Augusztus 19-én világszerte a fotográfiát ünnepeljük. A Fotózás Világnapja azonban jóval többről szól annál, hogy elővegyük a fényképezőgépet vagy a telefont. Ez a nap a megörökített pillanatokról, az emlékeinkről, a történelem vizuális lenyomatairól és azokról az emberekről is szól, akik képeikkel megmutatják nekünk a világot. Egerben pedig különösen sok minden emlékeztet arra, milyen fontos szerepe van a fényképnek egy város múltjának megőrzésében.
Miért éppen augusztus 19.?
A dátum nem véletlen.
augusztus 19-én Párizsban hozták nyilvánosságra Louis-Jacques-Mandé Daguerre forradalmi fényképészeti eljárását, a dagerrotípiát. A francia állam megszerezte az eljárás jogait, majd annak részleteit nyilvánosságra hozták, így a technika gyorsan elterjedhetett.
A dagerrotípia egyik különlegessége az volt, hogy nem papírra, hanem ezüstözött rézlemezre készült a kép. Minden dagerrotípia egyedi darab volt: nem létezett hozzá olyan negatív, amelyről tetszőleges számú másolatot lehetett volna készíteni.
A Library of Congress történeti összefoglalója szerint Daguerre találmányát 1839-ben hivatalosan is bejelentették Párizsban, és még ugyanabban az évben elkészültek az első amerikai dagerrotípiák is.
A Fotózás Világnapjának hivatalos történeti összefoglalója szerint a nemzetközi ünnep ötletét O. P. Sharma indiai fotográfiaoktató vetette fel 1988-ban, az első megemlékezést pedig 1991-ben tartották. Később az internet segítségével az esemény valóban világméretűvé vált.
A fényképezés megváltoztatta azt is, ahogyan emlékezünk
A fényképezés megjelenése előtt egy ember arcképének vagy egy város látványának megörökítése elsősorban festők és grafikusok feladata volt.
A fotográfia azonban valami egészen újat adott az emberiségnek: lehetőséget arra, hogy egy valóban létező pillanat vizuális lenyomatát őrizze meg.
Ezért különösen értékesek ma a 19. és 20. században készült városfotók.
Egy száz évvel ezelőtti utcakép nem egyszerűen régi fénykép. Megmutathatja, milyen üzletek működtek egy épületben, hogyan öltözködtek az emberek, milyen járművek közlekedtek, hol álltak fák, milyen volt egy tér burkolata vagy éppen egy olyan ház, amely ma már nem létezik.
A fotográfia ezért nemcsak művészet, hanem történelmi dokumentum is.
Eger és a fényképezés – egy város, amelyet generációk óta megörökítenek
Eger ebből a szempontból különösen hálás hely.
A vár, a Dobó tér, a minaret, a Bazilika, a Líceum, a Széchenyi utca, a régi hóstyák, a templomtornyok és a várost körülölelő dombok generációk óta kínálnak témát amatőröknek és hivatásos fotográfusoknak.
De az igazán értékes helytörténeti fényképek sokszor nem is a legismertebb műemlékeket ábrázolják.
Egy lebontás előtt álló ház, egy régi kirakat, egy eltűnt utcarészlet, egy szüreti jelenet, egy egri család portréja vagy egy hétköznapi pillanat évtizedekkel később felbecsülhetetlen dokumentummá válhat.
Ebben rejlik a helyi fotográfia egyik legfontosabb küldetése:
megőrizni a mai Egert a holnap számára.
Több mint hat évtizedes egri fotóklub
Egernek komoly szervezett fotográfiai hagyománya is van.
Az Egri Kulturális és Művészeti Központ ismertetője szerint a Heves Megyei Fotóklub 1958-ban alakult. Tagjai Egerből és Heves vármegye más településeiről érkező amatőr fotósok voltak.
Az évtizedek során rendszeressé váltak a klubfoglalkozások, fotóművészeti alkotótáborok, megyei kiállítások és az Észak-magyarországi Fotóművészeti Szemle rendezvényei.
Különösen érdekes, hogy a klub hosszú ideje az Egri Fotóművészeti Alkotótábort is megszervezi. Tevékenységét 1994-ben Dulovits Jenő-plakettel, 2014-ben pedig Konkoly-Thege Miklós-plakettel ismerték el.
Ez jól mutatja, hogy Eger nem csupán kedvelt fotótéma: maga a fotóművészet is több évtizedes közösségi hagyománnyal rendelkezik a városban.
Egy kevésbé ismert egri fotókincs
A Bródy Sándor Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye olyan fényképeket és képeslapokat őriz, amelyek Eger és Heves vármegye múltjának kutatásához is fontos dokumentumok.
A könyvtár „Arcok” című virtuális összeállítása például Molnár István Géza Nívódíjas egri fotóművész portréiból mutat be válogatást.
A képeken művészek, tanárok és más helyi emberek jelennek meg – vagyis nem pusztán épületeket, hanem egy korszak egri társadalmát is megőrizte a fényképezőgép.
Ez talán a Fotózás Világnapjának egyik legfontosabb helyi üzenete is:
amit ma hétköznapi fényképnek gondolunk, ötven vagy száz év múlva történelmi dokumentum lehet.
Érdekességek a fotográfia világából
A dagerrotípia kezdetben egyáltalán nem jelentett gyors fényképezést. A korai technikák hosszú expozíciós időt igényeltek, ezért a portréalanyoknak mozdulatlanul kellett ülniük.
A technológia azonban elképesztő sebességgel fejlődött.
A dagerrotípia már az 1850-es évek végére veszíteni kezdett népszerűségéből, amikor gyorsabb és olcsóbb fényképészeti eljárások jelentek meg.
A következő másfél évszázad során üveglemezek, filmtekercsek, kisfilmes fényképezőgépek, színes filmek, instant kamerák, digitális fényképezőgépek és végül okostelefonok követték egymást.
A fényképezés technikája szinte felismerhetetlenül megváltozott.
Az alapgondolat azonban ugyanaz maradt:
megállítani egy pillanatot.
Miért szeretünk fényképezni?
Mert vannak pillanatok, amelyeket nem szeretnénk elveszíteni.
Egy naplementét.
Egy szeretett ember mosolyát.
Egy régi házat lebontás előtt.
Egy ünnepet.
Egy találkozást.
Egy várost különleges fényben.
A fénykép egyszerre lehet emlék, dokumentum, műalkotás és üzenet.
A jó fotó pedig gyakran olyasmit is megmutat, amit a helyszínen talán észre sem vettünk.
Egy árnyékot egy régi kapualjban. A napfényt egy barokk homlokzaton. Egy arcot a tömegben. A ködbe burkolózó várat. Vagy Eger egyik megszokott utcáját olyan nézőpontból, amelyben hirtelen újra felfedezzük saját városunkat.
Fotózzuk a jelent – mert egyszer ez is történelem lesz
A Fotózás Világnapja jó alkalom arra is, hogy ne csak a látványosságokat fényképezzük.
Érdemes megörökíteni saját környezetünket: utcáinkat, tereinket, házainkat, üzleteinket, rendezvényeinket és az emberek hétköznapjait.
Gondoljunk bele: milyen izgalommal nézünk ma egy 1900 körül készült egri utcaképet.
Lehetséges, hogy 2126-ban valaki pontosan ugyanilyen kíváncsisággal nézi majd azt a fényképet, amelyet mi készítettünk 2026-ban Egerben.
És talán éppen ezért különleges a fotográfia.
A fényképezőgép egyetlen pillanatot rögzít – de az a pillanat akár évszázadokon át mesélhet.
Boldog Fotózás Világnapját minden fotósnak, és mindenkinek, aki szeret egy pillanatra megállni, körülnézni, észrevenni a szépet – majd megőrizni azt az utókornak!
Források
World Photography Day – a világnap története
Library of Congress – Timeline of the Daguerreotype Era
Library of Congress – The Daguerreotype Medium
Egri Kulturális és Művészeti Központ – Heves Megyei Fotóklub
Bródy Sándor Könyvtár – Arcok, egri és Heves vármegyei fotográfiai emlékek
Legutóbbi hozzászólások