1945. augusztus 12. fontos dátum a magyar újságírás történetében: ezen a napon választották meg a második világháború után újjászerveződő Magyar Újságírók Országos Szövetségének kompromisszumos vezetőségét. A MÚOSZ története azonban ennél korábban kezdődött, és a szervezet múltjában a vidéki újságírásnak is komoly szerep jutott. Eger és Heves vármegye sajtóélete több olyan ismert újságírót adott az országnak, akik a MÚOSZ-hoz is kötődtek.

1945 – új korszak kezdődött a magyar sajtóban

A második világháború végén nemcsak az ország politikai és társadalmi rendszere alakult át, hanem a magyar sajtó szervezeti kereteit is újjá kellett építeni.

A MÚOSZ saját történeti összefoglalója szerint 1945. január 25-én újságírók egy csoportja létrehozta a Magyar Újságírók Országos Szövetségét, megalakulásukat pedig bejelentették a Nemzeti Tanácsnak. Megkezdődött egy új, demokratikus sajtószövetség megszervezése is.

Az újjászervezés komoly feladatot jelentett. Mintegy 1400 újságíró igazolását végezték el, és tagkönyvekkel látták el őket. A későbbi adatok szerint az 1310 tagból körülbelül százan dolgoztak vidéki lapoknál, vagyis már ekkor is jelen volt a szervezetben a fővároson kívüli sajtó.

Augusztus 12. – vezetőséget választottak

A MÚOSZ történeti kronológiájában 1945. augusztus 12. a kompromisszumos vezetőség megválasztásának napjaként szerepel.

Ekkor:

Szakasits Árpád lett az elnök,Korcsmáros Nándor az ügyvezető elnök,Gyöngyösi Nándor pedig a főtitkár.

Ezért az augusztus 12-i évfordulónál érdemes egy pontosítást tenni: bár több évfordulós összeállítás ezt a napot tekinti a MÚOSZ megalakulásának, a szövetség saját történeti anyaga 1945. január 25-re teszi a szervezet létrehozását, augusztus 12-én pedig az új vezetőség megválasztása történt.

2026. augusztus 12-én ennek éppen 81 éve.

Miért volt fontos az újságírók szakmai szervezete?

A sajtó mindig különleges szerepet töltött be a társadalomban. Az újságíró nem pusztán eseményeket jegyez fel: kérdez, ellenőriz, dokumentál, összefüggéseket keres, és olyan történeteket őriz meg, amelyek néhány évtizeddel később már történelmi forrássá válhatnak.

Ez különösen jól látható a vidéki sajtóban. Egy helyi újságíró munkája sokszor olyan eseményeket, emberi sorsokat és települési változásokat dokumentál, amelyek az országos sajtóba soha nem kerülnének be.

A MÚOSZ-ban ennek ma külön szervezeti képviselete is van: 2021-ben létrejött a Vidéki Újságírók Szakosztálya, amelynek célja a fővároson kívül dolgozó médiaszakemberek összefogása és szakmai képviselete.

Egri szál: jelentős újságírók indultak a Heves megyei sajtóból

Egernek és Heves vármegyének komoly sajtóhagyományai vannak, és a MÚOSZ történetében is találunk olyan újságírókat, akiknek pályája szorosan kapcsolódott a városhoz.

Hekeli Sándor – az egri sajtó meghatározó alakja

Különösen erős az egri kapcsolat Hekeli Sándor életútjában. A MÚOSZ megemlékezése szerint Egerben, az akkori Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán szerzett magyar–történelem szakos tanári diplomát, majd 1970-ben az egri Népújság gyakornoka, később újságírója lett. 1973-tól a MÚOSZ tagja volt.

Pályája később is szorosan összefonódott Heves vármegye sajtójával. A Heves Megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója lett, majd 1987 és 1989 között az MTI megyei tudósítójaként dolgozott.

A rendszerváltás előtt társaival létrehozta az Egri Újságot, amelynek főszerkesztője lett, később pedig a Heves megyei Nap alapító-főszerkesztőjeként is dolgozott. Az egri felsőoktatáshoz is visszatért: az Eszterházy Károly Főiskola kommunikáció tanszékén oktatta a következő újságíró-generáció tagjait.

Életútja jól mutatja, milyen jelentős szerepet tölthet be egy vidéki újságíró egy város és egy egész térség közéletének dokumentálásában.

Doros Judit – Egerből az országos sajtóig

Szintén erős egri kötődéssel rendelkezik Doros Judit újságíró. A MÚOSZ 2019-es méltatása szerint Egerben született, Szilvásváradon nőtt fel, és már tizenéves korában gyakornokként került a Heves megyei Népújsághoz.

Később négy évig a Heves megyei Nap belpolitikai rovatvezetője volt, majd országos lapoknál folytatta pályáját. Munkásságában mindvégig fontos maradt a vidéki Magyarország bemutatása. A MÚOSZ 2019-ben szakmai elismerésben részesítette.

Szigethy András pályája is Egerhez kötődött

A Táncsics-díjas Szigethy András ugyancsak a Heves megyei sajtó világában kezdte újságírói pályafutását: 1969-ben lett a Heves Megyei Népújság munkatársa. Később a Népszabadság újságírójaként és tudósítójaként dolgozott, valamint a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémiáján is tanított.

Egerben ma is él a helyi újságírás hagyománya

A város sajtóélete természetesen nem ért véget a nyomtatott megyei napilapok klasszikus korszakával. A televíziók, rádiók és internetes portálok mellett az elmúlt évtizedekben új, kisebb helyi szerkesztőségek és közösségi médiaműhelyek is megjelentek.

Jó példa erre az Egri Újságíró Egylet, amely saját bemutatkozása szerint több mint húsz éve képviseli Egerben a független újságírás értékeit. Az egylethez kötődő SzövegTörzs projekt célja többek között az is, hogy technikai és módszertani segítséget nyújtson azoknak az embereknek és kisebb közösségeknek, amelyek szeretnék hallatni a hangjukat.

Ez már egy másik médiavilág, mint az 1945-ös: ma egy helyi hír vagy fotó percek alatt eljuthat több tízezer emberhez. Az újságírás alapvető feladata azonban nem változott: hitelesen megörökíteni azt, ami körülöttünk történik.

81 év távlatából

1945-ben az újságírók egy háborúból kilépő országban próbálták újjászervezni szakmájukat. Azóta megváltozott a technika, eltűntek és születtek újságok, megjelent a televízió, majd az internet, a közösségi média, az okostelefon és napjainkra a mesterséges intelligencia is.

Egy dolog azonban változatlan maradt: egy város történetéhez hozzátartozik az is, hogy valaki napról napra megörökítse annak eseményeit.

Eger ebből a szempontból gazdag hagyományokkal rendelkezik. A Heves Megyei Népújságtól és az Egri Újságtól a mai helyi médiáig újságírók, szerkesztők és fotóriporterek generációi dokumentálták a város életét.

Az 1945. augusztus 12-i évforduló ezért nemcsak a MÚOSZ történetének egy dátuma, hanem jó alkalom arra is, hogy azokra a vidéki és egri újságírókra emlékezzünk, akik munkájukkal megőrizték saját koruk történeteit az utókornak.