A Tarna siroki szakaszán ma már nem a víz csobogása fogadja az embert. A meder helyén kiszáradt föld, lehullott levelek és ágak hevernek. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság augusztus 17-én „Nekrológ” címmel közölt megrázó írást a folyó állapotáról. A cím nem túlzás: a szakemberek szerint a vízzel együtt egy teljes élővilág kerül veszélybe.
A mellékelt fénykép Siroknál készült. Első pillantásra akár egy erdei ösvénynek is tűnhetne, pedig a Tarna medrét látjuk. Talán éppen ez mutatja meg a legjobban, milyen súlyos helyzet alakult ki 2026 nyarára Heves vármegyében.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság „Nekrológ” című írása egyetlen rövid, de súlyos mondattal kezdődik:
„Hát, így vagyunk. Kiszáradt a Tarna. Megint.”
105 kilométernyi életút – amelyből eltűnik a víz
A Tarna nem egy jelentéktelen kis patak. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság összefoglalója szerint Cered térségében ered, majd mintegy 105 kilométeres út után Jászjákóhalmánál éri el a Zagyvát. Vízgyűjtő területe 2116 négyzetkilométer.
A folyó ökológiai jelentősége is figyelemre méltó. A kutatások szerint 41 halfaj élőhelye, amelyek közül 12 védett, egy pedig fokozottan védett. Többek között sujtásos küsz, kövicsík, halványfoltú küllő, selymes durbincs és magyar bucó is kötődik a vízrendszerhez.
Most azonban hosszú szakaszokon maga a víz hiányzik.
Kápolna, Verpelét, Szajla – és Sirok
A nemzeti park szakemberei szerint a Tarna öt éven belül már második alkalommal száradt ki. Nem csupán az alsóbb, síkvidéki területeken: Kápolna mellett Verpelétnél és Szajlánál is vízhiányt tapasztaltak, vagyis a probléma a dombvidéket is elérte.
A BNPI közleményében külön fényképen szerepel a Tarna siroki szakasza is.
A mostani saját felvétel ugyanezt a drámai állapotot mutatja: ahol víznek kellene folynia, ott száraz meder húzódik a fák között.
A nemzeti park beszámolója szerint helyenként mindössze néhány természetes mélyedésben, illetve korábbi hódgátak maradványainál maradt valamennyi víz. Ezeken az apró vízfoltokon kénytelen osztozni a folyó élővilága és a környék vadállománya.
Nem egyszerűen egy száraz nyárról van szó
A helyzetet különösen aggasztóvá teszi, hogy nem elszigetelt jelenségről beszélünk.
A BNPI 2022-t, 2024-et, 2025-öt és immár 2026-ot is súlyosan aszályos évként említi. A szakemberek szerint Magyarország kis és közepes vízfolyásainak legalább egyharmada ma már időszakos jellegű, vagyis az év valamely időszakában kiszárad. Bizonyos években ez az arány akár a kisvízfolyások kétharmadát is elérheti.
Az országos adatok is aggasztó folyamatot jeleznek. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság szerint az aszályok gyakorisága és intenzitása hosszabb távon növekvő tendenciát mutat.
2026 nyarán Észak-Magyarország sem maradt ki a csapadékhiányból: június vége és július vége között a térségben sokfelé mindössze 15–30 milliméter csapadék hullott.
Már a Bükk és a Mátra patakjai sem jelentenek kivételt
Korábban könnyű volt azt gondolni, hogy a hegyvidéki területek vízfolyásai nagyobb biztonságban vannak. A BNPI mostani beszámolója szerint azonban a Bükk és a Mátra is jelentős csapadékhiánnyal küzd.
Nem kizárólag a Tarna érintett.
A nemzeti park felsorolása szerint kiszáradással küzd többek között a Kövicses-patak, a Laskó, az Eger-patak felső szakasza, a Csernely-patak, a Harica és a Kulcsárvölgyi-patak is.
Ez Eger és Heves vármegye szempontjából különösen fontos figyelmeztetés.
A Minden, ami Eger oldalán már korábban is foglalkoztunk a térség vízrendszerével
A mostani Tarna-helyzet nem előzmények nélküli téma a Minden, ami Eger oldalán sem.
A korábbi, „Szentdomonkos – Heves vármegye rejtett gyöngyszeme a Bükk és a Tarna forrásvidékén” című cikkben már bemutattuk a Tarna forrásvidékének környezetét és azt a különleges tájat, amely a Bükk nyugati pereme és a Tarna-völgy találkozásánál alakult ki.
Korábbi cikkünk Szentdomonkosról és a Tarna forrásvidékéről
Egy régebbi, a Bükk vízrajzával foglalkozó összeállításunkban pedig már arról írtunk, hogy a Tarna gyűjti össze a Bükk legnyugatibb területeinek felszíni vizeit, vagyis a folyó a hegység vízrendszerének is fontos része.
Bükk-hegység – kialakulás, barlangok és vízrajz a Minden, ami Eger oldalán
A korábbi természetjáró cikkeinkben még a Bükk forrásai és patakvölgyei jelentették a nyári hőség egyik természetes menedékét. A 2026-os állapotok azonban egyre világosabban jelzik, hogy már ezeknek a vízrendszereknek a fennmaradása sem tekinthető magától értetődőnek.
Ha eltűnik a víz, az élővilág sem egyszerűen „visszaköltözik”
A kiszáradás egyik legnagyobb veszélye, hogy nem pusztán átmenetileg tűnik el a víz.
Ha egy összefüggő vízrendszer több szakasza egyszerre szárad ki, megszűnhetnek azok a menedékterületek is, ahonnan a víz visszatérése után az élőlények újra benépesíthetnék a folyót.
A BNPI arra figyelmeztet, hogy ilyenkor az életközösség szerkezete is felbomolhat. Elsőként a ritkább és érzékenyebb fajok tűnhetnek el, helyüket pedig gyakoribb vagy akár idegenhonos fajok foglalhatják el.
Vagyis egy folyó újratelődése még nem feltétlenül jelenti az eredeti ökoszisztéma helyreállását.
Ami a föld alatt történik, talán még aggasztóbb
A BNPI írásának egyik legfontosabb megállapítása, hogy a felszíni vízfolyások kiszáradása a felszín alatti vízkészletek csökkenésére is figyelmeztethet.
A közlemény szerint világviszonylatban a felszíni vízfolyások által szállított vízmennyiség több mint fele felszín alatti vizekből származik. Magyarország településeinek ivóvízellátása pedig körülbelül 95 százalékban felszín alatti vízkészletekre támaszkodik.
Ezért a Tarna kiszáradása jóval több annál, mint hogy egy nyáron nem folyik víz egy folyómederben.
Figyelmeztetés arra, hogy a táj teljes vízháztartása változik.
A vizet nem elvezetni, hanem megtartani kell
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szerint alapvető szemléletváltásra van szükség. A csapadékvizet lehetőség szerint helyben kell tartani, nem pedig a lehető leggyorsabban elvezetni a tájból.
A folyók árterektől való elszigetelése, a víz gyors elvezetése és a táj természetes vízmegtartó képességének csökkenése egy olyan korszakban válik különösen veszélyessé, amikor az aszályos időszakok egyre hosszabbak.
A víz ma már nem tekinthető korlátlanul rendelkezésre álló erőforrásnak.
Egy fénykép, amelynek nem szabadna hétköznapivá válnia
A siroki Tarna-mederről készült felvétel önmagában többet mond sok statisztikánál.
Nincs rajta látványos természeti katasztrófa. Nincsenek hatalmas lángok, kidőlt házak vagy villámárvíz.
Éppen ellenkezőleg.
Csend van.
Egy kiszáradt meder, amely lassan erdei ösvényre kezd hasonlítani.
És talán éppen ez benne a legijesztőbb.
Mert ha megszokjuk ezt a látványt, néhány év múlva már természetesnek tűnhet az, aminek egyáltalán nem lenne szabad természetesnek lennie.
A Tarna most nem csobog.
De üzen.
És ezt az üzenetet érdemes komolyan vennünk.
Fotó: bnpi.hu – Tarna, Sirok, 2026
Források
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Nekrológ: Kiszáradt a Tarna. Megint.
Országos Vízügyi Főigazgatóság – Vízhiány elleni védekezés
Aszálymonitoring – aktuális magyarországi vízhiány- és aszályadatok
Legutóbbi hozzászólások