger-patak mellett, nehéz elképzelni, hogy ugyanennek a víznek az energiájára valaha egész malomrendszer épült.

Pedig a patak mentén generációkon keresztül malomkerekek forogtak.

A Cifra-, majd Práff-malom története ennek az elveszett világnak az egyik legszebb egri emléke. Egy olyan korszaké, amikor még nem villanymotorok és ipari gépsorok végezték az őrlést: a Bükk felől érkező víz ereje mozgatta a gépeket, a malomkövek pedig ebből az energiából készítették a mindennapi kenyérhez szükséges lisztet.